Fűszernövények 2.

Balkonról, kertből, piacról vagy kereskedelemből is szerezzük be, a fűszernövények mind friss, mind szárított formábanremek ízt kölcsönöznek az ételeinknek.


Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
A rozmaring egy örökzöld cserje széles levele, amit a növény virágzásakor vagy azután szednek le. Megszárítják, majd morzsolják. Íze kesernyés, ezért figyeljünk az adagolására. Illatát hosszan megtartja, azonban tálalás előtt távolítsuk el az ételből, mert szára erősen fás. Főleg a mediterrán konyha ételeit ízesíti, de jól használható mindenféle mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás és halételek fűszerezésére is. Forrázata ideg- és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a klimaxos tünetek megszüntetésére is használják.
Dél-Európában honos, de nálunk is régóta kedvelt növény, még őseink vették át a Pannóniában élt népektől. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszernél a magról való szaporítás nagy hozzáértést igényel, ezért inkább dugványozással próbálkozzunk. A kert legnaposabb részébe ültessük, mert aromája akkor lesz a legintenzívebb, ha elég napsütés éri.

Lestyán (Levisticum officinale)
A zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer-, és gyógynövény, amely a rómaiak segédletével került Európába. A mélyrétegű, nyirkos, tápdús termőhelyet kedveli, nagyon kötött, hideg talajon nem él meg. Magról szabadföldbe vetéssel és palántázással szaporítható, ahol a magvetést október-novemberben illetve márciusban érdemes elvégezni. Az idősebb egyedek tőosztással is szaporíthatók. Kiváló ízt ad a leveseknek, salátáknak, de mindig csak a főzés végén adjuk az ételhez. Vesekő, vesehomok kihajtására, ödémák megszüntetésére jó, s csillapítja a gyomorégést és gyorsítja az emésztést.

Zsálya (Salvia)
A zsálya a legrégebben használt és ismert melegkedvelő, mediterrán gyógynövény, amely Közép-, illetve Délnyugat-Ázsia területéről származik. A legegyszerűbb tőosztással szaporítani kora tavasszal. A zsálya nagyon jól megy a paradicsomos ételekhez, jó alkotóeleme az olaszos paradicsomos mártásoknak, húsos raguknak. Gyógyászati célból teája a fogínygyulladást enyhíti, de kiválóan használható például szembetegségek, bélproblémák valamint haj- és bőrproblémák kezelésére, memóriazavarra vagy epilepsziás rohamok enyhítésére is.

Tárkony (Artemisia dracunculus)
Vadon az északi félteke nagy területén előfordul, Erdélyben ősidők óta használják. Fagytűrő, vízigényes, melegkedvelő fűszernövény, amelyet jó vízelvezetésű, tápdús talajba, napos helyre ajánlatos ültetni, majd óvni kell a túl sok víztől és a hidegtől. Jól illik csirkéhez, halhoz, rizshez, zöldbabhoz, salátákhoz. Enyhe érzéstelenítő hatása van, teája enyhíti az álmatlanságot s javítja az emésztést.

Snidling vagy metélőhagyma (Allium schoenoprasum)
A Földközi-tenger mellől származó metélőhagyma illóolajat és sok C-vitamint tartalmaz. Hidegtűrő növény, még a kemény teleken sem károsodik számottevően. Magvetésére március végén, április elején kell gondolnunk. Nem sok tennivalónk van vele, legfeljebb a gyomnövényektől kell védeni. Minél jobban visszavágjuk, annál jobban képes nőni. Vöröshagyma, lilahagyma helyett érdemes használni, mert kevésbé intenzív az íze. Főzni nem szabad, közvetlenül tálalás előtt adjuk az ételekhez. Nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősítő, C-vitaminban, ásványi anyagokban és illóolajokban rendkívül gazdag, régóta ismert vértisztító és érelmeszesedést lassító hatása is.

Borsikafű vagy csombor (Satureja hortensis L.)
Már a XVI. századi füvészkönyvek is említik. Fényigényes, szárazságot is tűrő egyéves növény, magvetéssel szaporíthatjuk. Magját március végén, április elején trágyázás után vessük közép kötött talajba. A borsnál kevésbé erős, a tárkony mellett az erdélyi konyha másik jellegzetes fűszere. Felhasználható burgonya, káposzta, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Csökkenti a felfúvódást. Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó hatása is van.