A tálalás rengeteget számít egy ételnél, általa majdnem minden érzékszerve hatunk: látvány, illat, végül az íz. Pár remek ötletet kapunk 1934-ből.
„A rendes tálalás első feltétele, hogy minden étel a neki való tálban vagy tálkában kerüljön asztalra, semmit se adjunk be nagy vagy kicsi tányéron, ebben a tekintetben igazán ne fokozzuk le az igényeinket, mert a tálalás művészete erősen emeli az asztali örömöket, viszont a hanyag és lompos tálalás legfeljebb az étvágyat csökkent.
A tálakat és tálkákat előzőleg melegíteni kell, vagy a sütő nyitott szájában vagy az edény melegítő rostélyon vagy úgy, hogy forró vízzel mossuk őket. A tálakat persze jóval tálalás előtt kell kikészíteni s nem akkor kapkodni utánuk, mikor már a felhordás pillanata elérkezett. Mielőtt az ételeket rárakjuk, minden tálat újra át kell törölni, különös tekintettel az üveg holmira, nehogy valami ujjlenyomat maradjon rajta, ami nem tesz kellemes hatást. Hideg ételekhez, italokhoz a tálakat, tányérokat, poharakat jóval használat előtt a jégszekrénybe állítom.
Van persze ezen a rendes tálaláson túl, egy úgynevezett művészi tálalás, amely azonban sok időt igényel, drága és nehezen beszerezhető eszközöket kíván s így magánháztartásban nem igen alkalmazható. …
A tálalásnál a szakácsnőnek igen fontos eszköze a jó kés. … Hideg húsok szeletelésénél, ha a kés nem kifogástalan, – az eredmény szörnyen kifogásolható lesz.
A húsokat – nagyon éles késsel – egyforma szeletekre vágom, a levagdalt rojtos és rostos részeket kis tálkába szedem és félrerakom; ezek nem adhatók vendég elé. A tál közepére – mielőtt ráraknám a húst, – ízletesen elkészített rozskását, burgonyát, rakott burgonyát, makarónit teszek, – arra jönnek a hússzeletek, a körítéseket, ha a tál elég széles, a hús köré csoportosítom. Erre főkép azért van szükség, hogy a felszolgálást könnyűvé tegyem.
Szárnyasnál úgy kell a tálra helyezni a pecsenyét, ahogy a sütőből kikerült, vagyis a melle részével fölfelé. A rántott csirkének csontosabb részeit nem tálaljuk be, a tál közepére tesszük a melle-húsát e körül helyezzük el a combokat, szárnyakat, májat és zúzát.
…
Pörköltet, becsinált-félét, töltött káposztát melegített, kerek, mély tálon kell beadnom, mert az ilyen bő lében készült ételek a pecsenyetálon nem nagyon férnek el, de nagyon hamar hűlnek. Vigyáznunk kell, hogy a jó falatok legfelül legyenek. A galuskát, tarhonyát, metéltet, csipetkét, újburgonyát külön kerek, tésztás tálban adjuk hozzá. a pörkölteket, paprikásokat hajszálvékonyra szeldelt zöldpaprika karikákkal díszítjük.
Ragout-félét kerek, tésztástálon rizs vagy metélt koszorúban, vagy vajastészta-abroncsban találom. Ha nincs hozzávaló formám, egy forró vízbe mártott kanál segítségével a rizsből és metéltből is kiformálhatom a koszorút, a kanállal egyengetve és simítva, amíg szilárdan és szépen meg nem áll a tálon. A rizst apróra vágott sonkával meghinthetem vagy kidíszíthetem kis petrezselyem-csokorral. Barátságosabb, kedvesebb külsőt nyer a tál, ha a koszorú köré zöldborsót vagy párolt karottát teszek.”
Forrás: Dr. Hevesi Sándorné: Az ideális háztartás, Budapest, 1934
