Zöldséglevesek királynője a karalábé

A szárában gumószerűen megvastagodó karalábé nagyon egészséges alapanyag. Alacsony a kalóriatartalma, koleszterint egyáltalán nem tartalmaz, viszont rostban gazdag.

Nagyon sok benne a C-vitamin és a kálium, ezen kívül omega-3 és -6 zsírsavakat is tartalmaz, valamint található benne szelén, nátrium, mangán, réz, vas, kalcium, foszfor.
A karalábé könnyen elkészíthető, gyorsan megpárolható, megfőzhető. A levele is felhasználható, nagyon jól lehet bele tölteni, akárcsak a szőlőlevélbe. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a karalábé könnyen fás lehet, ami sokat levon az élvezeti értékéből.
A karalábé a piacon
Ha karalábét veszünk, nagyon fontos, hogy a megfelelő darabokat tegyük a kosárba. Az éretlen és a túlérett szegényebb tápanyagokban, utóbbi gyakran fás állagú, nehezebben feldolgozható . A fás karalábé a növény érettségi állapotát jelzi: a növény fogyasztható, bár az élvezhetősége mellett nem sokan kardoskodnának. Hogyan tudjuk ezt elkerülni?
A piacon vegyük szemügyre a gumót: ha repedezéstől mentes, nedves tapintású, esetleg ujjbeggyel könnyedén benyomható, akkor valószínűleg friss. Továbbá, a friss, élénk levelek is kellemes gumót sejtetnek.   A héja sima, fényes; ha több antioxidánst szeretnénk, válasszuk a lila fajtát, aminek a belseje fehér, vagy halvány sárga. A hűtőszekrény zöldséges részében levelével együtt 2-3 napig tárolhatjuk.
Mindig úgy mossuk meg, hogy a karalábé szára ne legyen a növényen. Lehetőleg késsel hámozzuk, mert a zöldséghámozó könnyedén megszalad a felületén.
Ha meghámoztuk/daraboltuk, rögtön fogyasszuk, vagy főzzük meg, hiszen hamar oxidálódik, és veszít értékes vitaminjaiból. Hogy ezt elkerüljük, meglocsolhatjuk kevés citromlével.
A karalábét egyébként otthon is megtermelhetjük a kiskertünkben. A legrövidebb tenyészidejű zöldségfélék közé tartozik. Termelhetjük fűtetlen fóliasátor alatt, de palántázhatjuk szabadföldi ágyakba is kora tavasszal, nyáron, sőt kora ősszel is. Azt viszont jó tudni, hogy a karalábé nem tartozik az igénytelen zöldségfélék közé. Viszonylag kicsi a gyökértömege, ezért kevés talajból kénytelen felvenni a szükséges tápanyagmennyiséget. Így fokozott a talajigénye mind a tápanyagtartalom, mind a víztartó képesség tekintetében. Sok vizet igényel, gyakori öntözést, mert a gumója csak így marad zsenge.