A hazai fűszernövények nagy szerepet játszanak a magyar konyhaművészetben. A zöldfűszer pedig akkor az igazi, ha friss, ha sokféle áll belőle rendelkezésünkre, vagyis a legjobb, ha magunk termesztjük.
Óriási a különbség a szárított és a friss zöldfűszerek aromája között. Már a rómaiak is létesítettek füves kerteket, dombágyásokban koriandert, kaprot, petrezselymet, rozmaringot és édesköményt neveltek. A középkorban a kolostorok kertjében, ágyásokban termesztették a gyógynövényeket. A gyógy- és fűszernövények felhasználása ma ismét reneszánszát éli. Nem is kell igazi kert hozzá, a konyhaablakba tett virágládában is lehet fűszernövényeket termeszteni. Arra azért ügyeljünk, hogy kapjanak elég fényt a növényeink, mert elegendő fény hiányában megnyúlnak, zöld színük elhalványodik és beltartalmi értékeik is csökkennek.
Snidling vagy metélőhagyma (Allium schoenoprasum)
A Földközi-tenger mellől származó metélőhagyma illóolajat és sok C- vitamint tartalmaz. Hidegtűrő növény, még a kemény teleken sem károsodik számottevően. Magvetésére március végén, április elején kell gondolnunk. Nem sok tennivalónk van vele, legfeljebb a gyomnövényektől kell védeni. Minél jobban visszavágjuk, annál jobban képes nőni. Vöröshagyma, lilahagyma helyett érdemes használni, mert kevésbé intenzív az íze. Főzni nem szabad, közvetlenül tálalás előtt adjuk az ételekhez. Nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősítő, C-vitaminban, ásványi anyagokban és illóolajokban rendkívül gazdag, régóta ismert vértisztító és érelmeszesedést lassító hatása is.
Petrezselyem (Petroselinum)
Dél-Európából származik a magyar konyha egyik alapvető, hagyományosan használt növénye. Hidegtűrő, a magját korán, a fagy kiengedése után el lehet vetni. A kikelő növények sem érzékenyek. Az apró magok azonban nagyon nehezen csíráznak, ha nincs a talajban elegendő nedvesség. A petrezselyem nemcsak ételízesítő, de gyógynövény is, mivel belőle veseműködést serkentő, víz- valamint vesekőhajtó és hólyaghurut elleni teákat is készítenek.
Lestyán (Levisticum officinale)
A zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer-, és gyógynövény, amely a rómaiak segédletével került Európába. A mélyrétegű, nyirkos, tápdús termőhelyet kedveli, nagyon kötött, hideg talajon nem él meg. Magról szabadföldbe vetéssel és palántázással szaporítható, ahol a magvetést október-novemberben illetve márciusban érdemes elvégezni. Az idősebb egyedek tőosztással is szaporíthatók. Kiváló ízt ad a leveseknek, salátáknak, de mindig csak a főzés végén adjuk az ételhez. Vesekő, vesehomok kihajtására, ödémák megszüntetésére jó, s csillapítja gyomorégést és gyorsítja az emésztést.
Bazsalikom (Ocimum basilicum L.)
Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került Európába, és hamar kedvelt fűszernövény lett a jellegzetes illata és dús aromája miatt. Egyéves növény, a tövénél dúsan elágazó hajtásaival mutatós ki bokrot képez. Meleg és napfénykedvelő, szereti a jó vízgazdálkodású talajokat. Magról március-áprilisban langyos ágyba vetik, május elején palántázzák. Csak a májusi fagyok elmúltával lehet kiültetni a szabadba. Fűszerként sokoldalúan használható: levesek, saláták, szószok, pácok, sültek, mártások ízesítéséhez. A zöld növényi részekben sok a C-vitamin. Gyógynövényként is javallt vizelet- és szélhajtónak, köhögéscsillapítónak, külsőleg borogatásra valamint torokgyulladás esetén öblögetésre.
Zsálya (Salvia)
A zsálya a legrégebben használt és ismert melegkedvelő, mediterrán gyógynövény, amely Közép-, illetve Délnyugat-Ázsia területéről származik. A legegyszerűbb tőosztással szaporítani kora tavasszal. A zsálya nagyon jól megy a paradicsomos ételekhez, jó alkotóeleme az olaszos paradicsomos mártásoknak, húsos ragukhoz. Gyógyászati célból teája a fogínygyulladást enyhíti, de kiválóan használható például szembetegségek, bélproblémák valamint haj- és bőrproblémák kezelésére, memóriazavarra vagy epilepsziás rohamok enyhítésére is.
Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
Dél-Európában honos, de nálunk is régóta kedvelt növény, még őseink vették át a Pannóniában élt népektől. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszernél a magról való szaporítás nagy hozzáértést igényel, ezért inkább dugványozással próbálkozzunk. A kert legnaposabb részébe ültessük, mert aromája akkor lesz a legintenzívebb, ha elég napsütés éri. Főleg a mediterrán konyha ételeit ízesíti, de jól használható mindenféle mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és halételek fűszerezésére is. Forrázata ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a klimaxos tünetek megszüntetésére is használják.
Tárkony (Artemisia dracunculus)
Vadon az északi félteke nagy területén előfordul, Erdélyben ősidők óta használják. Fagytűrő, vízigényes, melegkedvelő fűszernövény, amelyet jó vízelvezetésű, tápdús talajba, napos helyre ajánlatos ültetni, majd óvni kell a túl sok víztől és a hidegtől. Jól illik csirkéhez, halhoz, rizshez, zöldbabhoz, salátákhoz. Enyhe érzéstelenítő hatása van, teája enyhíti az álmatlanságot s javítja az emésztést.
Oregánó (Origanum vulgare L.)
A szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik ezt a Földközi-tenger környékén őshonos, ám ma már Európában is sok helyen megtalálható fűszernövényt. I. e. 3000 környékén az asszírok is használták. Jól viseli a nagy nyári hőséget, de a félárnyékos kertrészben is megél. Szaporítható magvetéssel, mikor magjait március végén vetjük el, vagy dugványozással és tőosztással, mikor a március-áprilisi illetve őszi tőosztással ültetjük el. Az oregánót sok nemzet kedveli és használja, a görög konyha alapfűszere. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. Antibiotikus hatású gyógynövényként is ismert, enyhíti a megfázásos, influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést, eltünteti a szemölcsöket.
Borsikafű vagy csombor (Satureja hortensis L.)
Már a XVI. századi füvészkönyvek is említik. Fényigényes, szárazságot is tűrő egyéves növény, magvetéssel szaporíthatjuk. Magját március végén, április elején trágyázás után vessük közép kötött talajba. A borsnál kevésbé erős, a tárkony mellett az erdélyi konyha másik jellegzetes fűszere. Felhasználható burgonya-, káposzta-, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Csökkenti a felfúvódást. Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó hatása is van.
