A magyar haltermelők a pontyon kívül számos más halból is kiváló minőségű, friss termékekkel látják el a hazai piacot. Ha kezdő halvásárlók vagyunk, érdemes tanácsokat kérni és minden részletről érdeklődni a halasnál. Az ünnepi menü minősége, biztonsága már itt kezdődik.
A HAGYOMÁNYOS KARÁCSONYI ÉTELEK között kiemelt helye van a halnak. A legtöbb családnak van egy hagyományos hala és ahhoz egy receptje. Azt pedig minden recept leírja, hogy a halétel mindig friss halból a legízletesebb. No de honnan kerülnek halaink az ünnepi asztalra? Kevesen tudják, hogy az egyik legkedveltebb halételünkbe, a halászlébe kerülő ponty ma már döntően halastavakból származik. A magyarországi halastavak sokszor száz hektárnál is nagyobbak, ahol a halak a kiegészítő takarmányozás mellett a tó természetes táplálékkészletét is fogyasztva növekednek. A magyar haltermelők a pontyon kívül még számos más halból is kiváló minőségű friss termékekkel látják el a hazai piacot. Így ma Magyarországon pisztrángot, a tokféléket, de a barramundi nevű tengeri halat is termelnek modern, zárt haltermelő rendszerekben. Ha valaki pedig a tengeri halaknál megismert ételeket akar készíteni, akkor a süllő mellett a pisztráng és a barramundi lehet a legjobb választás. Ezek a halak ízvilágukban gyakorlatilag megegyeznek a legjobb tengeri halakkal, de nem annyira szárazak. Ezeken túl pedig vannak olyan fajok is a halkereskedők kínálatában, amelyeket még mindig elsősorban folyóinkból és tavainkból fognak a halászok és nem csak a halastavakból kerülhetnek a jégre. Ilyenek a keszegek – vagy például a márna és a csukák, harcsák-, amelyek ízletesen elkészítve méltó ételként kerülhetnek a karácsonyi asztalra. Bár neve alapján nem gondolnánk, de a ma már mindenhol kapható afrikai harcsát is itthon nevelik. Ez a hal csak meleg vízben nevelhető. Kiváló minőségű szálkátlan húsából nagyon fi nom harcsapaprikás készíthető, de csakúgy, mint a szürke harcsa, minden halétel alapanyagának megfelelő.
HOL VÁSÁROLJUNK? Fontos, hogy mindig megbízható forrásból, például halkereskedőnél, piaci halárusnál szerezzük be az árut. A halbolt mellett szól az is, hogy itt szinte biztosan hozzáértő árus szolgál ki minket, aki kérésünkre a még úszkáló halat is konyhakésszé varázsolja. Ha nem vagyunk azonban tapasztaltak halas témában, akkor tanácsot is kérhetünk az eladótól, kereskedőtől arról, hogy mely halak mely részei a legalkalmasabbak egy-egy étek elkészítéséhez. Azt mindig tartsuk a szemünk előtt, hogy bár fontos dolog a választék, de van ennél még fontosabb: a hal minősége, biztonsága. A halkereskedésbe lépve, a környezetet látva szinte azonnal el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e ott vásárolni.
A FRISS HAL először is az illatáról ismerhető fel. A friss hal szeme tiszta, telt, domború, esetleg üveges, vizes csillogású és a hal kopoltyúja élénkvörös vagy rózsaszínű. A bántóan erős szag az előrehaladott romlás egyik jele, ezért mindig legyen gyanús számunkra, ha erős fertőtlenítőszer, orrfacsaró állott hal, esetleg ammónia szagát érezzük. Ezek mellett nézzük meg a halat, s ha a szem beesett, száraz hatású, akkor az áru már nem friss. Ha pedig egészben vásárolunk halat, nyomással vizsgáljuk meg a ruganyosságát is. Amennyiben a húsa (bőre) kemény, és nyomás után azonnal visszaugrik, biztos, hogy kitűnő állapotú áruval van dolgunk – ellenkező esetben az ujjunk nem ütközik ellenállásba, vagy a bőr belapul. Figyeljünk az úszók és pikkelyek állapotára is: a friss hal úszói nedvesek, pikkelyei mélyen, szilárdan tapadnak a testhez és elszíneződéstől mentesek. Ezért sose vegyük meg a halat, ha úszói szárazak, roncsoltak, a szélek felé kifehéredők, vagy lazán ülnek, szikkadtak, peregnek.
KÉRDEZZÜK MEG AZ ELADÓTÓL, honnan származik a hal és mikor fogták ki. A legjobb azonnal felhasználni a friss halat, de legalábbis egy-két napon belül. Addig is letakarva, hűtőben tároljuk, 0–5 ºC fokos hőmérsékleten. Ha nagyobb mennyiséget vettünk, akkor ne egyben, hanem adagonként fagyaszszuk le, hiszen így tárolni és később felhasználni is könnyebb. Ha mélyhűtött terméket választanánk, tartsuk szem előtt, hogy a lefagyasztott hal sosem lesz olyan jóízű, mint a friss. Jó, ha tudjuk, hogy helytelen fagyasztás esetén még a külleme is megváltozhat, mondjuk szokatlanul foltos lesz. Fagyasztott, feldolgozott áru esetén vizsgáljuk meg alaposan a csomagolást: a kevés feltüntetett információ gyanúra adhat okot. Ezért fontos, hogy ha fagyasztott halat vásároltunk, legjobb, ha hűtőtáskába tesszük, míg hazaérünk, majd felhasználás előtt csak kíméletesen, például hűtőszekrényben olvasszuk fel, ne mikrohullámú sütőben vagy forró vízbe állítva. A frissességen túlmenően, ne felejtsünk gondolni arra is, hogy a hal allergiát is kiválthat. Fogyasztása ezért csak egyéves kor után ajánlatos.
A HAL HÚSÁNAK ÁLLAGÁT nagyban befolyásolja az a tény, hogy mit fogyasztott. Tehát ha kevesebb takarmányt adnak a halaknak, azok többet esznek a tóban élő kis rákokból és egyéb élőlényekből, húsuk keményebb lesz és szárazabb. Nagyszerű rántani való patkókat lehet az ilyen pontyokból szelni, de ha valaki fél a szálkától, akkor érdemesebb sűrűn irdalt filét készítenie belőle: sózással és sütéssel a felaprított szálkák gyakorlatilag eltűnnek a halhúsból. Az egy kiló alatti ponty egészben, vagy a szálkátlan fi lé kiválóan grillezhető is faszénparázson. A zsírosabb ponty zsírját azonban érdemes levágni a fi léről vagy a szeletekről, és paprikás lisztben megforgatva, forró olajban haltepertőnek kisütni. A paprikás, sós, enyhén borsos lisztben forgatott hal forró olajban sütése egyébként minden édesvízi hal gyors elkészítésének alapeleme. Önmagában sült halként, vagy valamilyen mártással kiegészítve, könnyű és ízletes halételeket készíthetünk így.
Forrás: NÉBIH
