Ugye, ismerjük azt az érzést, amikor iszonyatos energiákat, ötleteket teszünk bele egy, szerintünk jól sikerült ebédbe, a gyerkőc meg csak fintorog a tányér fölött?
Hú, én ilyenkor olyan dühös tudok lenni! Annyira akartam, hogy finom legyen! Annyi színt, ízt csempésztem bele… na, lehet, hogy itt volt a baj!
Azt vettem észre, hogy a gyerekeknek – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – az egyszerűbb, a kevésbé egészséges jobban ízlik, mint amit az anyuka elképzelne a csemetéjének 🙁
Itt vannak például a jól megszokott „tuti kaják”: tésztafélék, rántott hús, rántott hal, sült krumpli, és talán nálunk itt véget is ért a lista. Ezek még akkor is beválnak, ha már semmi más nincs, csak valahogy fel kellene dúsítani, hogy ne legyen ennyire egyoldalú a táplálkozás!
Sokáig próbálkoztam Pannánál, hogy bevezessek újabb ennivalókat, de ez nagyon lassan megy, és kisebb cselekkel érek csak célt.
A legjobb turpisság, hogy főzzünk együtt a gyerkőccel! Tudom, még így sem biztos a siker, de legalább jó háziasszonyokat nevelünk az utókornak 🙂
Ha már rántott hús, hát adjuk meg a módját! Elmentünk egyik szombaton Pannussal, és a jól bevált hentesünknél megvettük a csirkét együtt. (Ezt a hentest még anyósomtól „örököltem”, tehát kb. 60 éve teszteljük őt, eddig jó eredményekkel.) Aki csak teheti, vegye a húsokat ismert nénitől, bácsitól, hentestől, a legszerencsésebbek pedig hozzák a szüleiktől vidékről. Lényeg a megbízhatóság, az ellenőrizhetőség, a frissesség!
Szóval megvan a csirkénk! Pannival a tiszta, friss mellehúsát kétujjnyi szeletekre felvágtuk, valamiért így jobban ízlik a kislányomnak… mit meg nem tesz az ember a sikerért?! A panírozás ugyanúgy megy, mint más háztartásokban. A tojást zalai beszerzőmtől hozom, a morzsát, ha tehetem, itthon sütött kenyér megszáradt és ledarált változatából készítem.
A sült krumpli a másik nagy kedvenc… nem tudom, mi a titka, engem nem győzött meg a krumpli ezen „felhasználási” formája?! Ebben az esetben is törekszem arra, hogy a krumplit megbízható helyről vásároljam. Az utcánkban többen összefogtunk, nagyobb mennyiségben rendelünk zsákos krumplit, melyet a szedés napján hoznak fel Szabolcsból a szomszéd néni rokonai.
A sült krumplit soha nem bő olajban (pláne nem zsírban) sütöm. Az összevágott krumplit nagyon lazán, szinte csak meghintem olajjal, majd 180 fokon megsütöm a sütőben. Ropogós, friss sült ínyencség az eredmény, próbáljátok ki!
A tészta mindig bejön, és sok variációt tartogat magában. Ha barátaink jönnek, nem tudok kifogyni az ötletekből, de Panna igen kritikus „vendég”, nála nem mindig szerepelek ilyen jól.
A rakott tészta gyerekekkel is könnyen elkészíthető, és ebből több adagot is készíthetünk egyszerre a családnak. A kifőtt tésztát (vigyázat! a gyerekeknél a forma sem mindegy, erre is figyelni kell :)) lerakom a jénai aljára, és tejföllel meglocsolom. Apróra vágott sült virslit szórok a tetejére, majd végül bőven meghintem az egészet sajttal, és 10 perc alatt készre sütöm a sütőben. Igazán mutatós, ha a végén megszórom egy kis snidlinggel.
Na, ez az a téma, amit csak abbahagyni lehet, de sosincs vége!
Legyen hús, tészta vagy hal, mindig figyeljünk a frissességre és a származási helyre!
A húsokat mindig alaposan mossuk meg felhasználás előtt, a hallal vigyázzunk, mert gyorsan romlik, a tésztából pedig mindig jobb a durum, mint a fehér lisztes!
De ha már túl vagyunk az összes „tudományos” szabályon, akkor elő a kreativitással, és jöjjenek megint a színek, az ízek, na meg a család, sőt az utca összes gyereke, mert az együtt készülődés nemcsak karácsonykor örömteli, hanem az étkezési szokások kialakításában is nagy segítség lehet a tanácstalan anyukák életében!
