Egy kolléganőnknek köszönhetően megismerkedtünk egy holland édességgel, ami elrabolta a lelkünk és meg kell osztanunk az élményt olvasóinkkal. A neve: Stroopwafel – magyarul kevésbé szépen hangzó – szirupos ostya. Két réteg ostya között sűrű szirup.
A csomagolásból kivéve kifejezetten nehéz korongot tartunk a kezünkben, nem ragad, tapintása más ostyáéhoz hasonló, viszont látszik közöttük a töltelék. Beleharapva selymes édes ízt érzünk és nem zavarja meg ropogás és morzsálódás az evést, mert a cukorszirup átjárta az ostyalapokat.
Rákerestünk a neten erre az édességre, hogy többet is megtudjunk róla. Gouda városában készítettek először Stroopwafel-t a 18. század végén, sőt 1784-ig kizárólag itt lehetett kapni és innen terjedt el egész Hollandiában. A receptúra – az általunk ismert gofrival azonos – eredetű, miszerint a pékségekben keletkezett maradék tésztát sütötték meg a rácsos sütőlapokon. A feltalálójának Gerard Kamphuisen-t tartják, akitől a legrégebbi recept is ered.
Lehet hidegen fogyasztani, de Hollandiában külön kultúrája van a Stroopwafel fogyasztásának: a gőzölgő tea fölé kell helyezni a kör alakú ostyát, ami a bögre peremén megpihen. Így kissé felmelegszik, a szirup folyóssá, kellemesen nyúlóssá válik, ezáltal még krémesebb lesz az összhatás.
Ezt követően utánanéztünk a receptnek, nem tartalmaz különleges hozzávalókat, egyedüli specialitása az ostyasütő lap. A 14. század óta léteznek különböző sütőformák, az eszköz két fanyelű fémlapból áll, a kovácsok eltérő mintázattal készítették (címertől kezdve az egyszerűen rácsozottig minden előfordult). Persze nagy hagyománya van a különböző ostyasütő eszközöknek, szirupoknak és wafel-tartó edényeknek.
Szóval ha találkoztok Stroopwafel-el, kóstoljátok meg bátran!
Forrás: en.wikipedia.org/wiki/Stroopwafel
Fotó: snackish.com
