Szelídgesztenye fajtabírálat

A Nébih az egyetlen kijelölt hatóság az Európai Unión belül a gesztenye fajhibridek EU-s szintű növényfajta oltalmi vizsgálatára. Így ezeket az innovatív új fajtákat hazai termesztési körülmények között ismerhettük meg.

Valamennyi bírálatra kerülő államilag elismert és az EU-ban regisztrált gesztenyefajta-minta a Nébih növényfajta kísérleti állomásán termett. A fajtakörök között megtalálhatók a legjelentősebb hazai fajták és az Európában termesztett jelentősebb ellenálló gesztenye fajhibridek mellett az ígéretes hazai fajtajelöltek is Nagymarosról.

 
Az érzékszervi bírálat során az áruérték és élvezeti érték szempontjából fontos fajtatulajdonságokat értékelte a bizottság. A bírálati szempontok között szerepelt a termés nagysága és alakja, a héj színe, kifejthetősége, a gesztenyebél húsállománya, íze és illata, valamint színe. A bírálat során a fajtákat hasonlítottak össze, amely alapján ajánlást lehetett tenni  azok lehetséges felhasználási céljaira.
A gesztenyetermesztés története idehaza és a nagyvilágban
A szelídgesztenye Dél-Európában és a Kaukázusban őshonos. Fái Svédországtól az Etna 1500 méter magas lejtőjéig egyaránt megtalálhatóak. Biztonságos termesztésének északi határa a Kárpát-medencében húzódik. Hosszú ideig vita tárgya volt, hogy Magyarországon őshonos-e egyáltalán. Hazai termesztése az 1970-es évekig alapvetően a gesztenye termőtájakon fennmaradt szórvány, liget és egyéb elegyes erdőkben található faállományok termésének begyűjtésén alapult. Hagyományos termőtája a Duna-kanyarban Nagymaros körzetében, a Nyugat-Dunántúlon Zala, Vas és Somogy megyében, valamint Pécs környékén alakult ki.
A gesztenye a leghosszabb életű gyümölcsfajunk. Több száz éves fái is előfordulnak, például 600-700 éves egyedeket is ismerünk. A Magyarországon dokumentált legnagyobb fa egyed Velem határában állt. A törzs körmérete 11,74 méter volt 1836-ban.
Elsősorban talajigénye egyedi, ugyanis érzékeny a talajban található szabad karbonát tartalomra, mészkerülő faj. Az erdei klíma növénye. Legjobb számára a savanyú, 4,5-6,0 pH tartományú talaj, csapadékkal egyenletesen ellátott termőhely.
A gesztenyetermesztés és élelmiszeripari feldolgozás kihívásai
A szelídgesztenye-termesztést – a szelídgesztenye gubacsdarázs mellett – újabb kórokozó és kártevő veszélyezteti napjainkban. A szelídgesztenye kéregrák legjellegzetesebb tünete a fa törzsén, ágán elszíneződő kéreg, amely később felrepedezik, elhal és leválik. Kórokozója egy Ázsiában őshonos gomba Az ázsiai gesztenyefajok ellenállóak vagy toleránsak vele szemben. A kínai és japán gesztenyét azonban betelepítették Észak-Amerikába, vele együtt pedig – akaratlanul – a gombafajt is. Utóbbi az őshonos amerikai gesztenyeállományt néhány évtized alatt teljesen kipusztította. Európába valószínűleg Amerikán keresztül érkezett, 1938-ban már megtalálták. Itt is a gesztenyefák hasonlóan veszedelmes betegségévé vált.
Hatékony vegyszeres növényvédelem nem ismert ellene, így többek között rezisztens szelídgesztenye-fajták termesztésével igyekeznek védekezni. Az ellenálló gesztenyefajtákat fajhibridek előállításával nemesítik. Hagyományos nemesítési módszerekkel keresztezik az európai és az ázsiai gesztenyefajtákat, remélve hogy azok előnyös tulajdonságait egyesítik magukba a fajtaújdonságok.
Jelenleg a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar több gesztenyét dolgoz fel, mint amennyit idehaza megtermelünk. A hiányt importból pótoljuk, így a nyers alapanyag magasabb hozzáadott értékű, feldolgozott termékként kerül az Európai Unió piacára. Az elmúlt években számos új termék típust fejlesztettek ki és gyártanak a hazai feldolgozók, amelyhez megfelelő áruértékű fajtákra van szükség.
A szelídgesztenye egészségre gyakorolt hatása
A szelídgesztenyét még véletlenül sem szabad összetévesztenünk a vadgesztenyével. Csak névrokonok, botanikailag távol állnak egymástól. Míg a szelídgesztenye termése piacokon, élelmiszerüzletekben beszerezhető, addig a vadgesztenye mérgező, emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan!
A szelídgesztenye kiemelkedik a többi héjas gyümölcs közül sajátos táplálkozási profiljával. Ásványi anyagok, vitaminok és egyéb növényi tápanyagok gazdag forrása, ugyanakkor más héjas gyümölcsökhöz viszonyítva, zsírokban és kalóriában viszonylag szegény. Kiváló forrása az élelmi rostoknak (8,1 g/100 g). A rostban gazdag étrend segít csökkenteni a vér koleszterinszintjét, korlátozva a bélben a koleszterinfelesleg felszívódását. Kivételesen gazdag C-vitaminban. 100 gramm nyers gesztenye 43 mg C-vitamint tartalmaz, ami többek között erős antioxidánsként védelmet nyújt a káros szabad gyökök ellen.
A leveles zöldségfélékhez hasonló módon gazdag folátokban ‒ 100 gramm gesztenye 62 μg folátot biztosít ‒, ami a héjasok között elég ritka, egyedülálló. A folsav elengedhetetlen a vörösvértestek kialakulásához és a DNS-szintézishez. A várandósság időszakában a folátokban gazdag élelmiszerek megfelelő fogyasztása megakadályozza a velőcső záródási rendellenességeket.
A többi héjashoz hasonlóan, gazdag forrása a telítetlen zsírsavaknak, mint az olajsav (18:1) és a palmitoleinsavak (16:1). Az étrendben ezek a zsírok csökkentik a teljes és az rossz koleszterin (LDL) szintet, és növelik a jó koleszterin (HDL) szintet a vérben.
A héjas gyümölcsök kiváló ásványi anyag források: 100 gramm gesztenye például gazdag vasban (1,01 mg), kalciumban (27 mg), magnéziumban (32 mg), mangánban (0,95 mg), foszforban (93 mg) és cinkben (0,52 mg); továbbá jelentős mennyiségű káliumot (518 mg/100 g) biztosít a szervezet számára. A kálium csökkenti a pulzus számot és a vérnyomást. A vas segít megelőzni a vérszegénységet. A magnézium és a foszfor a csontanyagcsere alapvető összetevői.
A gesztenye termése többféle B-vitaminban is gazdag. Niacint, piridoxint (B-vitamin), tiamint és riboflavint tartalmaz.
A gesztenye, mint a mogyoró és a mandula, gluténmentes élelmiszer, így jó lehetséges összetevője a glutén-érzékeny, búzaallergiában és a celiakia betegségben szenvedők diétájának. Ugyanezen okokból a gluténmentes táplálékformák előállításának egyik népszerű alapanyaga.
Élelmiszerbiztonsági kockázat
Az aszalványok nem megfelelő elkészítése, tárolása okozhat élelmiszerbiztonsági kockázatot.

• Fizikai veszély: idegen anyagok, talajszennyeződés, fa- és héj darabkák, stb.
• Kémiai veszély: növényvédőszer-maradék, tartósítószer vagy egyéb kezelőanyag.
• Mikrobiológiai veszély: baktériumok, gombák, vírusok, egysejtűek és egyéb, szabad szemmel nem látható élőlények, amelyek megbetegedést (élelmiszer-fertőzést, ételmérgezést) vagy romlást okoznak.

Éppen ezért kiemelten fontos az alapvető higiéniai követelmények betartása mind a betakarítás, mind a csomagolás és a tárolás során.