Hazánkban is nő a spárgafogyasztás, persze elenyésző az angolszász országokéhoz képest.
Nekem mindig az a kép jelenik meg, amikor a külföldi filmben ül a család az asztal körül, és eszik a meleg vacsorát. Van a tányéron hús, krumplipüré és valami nagyon gusztusos zöldségköret, például zsenge borsó hüvely vagy különbféle spárgák párolva.
Remélem, nem csak én kívánom meg ilyenkor ezt a finomságot, hanem más is, mert akkor a filmek ezen részének már volt értelme, tanító hatása, ha egyéb nem is 🙂
Szóval ez a spárga ritka egészséges és egyben igénytelen zöldség. Nem is beszélve arról, hogy szinte csak vízből áll, így a diétázóknak is kedvenc eledelük.
A spárga Európában és Ázsiában őshonos növény, már az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is ismerték, bár akkoriban inkább vadon gyűjtötték és gyógyhatása miatt (vizelethajtó hatású, sok A, B1, B2, C, E-vitamint és folsavat tartalmaz, használták még fogfájásra és méhcsípés ellen is) fogyasztották.
Ami nagyon érdekes volt számomra, az az, hogy rendkívül gyorsan hajt. Naponta akár 6 cm-t is nő. Vagyis folyamatosan kell vágni, így rengeteg spárga kerülhet az asztalunkra.
Létezik fehér és zöld színben, melyek ízben hasonlóak, felhasználásban különböznek. Manapság már nem számít, hogy minek mikor van az érési ideje, hiszen a melegházak világában, na meg a konzervekében bármikor hozzájuthatunk ehhez a finomsághoz.
Viszont egyértelműen a tavasz zöldségei közé sorolható a spárga, kár, hogy kevesen ismerik és használják itthon.
Pedig a felhasználási módja nagyon változatos. Itt van például a spárgakrémleves, zöldséglében megfőzve, behabarva, majd turmixolás után egy kis camembert-rel megbolondítva, nagyon finom.
De bacon-be csavarva is kitűnő köret, vagy egy könnyed vacsora tálalható belőle.
Rakott ételként elsőnek a csőben sült verzió jut az eszembe, mikor a spárgát jénaiba lerakom, enyhén meglocsolom olajjal, aztán egy besameles szósszal leöntve megsütöm. A tetején olvasztott füstölt sajttal kiváló!
Azért jöjjön néhány jó tanács a jó minőségű spárgához. A spárgasíp kemény, nem fonnyadt, egységes színű (enyhén lilás lehet a fejnél), egyenletesen vastag, egyenes, a fej szorosan zárt. Egészséges, nincsenek rajta repedések, rozsdás elszíneződések.
Az előkészítést úgy kezdjük, hogy a síp alsó végéből 2-3 cm-t vágjunk le, mert ez az alsó rész általában túl rostos. Sőt egyszer egy főzőműsorban láttam, hogy ha kicsit meghajlítjuk, pont ott törik, ahol kell, vagyis a „szálkás” része könnyen leválasztható. Ezután a fehér spárgát hosszában éles késsel vagy zöldséghámozóval meg kell hámozni, a fej alól kiindulva (a fejet nem kell, az mindig zsenge). A zöld spárgát nem kell hámozni, legfeljebb az alsó részét, ezután mehet a főzővízbe.
Ugye megjött a kedvetek hozzá? 🙂
