Ételtcsakokosan

Nincs két egyforma kivi

2014. február 4.

A kivifélék (Actinidia) nemzetségébe tartozó gyümölcstermő növényekről, amelyek Kína meleg éghajlatú vidékén tenyésztek, a XX. század fordulójáig nem hallott a világ, mígnem egy misszionárius a Jangce-folyó völgyében felfigyelt ezekre a növényekre és egy marék magot hazavitt magával Új-Zélandra. Az 1906-ban elültetett magokból szemrevaló növények cseperedtek és 1910-ben leszüretelték az első kivitermést, azaz kínai egres termést, hiszen még neve nem volt az új növénynek, ezért jobbára kínai egresnek nevezték. Az új növény nagyon jó helyre talált Új-Zélandon, sokan fogtak a termesztésébe és nemesítésébe.

Hayward_kivi-200x1251920-ban Hayward Wright bemutatta a saját magáról elnevezett új fajtát, amely annyira bevált, hogy azóta is szinte kizárólagosan ez a fajta használatos szerte a világon. A következő 30-35 év során az új gyümölcs eljutott Európába és Amerikába is, ezért szükségessé vált, hogy valami nevet is találjanak neki. A végső lökést az adta, hogy az USA-ba „melonette” néven exportálni kívánt kivire a gyümölcstermesztésben kevésbé tájékozott vámszervek a dinnyére vonatkozó vámtarifákat akarták alkalmazni, ezért az exportőr Új-Zéland nemzeti jelképéről, a kivimadárról nevezte el áruját, némi külsőségbeli hasonlóságot is látva a kettő között. Az elkövetkező évtizedek során a kivi széles körben elterjedt. Napjainkra a legnagyobb termesztő Olaszország, Új-Zéland, Chile, Franciaország, Görögország, Japán, USA. Nálunk körülbelül 20 éve jelent meg ez a gyümölcs. Először idegenkedve fogadtuk, szőrös volt a héja, furcsa zöld volt a színe és meglehetősen savanyú az íze. Aztán kiderült, hogy utóérő, azaz a kemény és rettenetesen savanyú kivi puhává és édessé válik beérve (bár savtartalma éretten is magas), ráadásul rengeteg C-vitamint (kétszer többet, mint a narancs) és egyéb vitaminokat, sok káliumot és rostot is tartalmaz. A kivire vonatkozó forgalmazási minőségszabvány 9,5 Brix fokban szabja meg a kiskereskedelmi forgalomban lévő kivi minimális szárazanyagtartalmát (cukorfokát). Méréseink szerint a kivi 10-11° Bx-nél még kifejezetten savanyú. Az új-zélandi Zespri cég 1992-ben piacra dobott egy egészen új fajtát, a Gold Kiwi-t, a mely kevésbé szőrös héjú, sárga húsú és sokkal édesebb, fűszeresebb ízű, mint a Hayward.

Sokszor nekiszegezik a kérdést a zöldség-gyümölcs ellenőröknek, hogy miért kell a zöldségek, gyümölcsök alakját és méretét egységesíteni, miért ne lehetne az apró kivit, vagy a furcsa formájú, ún. lepkekivit forgalmazni. Az alábbiakban konkrét példákat mutatunk arra, hogy a forgalmazási minőségszabványok kidolgozói nem unatkozó bürokraták, hanem leginkább a fogyasztók érdekeit védik.

H_kivi-182x125A Hayward kivi ideális esetben hosszúkás henger alakú, keresztben elvágva kör keresztmetszetű, a termés közepén lévő fehéres rész (ami a kevésbé érett gyümölcsben kemény, az érett gyümölcsben ehető, de ízetlen) egészen kicsi. Miért érdekes ez? A fogyasztó akkor jár a legjobban, ha a nem kevés pénzért vett gyümölcs vagy zöldség felhasználása során annak minél nagyobb részét tudja ténylegesen felhasználni. Azon termékek esetében, amelyek héja nem ehető, vagy pedig a magjuk, magházuk vagy egyéb részük fogyasztásra alkalmatlan, nagyon fontos kérdés, hogy az ehetetlen rész mekkora hányadot képvisel. A kivi példájánál maradva, gyakran előfordul (főleg az 1 kg-os tálkás kiszerelésben), hogy a kivi kisebb a megengedettnél. A minimum méret II. osztályban 65g, ez legfeljebb 15 db gyümölcsöt jelent az 1 kg-os tálkában (az I. osztályú gyümölcs minimum 70g-os, maximum 14 db fér el az 1 kg-os csomagolásban).

Miért baj, ha a tálkában például 20 db van? Egyszerűen azért, mert a kivit meg kell hámozni, és minél több darab adja ki az egységnyi tömeget, annál több lesz a lehámozott héj, vagyis kevesebb hasznos rész marad.

lepke_kivi-200x125A zöldségeseknél a hatósági intézkedések ellenére időről-időre feltűnik az ún.  lepkekivi, amely nem egy különleges fajta, hanem több részből összenőtt, ikres gyümölcs. Félbevágva jól látszik, hogy a középső fehér rész jóval nagyobb, mint a nem ikres gyümölcs esetében, ráadásul a formátlan kivit hámozni is nehezebb, nagyobb veszteséggel jár.

A fentiek illusztrálására a NÉBIH munkatársai egy teszt keretében vizsgálták a kereskedelemben kapható különböző árú és minőségű kiviket. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy milyen jelentős, pénztárcába vágó különbségek adódnak a szabványnak meg nem felelő áru forgalmazásából.

 1. minta: hipermarket
elso_osztaly-200x125Jelölt minőségi osztály: II.
Feltüntetett tömeg: 1 kg
Ár: 325 Ft/Kg

Az áru vizsgálata során megállapítottuk, hogy a minőség és a méret alapján az áru az I. osztály követelményeinek is megfelel. Mért nettó tömeg: 1014g és a tálkában 13 db gyümölcs található. Hámozást követően a hasznos tömegre vetített ár 373 Ft/kg.

2. minta: szupermarket
masod_osztalyJelölt minőségi osztály: II.
Feltüntetett tömeg: –
Ár: 410 Ft/doboz

Az áru vizsgálata során megállapítottuk, hogy a termék jelölése hiányos, nem volt feltüntetve a tömeg, valószínűleg nem véletlenül, hiszen a mérés során a tálkában lévő gyümölcsök tömege 893g volt. Ez a típusú kiszerelés mindig 1 kg-os, ezért a vásárló joggal gondolja, hogy 1 kg kivit tartalmaz a csomag. A kisebb tömeg ellenére a csomag 15 darabot tartalmazott, a mérések alapján egy sem érte el a II. osztály minimumméretét. Hámozást követően a hasznos tömegre vetített ár 553 Ft/kg.

3. minta: zöldségbolt
kilos_kivi-100x100Jelölt minőségi osztály: –
Tömeg kimérve: 1 kg
Ár: 499 Ft/kg

Az áru vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kivi nem felel meg a forgalmazási minőség szabvány minimumkövetelményeinek, mert több termőtestből összenőtt ún. ikres gyümölcsöt tartalmaz. Hámozást követően a hasznos tömegre vetített ár 587 Ft/kg.

A három minta vizsgálatából egyértelműen kiderül, hogy a szabványnak megfelelő áru (1. sz. minta) fajlagosan a legolcsóbb. A vizsgálat során csak a hámozási veszteséget vettük figyelembe, a gyümölcs közepén levő fehér, rostos rész eltávolítása nélkül. A minták értékeléséhez azt is tudni kell, hogy a termőhelyen a válogatás során a szabványnak nem megfelelő (méret alatti vagy ikres) gyümölcsöket különválogatják és a piaci ár alatt értékesítik. Éppen ezért meglepő, hogy a 2. sz. és 3. sz. minta kiskereskedelmi ára meghaladta a forgalmazási minőségszabványnak megfelelő gyümölcs árát. A hatósági ellenőrzések során – ártól függetlenül – a szabványnak nem megfelelő áru forgalmazójára a hatóság bírságot vet ki és az áru forgalmazását megtiltja, az árut zárolja és megsemmisítteti.

A NÉBIH szakemberei nem csak a forgalmazási minőségszabályokra figyelnek, hanem a gyümölcsök és zöldségek eredetére.

Kapcsolódó tartalmak


Allergén az ételekben…

Hogyan kerülnek az ételbe? Milyen módszerekkel lehet kimutatni a jelenlétüket? Mely rendeletekkel szabályozzák a felhasználásukat?  
Tovább olvasom

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal…?

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal, amelyeket a szállítás, illetve a tárolás során különböző hatások (UV-fény, mikrohullám, magas hőmérséklet) érnek? Kioldódhatnak belőlük az élelmiszerekbe olyan anyagok, amelyek ártalmasak az egészségre?
Tovább olvasom

Related posts

Főzés a gyerekekkel

eteltcsakokosan

Kerüljük el az élelmiszerpazarlást!

eteltcsakokosan

Konkrét – Milyen tej van a dobozban?

eteltcsakokosan

Adatkezelési tájékoztatónkban megismerheti, hogyan gondoskodunk személyes adatai védelméről. Weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ a jobb felhasználói élmény érdekében, melynek biztosításához kérjük, kattintson az „Elfogadom” gombra. Elfogad Tovább

Adatkezelési tájékoztató