Mi a különbség a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő között?

Közös bennük, hogy mindkettő az élelmiszerek lejáratát jelzi, és néhány kivételtől eltekintve a legtöbb élelmiszer esetében a fogyasztók tájékoztatásának  kötelező eleme. Ha szerepel mellettük  az elvárt tárolási hőmérséklet, a lejárati idő csak az adott tárolási hőmérséklet betartása mellett érvényes.
A fogyaszthatósági idő, valamint a fogyasztható kifejezések a rövid, néhány napos lejáratot jelzik, és olyan élelmiszerek esetében használatosak, amelyek gyorsan romlanak (pl. pékáru, készételek, fagylalt, hús, húskészítmények, tejtermékek). A fogyaszthatósági idő lejárata után a terméket forgalmazni tilos, és elfogyasztani sem ajánlott, mert az megbetegedést okozhat.
A minőségmegőrzési időt, illetve a minőségét megőrzi feliratot a hosszabb ideig eltartható, alacsony nedvességtartalmú, vagy valamilyen tartósító eljáráson átesett (pl. fagyasztás, konzerválás) élelmiszerek esetében alkalmazzuk (pl. konzervek, gabonatermékek, rizs, fűszerek, mélyhűtött termékek).
A minőségmegőrzési idő lejárata után a minőség csökkenésével számolva a terméket saját felelősségünkre, érzékszervi kontroll mellett egy ideig rövid idő után is lehet fogyasztani. Soha ne fogyasszon el azonban olyan terméket, amelyek íze, szaga, állaga a megszokottól eltér, vagy amivel szemben ellenérzése van.