Az idén újra megszervezték ezt a méltán híres fesztivált a Millenárison, amely a kulináris élvezetek hódolóinak szól. Négy nap, amely csakis a kiemelt, nagyon különleges ételekről szólt és a helyszín sem volt mindennapi. A kiállítók is exkluzívak, a különleges ételek mellett neves személyekkel, séfekkel is találkozhattunk.
Szerintem csak a képzelet szab határt a séfeknek, vagyis a műremekeiknek. No, de nekik olyan nincs is − mármint határaik.
A fesztivál fő témája az idén a jó öreg magyaros gulyás volt. Láthattuk, hogy a gulyás elkészíthető többféleképpen is, pláne azoknak, akik ilyen nagyban művelik a szakácsművészetet.
Volt ott olyan „igazi” gulyásleves, meg olyan, amelynek a teljes „tartalmát” külön halmozták a mélytányérra, majd egy zselészerű kockát tettek hozzá, amely állítólag a gulyás szíve volt, és ettől ámult el a zsűri igazán. De volt itt gulyáshab és -mártás is.
Engem ámulatba inkább az egyik fagyi hozott. No vajon melyik? Hát persze, hogy a gulyásfagyi! Érdeklődő, nyitott ember vagyok az új dolgokra, de hiába mondták el a sztárséfek, hogy hogyan is lesz ízében, állagában gulyásos a fagyi – vagy inkább fagyis a gulyás? – hát nem igazán győztek meg!
A tavalyihoz képest, kétszer annyi étterem sorakozott fel, és mutatta be magát ezen az eseményen.
2013-ban már nemcsak a „nemzet kulináris oktatása” volt a cél, hanem a szakma fejlesztése is, hiszen a fesztivál első napja a szakmának szólt. A legnevesebb kistermelők, sajtkészítők és az éttermesek találkozhattak egymással. A fesztiválon tanácsokat kaptak az érdeklődők, és az éttermek képviselői főzőbemutatóval egybekötött kóstolókat tartottak a nagyközönségnek és a szakmabelieknek. A tavalyi rekordszámú kiállítóhoz képest is még tovább bővült a kínálat az idén. Jóval több étterem, gourmet bolt jelent meg, sőt az említettek mellett ismét helyet kaptak a minőségi sörök, kávék, cukrásztermékek és pékáruk is.
Bizony, itt van a nagy fesztiválok ideje. Aki csak teheti, látogasson el egyre-kettőre, nekem mindig jó kikapcsolódás ez.
