Napjainkra az olyan fogalmak, mint nyári gyümölcs, őszi gyümölcs, ennek-annak a szezonja gyakorlatilag megszűnő-félben vannak, hiszen a piacok és élelmiszerüzletek kínálatában szinte mindig minden kapható. Honnan kerül télen, kora tavasszal szamóca (más néven földi eper) a boltok polcaira?
Leginkább Spanyolországból, közelebbről Andalúzia Huelva tartományából. Ez a régió az elmúlt 30 év során fejlődött Európa legnagyobb szamócatermesztő vidékévé, ahonnan a spanyol szamócatermés 95%-a és az európai termés 21%-a származik. A kedvező klimatikus adottságoknak és a fóliás technológiának köszönhetően a termés szinte egész évben szedhető, amit 80%-ban exportálnak, és uralják vele Európa piacait februártól áprilisig. Egyre nagyobb mennyiségben érkezik Észak-Afrikából (Marokkó, Egyiptom) is gyümölcs, ahol az élelmiszer-biztonsági garanciák nem mindig elégítik ki az EU által elvárt szintet. Az élelmiszerbiztonsági kérdéseken túl gyakran fogalmaznak meg kritikákat a „szamócagyárak”-kal kapcsolatban, hiszen a szedőmunkások nagy részét mostoha körülmények között dolgoztatják, illegális kutakból öntözve az ültetvényeket veszélyeztetik a környék ivóvízbázisát és a nagy távolságú közúti szállítás is jelentős CO2 kibocsátással jár.
Adódik a kérdés, hogy érdemes-e elcsábulnunk ebben a vitaminínséges tél végi-kora tavaszi időszakban egy kis friss szamócára, hiszen a pirosló gyümölcs már a nyár ígéretét hordozza. Sokak fejében kondulhat meg a vészharang, vajon milyen körülmények között termesztik, sok vegyszert használnak-e, hogyan bírja ki a hosszú utat ez az általában igen kényes gyümölcs? Fontos kérdések, amikre jogosan vár választ a fogyasztó, mielőtt úgy dönt, hogy betesz egy tálka szamócát a bevásárlókosárba.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a zöldség-gyümölcs hajtatási technológiák is fejlődnek, élelmiszerbiztonsági előírások szigorodnak, vagyis nem kell rögtön a fóliasátorhoz az agyonvegyszerezés veszélyét társítani. A spanyol szamócatermesztők komoly erőforrásokat öltek technológiai kutatásokba, fejlesztésekbe, hogy ezeket a problémákat megoldják. Mára a termőterület jelentős részén alkalmaznak talaj nélküli termesztési technológiát (az arány évről évre nő), ami egyrészt feleslegessé teszi a talajfertőtlenítést, amit korábban mérgező vegyszerekkel végeztek, másrészt ilyen technológiával a zárt termesztő berendezésekben a körülmények jobban szabályozhatók, ami kevesebb vegyszerfelhasználást tesz lehetővé. A növényvédőszer-terhelést rezisztens fajták használatával is csökkentették. Azt azonban tudnia kell a fogyasztónak, hogy a nemesítés során a legfőbb cél a mutatós áru volt, ami bírja a szállítást akár 3-7 napig is. Így született meg a „gumieper”, ami jól ellenáll a szállítás során elszenvedett sérüléseknek. További segítséget jelent a szállíthatóságban, hogy a gyümölcsöt még nagyon zöld állapotban szedik le, nagyjából 80%-os színeződésben, ami enyhén szólva nem segíti az aroma, a cukortartalom általunk megszokott kialakulását. A szállítás során gyakori penészedés megakadályozását gőzöléssel érik el, azaz meleg (de nem forró) nedves levegőn tartják egy rövid ideig, amíg a gyümölcs felületén lévő penészspórák elpusztulnak.
Az igaz tehát, hogy növényvédőszer-maradék problémák a spanyol szamócánál az utóbbi időben jelentősen csökkentek, de vajon milyen az íze? Nem könnyű erre válaszolni, tekintve, hogy az íz meglehetősen szubjektív dolog, mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy a februárban-márciusban szamócát vásárló ne számítson a kertben termett, érett szamóca ízére, hiszen ez a gyümölcs több ezer kilométer távolságból érkezik, teljes érettség előtt betakarítva, nem csoda, ha esetleg csalódást okoz kóstoláskor. Az igazi probléma nem is ekkor jelentkezik, hanem amikor megjelenik a piacon a hazai termesztésű szamóca is. Mivel a spanyol eper olcsó és korai, ezért mindig nagy a kísértés, hogy a szezon kezdetén magyarként kínálják jelentős felárral, mert szerencsére ennél a terméknél általában hajlandóak a vásárlók többet fizetni a hazaiért, természetesen a finomabb íz reményében. Ez természetesen a vásárló rút becsapása, ezért ezekben az időszakokban a NÉBIH és a megyei KH NTI-k zöldség-gyümölcs ellenőrei fokozottan ellenőrzik ezen termékek minőségét és származását.
Mit tehet a vásárló, ha nem akar megtévesztés áldozata lenni?
A hazai szamóca általában április közepétől-végétől jelenik meg a piacon, az ennél korábban, hazaiként kínált termék több mint gyanús. Általában a magyar árszínvonal jóval meghaladja a spanyolét, és nem árt, ha körülnézünk a pult körül is gyakran ott tornyosulnak az üres spanyol kartonok, kisebb farekeszek. A hazai termesztők többnyire érettebben szedik a gyümölcsöt a spanyoloknál, hiszen nem kell átutaztatniuk fél Európán, ezért színe pirosabb, íze zamatosabb és a teljes érésben szedés miatt a hús sem gumiszerű, mint sok esetben az import termékeknél.
Természetesen mindenki maga dönti el, hogy mit és mikor vásárol, azonban érdemes végiggondolnunk, hogy milyen körülmények között lett az áru leszedve, hány kilométert tett meg, és akarjuk-e vásárlásunkkal támogatni a külföldi termesztőket.
