A kerület, ahol lakunk, régen község volt. Igazi nagyvilági élet volt erre felé hajdanán. Volt saját piaca, több szatócsboltja a községnek, de színházba is el tudtunk menni helyben, s a jó levegő miatt tüdőszanatórium is működött is. Itt ma is van gyógyvíz, csak sajnos nem használjuk semmire, pedig anno még a kis strandján is lubickolhattunk, a kor szellemének megfelelő fürdőruhában 🙂
Pár éve egyre nagyobb felénk a kulturális élet. Van saját újságunk, tévécsatornánk, és az ünnepeket sem hagyjuk ki. Természetesen ezek a régi magyar szokásokhoz kapcsolódók, de a városi embernek nagy élmény egy-egy ilyen mulatság.
Az évszakok változását, az idő múlását mindig meg kell ünnepelni. S lenne erre alkalmasabb bohóság, mint a farsang?
Az utcák még hol havasak, hol az esőtől nedves minden, jólesik élvezni a szoba melegét, mégis sokan jöttek el hétvégén a kerületi disznótorra!
Reggel óta szakadt az eső, ám mégis megtelt a kerületi múzeum gyönyörű kertje, ahol jól felszerelt sátrak között, az öreg gesztenyefák alatt élvezhettük a hurka-, kolbásztöltést, a sütés-főzést.
A kerület egyik iskolájának igazgató bácsija (hogy egyesek milyen sokoldalúak!) volt a szakértő hentes. Látszott, hogy nem először tölti meg kolbászhússal a töltőgépet! A gyerekek szájtátva állták körbe a sátrat, na meg az igazgató bácsit. És Neki mindenkihez volt egy kedves, sőt vicces szava!
A sátorban található asztalok, gépek, húsos ládák — annak rendje-módja szerint — mind a higiéniai feltételnek megfeleltek. Tisztálkodni a múzeum gyönyörű épületében lehetett patyolat tiszta környezetben. A sültek kóstolását is profi módon szervezték meg.
Jegyeket előre meg lehetett vásárolni, majd a töltés lépéseit végignézni. Mire elkészült a hatalmas adag hurka, kolbász, elvitték az iskola konyhájába kisütni, s ezután lehetett sült állapotban, a jegyekért megvásárolni az ínycsiklandó finomságokat.
Bevallom, én próbálkoztam azzal, hogy nyersen megvegyem, aztán hazaviszem, és majd megsütöm magamnak, de nagyon helyesen ezt nem hagyták! A nyers disznóhús nem játék! Olyan baktériumok vannak, illetve szaporodhatnak el benne, amelyek súlyos fertőzést okozhatnak, végső esetben halálhoz is vezethetnek. A szervezők biztosra mentek, így hát ők sütöttek!
Míg folytak a munkálatok, sültek a húsok, szeletelték a kenyeret, adagolták a savanyúkat, addig egy mókamester szórakoztatta a gyerekeket, felnőtteket. Ebben segített neki egy fiatal fiúkból álló zenekar, akik olyan magyaros pörgést varázsoltak, hogy tényleg nehéz volt megállni, hogy ne táncoljunk.
Pannus a néptáncos lányok bemutatóját várta nagyon, persze a sült kolbászon kívül,J de sajnos az eső elmosta azt. A lányok többrétegű rakott szoknyájukat lassan lecserélték vízálló overállra, mert az eső nem akart csendesedni! Pedig annyira szép volt a táncosok színes kavalkádja!
És, ha ez még mindig nem lett volna elegendő program, az illatok és zene mellett, a múzeumban a kicsiknek farsangi álarckészítésre nyílott alkalmuk.
Míg a gyerekek kézműveskedtek, addig szülők „idegenvezetővel” teljesen ingyenesen járhatták végig a múzeumot, amely gyönyörűen felújított állapotában várta a betérőket, s az idegenvezető nagyon kedves volt. Én nem ebben a kerületben születtem, nem vagyok patrióta, de már majdnem elhittem magamról, nézve a régi fotókat, a szatócsbolt korabeli pénztárgépét, és a többi tárgyat, a korhűen berendezett szobákat. Nosztalgiát csempészek a terembe a suszter fából készült szerszámai, a lószőr kefék, a kemencék, rajta a régi kék lábosokkal.
És a szellemi élet, az aktivitás, ami körülvett minket, mindenkit lenyűgözött! Annyi egylet volt a kerületnek csak eme részén, hogy szerintem mindenki tartozott valahová! – s milyen jó is az! Fontos, hogy tartozzunk egy társhoz, egy családhoz, egy baráti közösséghez… de igazán szerencsések azok, akik egy ilyen, igazi közösséget alkotó kerület életéhez tartozhatnak!
Élelmiszerbiztonsági tanács
A legsúlyosabb, időnként végzetes ételmérgezést, a botulizmust eredetileg kolbászbetegségnek hívták, de más húskészítmények (Magyarországon leggyakrabban a nyers füstölt sonka), és talajjal szennyezett zöldségfélék is terjeszthetik. A botulizmust egy spórás baktérium okozza, amely kedvező körülmények között erős idegmérget (botulotoxint) termel. A betegség tünetei hányinger, hányás, hasmenés, izomfájdalom, szájszárazság, kettős látás, nehéz légzés, idegbénulás. A lappangási idő 12-48 óra, de lehet ennél hosszabb is. A baktérium a talajból kerül az állatok emésztő rendszerébe, ezért a megelőzéshez alapkövetelmény, hogy a bontásnál a gyomor- és a béltartalom ne szennyezze az állat belső felületét. Ha ez mégis megtörténik azt nem vízzel vagy letörléssel, hanem késsel, a szennyezett felület levágásával kell eltávolítani. Felhasználás előtt a gyomrot és a belet alaposan meg kell tisztítani. A bontáshoz használt eszközöket csak alapos tisztítás után használjuk a feldolgozáshoz. A hús gyorsan romlik, a kolbászkészítés pedig időigényes munka, ezért jó döntés volt a „farsangi hentes”-től, hogy a helyszínen megsüttette, és nyersen nem árusította elvitelre. A baktérium az élelmiszerekben oxigénhiányos és langyos hőmérsékletű környezetben válik életképessé. Ezek a feltételek adottak a hűtés nélkül tárolt kolbászban. A jó higiénés szemléletű igazgató bácsi biztosan ügyelt a feldolgozás közbeni eszköz-, edény- és kéztisztaságra is. Közeleg a Húsvét, érdemes vigyázni a házi füstölt sonkával is. Ha a sonka a vágáskor botulinum baktériummal szennyeződött, és pácolás közben szurkálták, a hús belsejében a méregtermeléshez ideális, oxigénhiányos környezetbe került, különösen, ha nem hűvös helyen tárolták. Az így készült nyers sonka fogyasztása megbetegedéshez vezethet, de a lassú, megfelelő ideig tartó főzéssel biztonságossá tehető. Az egyben főtt sonkadarabok ne legyenek 2 kg-nál nagyobb súlyúak. Annyi ideig kell főzni, ahány kg, hogy a belseje is alapos hőkezelést kapjon.
