Endívia

Az endívia levele gyakran enyhén kesernyés ízű, gyakran alkotó eleme salátáknak, de főzfe és sütve is nagyon finom.
A leveleket bontogatva a közepén található “mini” endíviát “gourilos”- nak hívják. 1850-ben egy belga földműves talált rá a vad cikóriára majd kezdett kísérletezni vele. Botanikai nevén Cichorium endivia. Az endíviának három típusát különböztetjük meg, az Escarole sima levelű, a Frisée (ejtsd: fríz) fodros levelű, és a metélő endívia típust, amely egyenesen felálló, hosszú, vékony, erősen szeldelt levelekkel rendelkezik. Ez utóbbi kevésbé elterjedt. Levelei szemcsés szerkezetűek, enyhén kesernyések, aminek hátterében az inulin tartalmuk áll.
A cikória és endívia néven is ismert salátaféle az egyik legalacsonyabb kalóriatartalmú zöldség. Vásárláskor érdemes a világosabb példányokat választani, mert ezek kevésbé kesernyések, a készítésekor pedig arra ügyeljünk, hogy a torzsáját vágjuk le, mert itt a legkesernyésebb a zöldség.
Az endíviát bármilyen hideg, enyhén nyirkos helyen tárolhatjuk (pl. hűtőben), lehetőleg 0-4°C között, 95%-os páratartalomban. A leveleket külön-külön vagy egész fejként is a hűtőbe tehetjük. Ha megfelelően tároljuk, akár két hétig is felhasználható marad. Semmiképpen ne a konyhapulton tároljuk, különben gyorsan elfonnyad majd.