Szilveszter előtt pár nappal hallottam a híradóban, hogy melyik áruházlánc hányféle virslit kínál az év utolsó estéjére. Volt, ahol harminc fajtából válogathattunk. Uramisten, erre mi szükség van? Elég lenne háromféle is, de az készüljön csak húsból! (Persze, tudom, nem mindenkit ijeszt meg a fogyasztói társadalom és a megalománia)
Évente 30 ezer tonna virsli fogy hazánkban. Ez azt jelenti, hogy egy háztartásra majdnem 8 kg virsli jut egy évben. Persze szilveszterkor ugrásszerűen megnő a fogyasztása, így akkor az év többi napjához viszonyítva rendkívül sokat vásárolunk.
A virsli német eredetű étel, kezdetben kizárólag sertéshúsból készítették. Aztán később, főleg Bécs környékén már marhát is feldolgoztak e célra. Később adtak csak lehetőséget a szigorú szabályozások arra, hogy mindkét húsfajtát egyszerre tegyék bele a bélbe. De így is kizárólag hús kerülhetett a virslibe, semmi egyéb.
Napjaink ízfokozói, tartósítói, a köröm, a bőr- és egyéb pótlékok szentségtörésnek számítottak (volna) a nagyon közkedvelt virsli életében.
Aztán az olcsósága miatt felfigyeltek a baromfihúsra mint lehetséges alapanyagra. De nem csak az ára miatt hódít ma is a piacon a csirkehúsból készült virsli, hanem az egészségesnek gondolt étkezéssel is összekapcsolják. Így a forgalom 60%-át inkább az olcsóbb baromfivirslik teszik ki, szemben az eredeti recept szerinti sertésvirslivel.
A tömegvirslik már nemcsak húst tartalmaznak, hanem egyéb húspépeket, és más, alapban szükségtelen elemeket. Egyik „kedvencem” a füstaroma. Már arra sincs időnk, hogy füstöljünk, hát úgy csinálunk, mintha olyat ennénk! Ha valaki eljönne a XIII. századból, amikor az első virsli felbukkant, elszörnyedne a sok mesterséges „találmányon”.
A mai húsárakat figyelembe véve, 1500 Ft/kg alatt nem lehet jó minőségű virslit készíteni.
Én inkább a csomagolatlan virslit tartom jobbnak, szívesebben vásárolok abból. Amikor a zacskóban a virsli körül úszik valami folyadék, olyan bizarr érzésem támad. Annyi tartósítószert eszünk meg… de ha az ennyire látványos, nem jól tűröm.
Sokan sokféleképpen gondolkodnak a virsliről. Vannak, akik soha nem esznek virslit. Sokan csak csomagolatlanul veszik. Vannak, akik a juhbelesre, vagy a roppanósra esküsznek. Főzve, sütve vagy nyersen – mindegy! Amire nagyon figyeljetek, az az ára és az összetétele! Hiszen a mondás is úgy tartja: „olcsó húsnak híg a leve”, és ez nagyon igaz a virslire!
