Tetőzik a dinnyeszezon, az ellenőrzések pedig az egész ország területén folynak, s tartanak egészen szeptember közepéig. Csak júliusban 15 tonna dinnyét kellett megsemmisíteni, abból a 110 tonnából, amely ellen valamilyen okból kifogás merült fel. A „valamilyen ok” legtöbbször az áru hiányos jelölése volt. Augusztus elsején éjszaka a budapesti Nagykőrösi úton, a nagybani piac területén tartottak kiemelt ellenőrzést a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH), a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szakemberei, a rendőrség egységeivel karöltve.
Egész éjjel itt lesznek? – kérdezi az árus az egyik ellenőrt biztosító rendőrt. – Ki tudja? Azt mondták, kifulladásig tart – jön a válasz, s a nappali hőséget felváltó enyhülésben ez sok mindent jelenthet. Annyi bizonyos, hogy a kiemelt ellenőrzés árusnak, termelőnek, ellenőrnek egyaránt kemény munka. Az eligazításon a görögdinnye szabadtéri elárusító szektorait s a raktárházakat jelölték ki elsődleges vizsgálati helyszínnek, s ez a műszak a piacon augusztus elsején pontban éjfélkor elkezdődött.
A nagybani piac Magyarország legnagyobb termelői és elosztó piaca. Nem csak a kiskereskedők számára nyitott, bármely fogyasztó vásárolhat itt, de csak kereskedelmi mennyiségben, mondjuk legalább egy ládányit a barackból, vagy egy nagy zsáknyit az almapaprikából… Talán vannak kivételek is: idős, ám vállalkozó kedvű háziasszonyok alkudtak épp néhány fej fokhagymára az egyik termelő standján, és bevásárlószatyrukat elégedetten lengetve hamarosan másfelé vették az irányt, láthatóan nem lapult szatyrukban több tíz kiló fokhagyma. Ezen a piacon azonban a kiskereskedők furgonjai, pick-upjai, no és az áru belső szállítását végző fürge targoncák vannak többségben. Mondhatjuk azt is, olyan a piac, mint egy kis város, utakkal, városrészekkel, gyakran dugóvá sűrűsödő, folyamatos teherforgalommal. Az ellenőrzést végző csaknem száz szakember szinte eltűnt ezen az óriási területen. A vizsgálat ezúttal elsősorban a görögdinnyére irányult, de azt is ellenőrizték, hogy az ott dolgozók munkaügyi papírjai rendben vannak-e, és az adóhatóság is belepillantott a könyvelésekbe.
Az ellenőrök párokban, rendőri biztosítással dolgoznak. Az első ügyfél egy családi gazdaság Békés megyéből, szinte a déli határ mellől; éppen a görögdinnyét pakolják át a teherautójukról a fából készült, úgynevezett kalodákba, amikor odaérünk. Egy-egy kalodába belefér 500 kilónyi görögdinnye is. Az ő ládáik felén nincs jelölés, és a permetezési naplót, amelyet a termelő köteles vezetni és magánál tartani, nem tudják bemutatni, csak a másolatát. Ellopták, és még nem volt idejük pótolni, magyarázza a fiatal lány, aki kiveszi a részét a családi gazdaság feladataiból. Minden családtagnak van feladata az értékesítésben is, a testvérek árusítanak, az apa fuvaroz, az anya az adminisztrációt végzi. Ha mulasztást vagy szabálytalanságot tapasztal, az ellenőr jegyzőkönyvet vesz fel, amelynek megírása harminc-negyven percet is igénybe vehet, hiszen részletekbe menő és pontos adatokat kell feltüntetni. Itt csak a tények számítanak. Amíg az egyik ellenőr a jegyzőkönyvet írja, a páros másik tagja fotókat készít. A szomszédos, görögdinnyét és más egyéb gyümölcsöt áruló termelők vagy megbízottaik aggódó tekintettel figyelik az eseményeket. Az ellenőrzés híre persze már akkor futótűz-szerűen elterjedt, amikor a piac bejáratánál feltűnt az ellenőrök gépkocsi-konvoja, mindenki, aki látta, azonnal mobiltelefont szorított a füléhez – talán csak a targoncások vezettek tovább két kézzel. Közben elkészül a jegyzőkönyv, amelyben többek között azt is rögzítik, hogy eljárás indul, amelynek lezárultával komoly büntetésre kell számítani. A dinnye értékének körülbelül kétszeresét kell majd megfizetnie a termelőnek a szabálytalanságok miatt.
Egyetlen hangos vagy indulatos szó nem hangzik el az éjszaka folyamán, sem az ügyfelek, sem az ellenőrök részéről, az árusok tudomásul veszik, hogy az ellenőrök a munkájukat végzik. (Vagy talán csak ez az éjszaka ilyen? Mondták, egy másik alkalommal, másutt naranccsal dobálták meg a NAV ellenőreit.) Maradnak tehát a komoly, figyelő tekintetek, követik az ellenőrök minden mozdulatát, néhány kérdés, és – talán feszültségoldásként a folyamatos szotyolázás. Mire a jegyzőkönyv aláírásával befejeződik az első ellenőrzés, kissé távolabb már két kalodányi, mintegy 800 kg görögdinnyét vesz hatósági zár alá egy másik NÉBIH-es ellenőr páros. A dinnyéken itt sincs jelölés, sőt a gazdáját sem találják. Rövid megbeszélés után megszületik a döntés, az árut meg kell semmisíteni. A 800 kg dinnyét röviddel ezután bedarálják a piac területén található megsemmisítőben. A következő megvizsgált árusítóhelyen egy egész teherautónyi görögdinnye származásáról nincs semmilyen igazolás. Sőt, az autónak sincsenek meg az okmányai. Csupán egy megbízott eladó áll rendelkezésre a helyszínen, számlát adni azonban ő sem jogosult. A helyzet egyre kaotikusabbnak tűnik. Végül előkerül egy illető, aki jogosult számlázni, ő viszont nem tudja bemutatni a személyi iratait. Természetesen itt is jegyzőkönyv készül, amelybe belekerül az is, hogy további ismeretlen eredetű lilahagyma- és sárgadinnye-rakományt találtak.
A piacon a jelenleg érvényes szabályok alapján minden árusítónak – az őstermelőnek, kistermelőnek, mezőgazdasági vállalkozónak és vállalkozásnak – beazonosíthatónak kell lennie, nemcsak a nagykereskedőnek kötelessége cégtáblát kitenni. Ez az árusítás feltétele – tette közzé még tavaly szeptemberben a nagybani piac a saját honlapján. Ezen az éjszakán az azonosíthatósággal vannak leginkább problémák, nem a minőséggel. Az áru eredetét nem tudja igazolni a termelő – vagy a termelő nem tudja igazolni saját magát. Ahogy annál az elárusítóhelyen sem, ahol a termelőnek csak megbízottai vannak jelen. Az ellenőr telefonon éri utol a tulajdonost, aki nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy mióta mezőgazdasági vállalkozó. Adhatna okot persze a gyanúra már ez is, de az ellenőr a törvény adta lehetőségekkel élve, előírja, hogy másnap a területileg illetékes kormányhivatalba faxon el kell juttatni az igazolásokat és a megfelelő iratokat. A büntetést így sem lehet elkerülni, azt viszont igen, hogy a terményeket megsemmisítsék. Időszakosan zárolják hát az egész teherautónyi árut, a teherautó rakterének ajtaját szalaggal lezárják és lepecsételik, a kocsit a piacfelügyelő segítségével ideiglenesen félreállítják. A jog szigorú és egyértelmű: a záró szalaghoz nem szabad nyúlni, mert bűncselekménynek számít. Csak akkor oldható fel a zárolás, és akkor menekül meg az áru a bedarálástól vagy a tönkremeneteltől, ha az igazolásokat a termelő be tudja mutatni.
Lassan három órája vagyunk kint a piacon, és még csak most hallom az első autódudát. A nappali idegeskedő, nyomulós forgalomhoz szokott fülnek ez különös. Itt többször előfordult, hogy egyik furgon nem tudott továbbhaladni egy másik miatt, mert éppen árut pakoltak fel rá. Nem volt ingerült tülkölés, csak várakozás. A dinnyepakolást is most láttam először, egyenként dobják egymás kezébe a több kilós gyümölcsöt, hogy ne sérüljön. A targoncával viszont száguldoznak a vezetők, rutinosan kicentizik a parkoló autókat s az árusok behemót tehergépkocsiijait a sarkokon, egyébként pedig itt még a KRESZ is valahogy más. Az ellenőrzés eredménye, vagy következménye ezúttal 900 kg megsemmisített görögdinnye, és néhány elindított eljárás. Sajnos az is sűrűn előfordult, hogy a termelő nem hallott az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról, holott két éve már bevezették. Az ellenőrzést nem sokkal fél négy után fújják le. A piac reggel hatig még üzemel. Új nap kezdődik, új ellenőrzésekkel más helyszíneken, de ellenőr és termelő talán ugyanazt reméli: hogy napról napra egyre kevesebb a szabálytalanság.
