Az egyre divatosabb egészségtudatos életmód egy sor új élelmiszert hozott magával, azaz olyan dolgokat eszünk meg annak egészséges voltában bízva, amikre korábban jórészt nem ennivalóként gondoltunk. Itt van mindjárt a csíra.
Nem mai találmány a csírák zöldségként való fogyasztása, a kínai konyha nagyon régóta ismeri és használja, de nálunk korábban nem volt szokás a különféle magok ilyen formában való felhasználása. Kivétel talán a sörfőzés, hiszen a sör egyik alapanyaga a maláta, ami csíráztatott és utána szárított gabonát jelent.
Kétségtelen, hogy a „magokból elinduló élet” már önmagában is jól hangzik ahhoz, hogy a csíráknak jótékony étrendi hatást tulajdonítsunk, de azért a médiában megjelenő, a csírákat szuperélelmiszernek nevező és minden bajra való gyógyírként beállító írások sokszor túloznak, valamint a csíra-előállítás és a csírafogyasztás kockázataival általában nem foglalkoznak.
A csírázás során a magban tárolt tápanyagok átalakulnak, azaz egyszerre vannak jelen a lebontó és építő biokémiai folyamatok, ezért a csírák tápanyag-összetétele különbözik a magtól, illetve a kifejlett növényétől. Ez egyfelől jelenthet jótékony étrendi hatást, pl. vitaminok feldúsulása, könnyebben emészthető ásványianyag-tartalom, másfelől viszont a koncentráltabb tápanyagbevitel (leginkább nagy mennyiségű csíra fogyasztása esetén) kedvezőtlen hatásokkal is járhat, akár előfordulhatnak a csírában olyan mérgező, vagy az emésztésre károsan ható anyagok is, amelyek a kifejlett növényben már nincsenek meg. A mértékletesség a csírafogyasztásban is kulcsfontosságú, a mértékkel fogyasztott csíra valóban egészséges.
A csírafogyasztás legnagyobb kockázata az előállítás, hiszen a csírázáshoz szükséges körülmények a legtöbb baktériumnak is ideálisak a szaporodáshoz. Ezek a betegséget okozó baktériumok, pl. Salmonella, E. coli, a magok felületén fordulhatnak elő és a csíráztatás során felszaporodva, a csíra elfogyasztásakor ételmérgezést okozhatnak. Ebből következően a fogyasztásra szánt csíra előállítása, csomagolása és forgalmazása nagyon komoly higiéniai biztonságot és pontos technológiát követel meg annak érdekében, hogy az ételmérgezéseket elkerülhessük.
Csíra vásárlásakor legyünk körültekintőek. Csak olyan terméket vegyünk meg, ami friss, gondosan csomagolt, hűtőpultban tartott és hazaérve mihamarabb fogyasszuk el.
Elterjedt a csírák otthoni előállítása is, ami olyan szempontból mindenképpen előnyös, hogy az előállítás körülményei ismertek, viszont a higiéniás szempontok betartása ugyanolyan fontos!
Nem ajánlott a nyers csíra fogyasztása kisgyermeknek, várandós kismamának, legyengült immunrendszerűeknek. Vendéglátóhelyen kerüljük a nyers csíra fogyasztását.
Néhány alapszabály az otthoni csíráztatáshoz:
- Csak kifejezetten erre a célra szánt, vagy megbízható forrásból származó, egészséges, nem csávázott magot csíráztassunk. A gazdaboltban kapható vetőmagok nem alkalmasak csíráztatásra.
- Földben ne csíráztassunk, használjunk csíráztató edényt, amit gondosan fertőtlenítsünk. Lehetőleg a magokat is fertőtlenítsük pl. citromlében vagy ecetben való áztatással és forró vizes öblítéssel, mivel a kórokozók gyakran a magok felületén vannak.
- Tiszta ivóvizet használjunk, desztillált víz nem szükséges, sőt a kicsit kemény víz a magból kevésbé oldja ki az ásványi anyagokat. A csírázó magokat naponta 2-3-szor öblítsük át, a felúszó léha magokat, héjat stb. távolítsuk el. Kerüljük a pangó vizet és biztosítsuk a megfelelő szellőzést.
- Ne keverjük az edényben a magokat, egyszerre csak egyfélét csíráztassunk. A csírázási idő a növényfajtól függ, de ne növesszük a csírát túl nagyra (kb. 1 cm max.), mert akkor már a tápanyagok csökkenhetnek, a csíra megkeseredhet.
Az sem mindegy, hogy milyen növény magjait csíráztatjuk, célszerű a már bevált fajok magjait használni, mint pl. búza, brokkoli, retek, lucerna, mungóbab stb., elkerülendő a nem hasznos vagy egyenesen mérgező anyagokat tartalmazó csírákat.
Mikrozöldek
A mikrozöldek vagy mikrozöldségek fogyasztása is terjedőben van, lényegében olyan pici, egy-két hetes növénykékről van szó, amelyek már elkezdtek levelet fejleszteni. A mikrozöldek, a csírákhoz hasonlóan, rendkívül koncentrált tápanyagokkal rendelkeznek, ezeknek a kis növényeknek a vitamin- és ásványianyag-tartalma sokszorosa a kifejlett növényének, ezenkívül értékes antioxidánsokat és aminosavakat is tartalmaznak. A táplálkozás-élettani előnyök mellett a mikrozöldek fogyasztása is hordoz némi kockázatot, alapvetően itt is a higiénia és a frissesség a legfontosabb tényező.
Ha magunk termesztenénk mikrozöldet pl. balkonládában vagy akár tejfölös pohárban is, ügyeljünk arra, hogy kezeletlen, csávázószer-mentes magot használjunk, legjobb itt is a csíra-előállításra szánt mag. Az edényeket tegyük fényre, kerülve a tűző napsütést, a talajt tartsuk nedvesen. A növényeket akkor vágjuk le, ha kb. 6-8 cm hosszúak. Mosás és szárítás – pl. salátacentrifugával – után felhasználhatók, hűtőben néhány napig elállnak. Ha a kis zöld növények már nem frissek, fonnyadtak vagy kellemetlen szagúak, akkor ne fogyasszuk el.
Mikrozöld termesztéséhez is a csíráztatásra alkalmas fajok magjai ajánlhatók, főleg azok, amelyeknek kifejlett korban is a levelét fogyasztjuk pl. saláta, spenót, rukkola, bazsalikom stb.
