A csemegeszőlő különösen kora ősszel kedvelt gyümölcs, amikor már a barack és szilva leérett. Ilyenkor a szőlő átveszi a vezető szerepet a friss gyümölcsök között.
A szőlőről, főleg Magyarországon, a legtöbb embernek a bor jut eszébe, pedig a gyümölcsként frissen fogyasztott csemegeszőlő is legalább olyan nagy múltra tekint vissza mind hazánkban, mind a világban, mint a borszőlő.
A friss hazai gyümölcsre áhítozó fogyasztó szemével végignézve a lehetőségeket, azt látjuk, hogy a csemegeszőlő-kínálatot az import szőlő uralja, szinte még a piacon is, de a nagy kereskedelmi láncok üzleteiben gyakorlatilag nem lehet hazai termésű és fajtájú csemegeszőlőt kapni. Mindenhol csak az olasz Italia és Red Globe, amely kapható, vagy ugyanez szezonon kívül a világ másik feléből, például Chiléből ideszállítva, no és itt-ott egy kis görög áru, vagy a lényegesen magasabb áron kínált török magnélküli fajták. Akárhonnan nézzük a dolgot, ez bizony azt jelenti, hogy hazai csemegeszőlő-termesztésről napjainkban nem nagyon lehet beszélni.
Nagyon kevés termelő termeszt kifejezetten csemegeszőlőt, de ők is csak kis területen. Sokan emlegetik a világhírű hazai csemegeszőlő-fajtákat, meg a hajdanvolt exportot. Sok évre visszatekintve, a csemegeszőlő-export valójában szinte kizárólag piros és fehér saszlát jelentett Ausztriába, amolyan hagyományként, mert a saszla sem igazán teljesíti azokat az igényeket, amelyeket egy modern fajtától elvárna a fogyasztó és a termelő. Olyan hazai nemesítésű csemegeszőlő pedig, amely régóta világszerte szerepel vagy szerepelt külföldi fajtakatalógusokban, gyakorlatilag csak a Csabagyöngye a koraisága miatt; a Szőlőskertek királynőjét pedig inkább, mint további nemesítési anyagot használták fel, a legtöbb esetben házikertbe javasolják. Tény, hogy ez a fajta majdnem száz éves, rothadásra hajlamos, túlérve elmegy az íze, egyszóval: eljárt felette az idő.
Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy modern csemegeszőlőfajtának?
Természetesen itt is némileg eltérnek a fogyasztói és termelői igények. A bogyó legyen nagy, tetszetős, bő levű, de kemény, roppanós, kis magvú vagy magnélküli. A héj ne legyen túl vékony, hogy ne rothadjon, bírja az árukezelést, esetleg a tárolást, de túl vastag se legyen, mert nem szeretünk a héjon rágódni. Legyen finom ízű, de ne túl karakteres, mert a legtöbben inkább a harmonikus ízeket keresik. Legyen nagy fürtű, a bogyók ne peregjenek le, lehetőleg legyen rezisztens a betegségek ellen és így tovább. A csemegeszőlő-termelés rendkívül sok élőmunkát igényel, ami nagyon megdrágítja a terméket.
A kiváló minőségű áruhoz speciális technológia kell és meglehetősen beruházás-igényes dolog, valamint az évenkénti ráfordítás is sok, ezért nehéz versenyezni az olasz szőlő áraival. A magyar fogyasztó igen ár-érzékeny, általában nem veszi meg a drágább terméket, csak azért, mert magyar. A világ legnagyobb csemegeszőlő-termelője Olaszország, és jelenleg úgy tűnik, hogy saját térfelén, vagyis az olcsó tömegtermelésben nem is lehet megverni.
Mik a kilátások tehát a hazai csemegeszőlő-termesztők előtt?
Ha a jelenlegi keresletet vagy a jelenlegi piaci igényeket nem tudják rentábilisan kiszolgálni, akkor meg kell találni azokat a piaci helyeket, ahol megfi zetik a hazai származást, a különleges ízt vagy a vegyszermentes termesztéstechnológiát. Itt kaphatnak szerepet az újabb nemesítésű, rezisztens hazai fajták, amelyekkel ezek a célok elérhetők, valamint szükséges egy olyan kiszámítható gazdasági környezet, ahol egy ilyesfajta, hosszú távú beruházásba bele mer vágni a termelő.
