Az ivóvíz tisztasága nagy érték – ezért a hatóságok folyamatosan ellenőrzik, akár csapvízről, akár a különböző fajta palackozott vizekről van szó. Sokakban felmerül a kérdés, hogy melyik víz egészségesebb.
A szakemberek szerint nyugodtan ihatunk csapvizet, abban az esetben, ha a lakóhelyünkön a víz minősége kifogástalan. Országos szinten 1% alatt van a kifogásolható minőségű csapvizek aránya a vizsgált minták között. Betegség idején (különösen akkor, ha ez hányással, hasmenéssel jár), vagy amikor intenzíven pl. intenzív sportolás, nehéz fizikai munka miatt érdemes ásványvizet inni, mert az ebben lévő ásványi anyagokkal pótolhatjuk, amit elveszítünk. Ilyen pótolnivaló anyag például a kálium és a magnézium, továbbá a különböző nyomelemek, amelyekről a palackon, a csomagoláson olvashatunk információt, hiszen ezeket jelölni kell. Kötelező például a víz összes oldott ásványianyag-tartalmának, valamint a jellemző összetevők mennyiségének, a víznyerő hely és a forrás/kút nevének feltüntetése is.
Ajánlatos átböngészni ezeket az adatokat, főként akkor, ha kisgyermeknek szeretnénk ásványvizet adni. Az 1,5 mg/l értéket meghaladó fluorid-koncentrációjú természetes ásványvizek például 7 évesnél fiatalabb gyermekek (és természetesen a csecsemők) számára nem alkalmasak rendszeres fogyasztásra. Ezt az információt az ásványvíz csomagolásán jól olvasható betűkkel fel is kell tüntetni. A fluorid íze nem érezhető az ásványvízben, de mi a helyzet a klórral, amely a csapvízben olykor érezhető, és ez sokakat elriaszt a fogyasztásától? A klór „aromája” eltávozik, ha egy kis ideig szellőztetjük a vizet, klórtartalma pedig ártalmatlan a szervezetre. Az ásványvíz- és forrásvíz-előállítókat az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság folyamatosan ellenőrzi, az eddigi vizsgálatok pedig kiderítették, hogy a csapvíz és az ásványvíz között a biztonság tekintetében nincs különbség.
| A NÉBIH augusztus végén több tízezer liter ásványvizet vont ki a forgalomból a magas nitrit-ion koncentráció és a pseudomonas aeruginosa baktérium jelenléte miatt. Utóbbi egyáltalán nem fordulhat elő a palackozott ásványvizekben. Helik Ferenc, a NÉBIH KÜI igazgatója szerint a palackozott termékekben talált baktériumok valószínűleg a gyártó csővezetékében szaporodtak föl, ami azt jelenti, hogy nem volt megfelelő az adott csőszakasz fertőtlenítése. Bár az ásványvizek nem feleltek meg a jogszabályban foglaltaknak, a bennük talált szennyeződések nagy valószínűséggel nem okozhattak megbetegedést, ez a baktérium ugyanis csak kivételes esetben betegít meg egészséges embert. |
Talán kevesen tudják, hogy nem minden palackozott víz ásványvíz. Mik a különbségek?
Természetes ásványvizek A hazai és az uniós előírások szerint csak azt a vizet lehet természetes ásványvíznek nevezni, amely védett vízadó rétegből származik, eredendően tiszta, szennyeződésmentes, összetétele ismert és állandó, összetevői meghatározott mennyiségben fordulnak elő, ásványianyag- és nyomelem-tartalmának köszönhetően az egészségre kedvező hatású, megfelel a mikrobiológiai követelményeknek. A természetes ásványvízhez nem szabad idegen anyagot adni (a szén-dioxid kivételével) és az ásványvizet (néhány fizikai eljárástól eltekintve) nem szabad kezelni sem.
A forrásvíz szintén nagy tisztaságú természetes eredetű víz. Az ásványvízzel azonos, szigorú mikrobiológiai követelményeknek kell megfelelnie, de összetételének nem kell állandónak lenni, és nem kell hivatalosan elismertetni.
Dúsított és ízesített vizek esetében érdemes tudni, hogy megnevezésük nem lehet „víz”, hanem kizárólag „természetes ásványvíz, vagy forrásvíz, vagy ivóvíz alapú ital”. Az a cél, hogy ezeket a termékeket a vásárlók ne tévesszék össze a természetes ásványvízzel vagy a forrásvízzel. Mesterségesen állítják elő ezeket az italokat úgy, hogy a vizet engedélyezett adalékanyagokkal és legtöbbször szén-dioxiddal dúsítják, és/vagy különböző aromákkal ízesítik.
A gyógyvizek is ásványvizek, de ilyen minősítést csak azok az ásványvizek kaphatnak, amelyek fizikai tulajdonságaiknál vagy kémiai összetételüknél fogva igazoltan gyógyító hatásúak. E vizek összetétele lényegesen különbözik a természetes ásványvizek összetételétől.
Az ivóvíz összetétele és élvezeti értéke elsősorban attól a víztől függ, amelyből az adott ivóvizet mesterségesen előállítják. A folyó menti parti kutakból vagy fúrt kutakból nyert vizet fizikai, kémiai és biológiai tisztítással teszik ihatóvá. Hazánkban a közüzemi vizet szolgáltatóknak kötelező a vízminőséget a hatóság által jóváhagyott gyakorisággal önellenőrzés keretében figyelni, a mérési adatokat a hatóságnak megküldeni. Emellett a hatóság is rendszeresen ellenőrzi a vizeket.
A szikvíz hungarikum. A szíkvíz olyan szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet zárt rendszerű technológiával, nagy nyomással palackoznak és amelyet szifonfejes üvegben, műanyag palackban vagy rozsdamentes acélballonban hoznak forgalomba.
Határértékek
1. számú melléklet a 65/2004. (IV. 27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelethez
A természetes ásványvizekben természetesen előforduló összetevők, valamint az azokra vonatkozó maximálisan megengedett határértékek
| Összetevő | Határérték (mg/l) |
| Antimon | 0,0050 |
| Arzén | 0,010 (összes) |
| Bárium | 1,0 |
| Bór | |
| Kadmium | 0,003 |
| Króm | 0,050 |
| Réz | 1,0 |
| Cián | 0,070 |
| Fluorid | 5,0 |
| Ólom | 0,010 |
| Mangán | 0,50 |
| Higany | 0,0010 |
| Nikkel | 0,020 |
| Nitrát | 50 |
| Nitrit | 0,1 |
| Szelén | 0,010 |
