Ételtcsakokosan

Beszélgetés Csukás István íróval – 2.rész

2017. december 22.

 
CsukásI_ÉCSO (Copy)
Ismer recepteket, esetleg gyűjtötte őket?
Irodalmi kalandozásaim közé tartozott, hogy elkezdtem gyűjteni, olvasgatni a régi, történelmi szakácskönyveket. Mátyás király szakácskönyvére emlékszem. Órákig tartott a lakoma, amely 10-17-20 fogásból készült. Gyönyörű dolgok, a sültektől a levesekig. Az alapanyagok máig beszerezhetők Magyarországon, a húsoktól a zöldségeken át a fűszerekig. Kár, hogy éttermekben mostanában nem készítenek a régi magyar konyha ételeiből, de hát ez csak az én óhajom.
Mit hiányol a mai magyar konyhából?
Érzésem szerint kiveszett a szósz… Mátyás idejében minden húshoz külön szósz volt. Egresből, meggyből, cseresznyéből, fokhagymából, mindből lehet nagyon jó szószt készíteni. Bizonyos leveseket is hiányolok.
Mit gondol a mai étkezési szokásokról?
Ugyanígy gyorsan, kapkodva enni sem jó. Nem kell naponta háromszor bőségesen étkezni, de naponta egyszer csak lehet rá időt szakítani. A gyerekeket is rá kell vezetni, hogy enni jó, azért vannak az ízlelőbimbók. Szerintem mindent meg is kell kóstolni. Az evés egy öröm, életöröm, jót finomat enni, erre kell a mostani generációt is rávezetni, nekem hála Istennek gyerekkoromban nagyon jó étvágyam volt, mindent megkóstoltam és néha olyan étvágyam volt, hogy a vasszöget is meg tudtam volna enni.
A zölddió-befőttet épp az egyik meséje miatt kóstoltam meg, Settenkedő Tódor ugyanis nagyi befőttjeit dézsmálta szemtelenül.
Az a történet valóságra épült. Az eltenni való diót még zölden szedik, amikor még puha, a csonthéja nem alakult ki, és át lehet vágni vagy harapni. Máig számban van az íze, bár cukorban teszik el, kissé fanyarkás-csípős. Nem tudom, más országban ismerik-e egyáltalán a zölddió-befőttet, nálunk sem annyira divatos már. A francia hagymaleves viszont érdekességnek számít – mi gyerekkorunkban gyakran ettünk hagymalevest, amit anyám hagymabördőből készített [a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszára]. A régi háziasszonyok, így anyámék, nagyanyámék is nagyon leleményesek voltak, sokfélét és változatosan ettünk az itthon megtermett alapanyagokból. Emlékszem, hogy még kézzel írt recepteket cserélgettek.
Nem gondolt még arra, hogy nyit egy kis éttermet?
Arra még nem, de avval pótolom, hogy Balatonszárszón van egy kis nyaralónk, a kertjében idődről időre fölállítottuk a bográcsot, és főztünk… a bogrács társaságot csinál, és türelemre tanít. Aki 12-kor még nem éhes, az addigra, mire megfő a gulyás, biztosan farkaséhes lesz. Itt említeném még a tárcsás hússütés módszerét. A mezőgazdaságban használták a kb. fél méter átmérőjű acéltárcsát, amellyel 5-10 cm mélységben föltárcsázták, föllazították a földet. Valaki kitalálta, hogy az elhasznált, régi tárcsákat hússütésre alkalmazza: mi egy fogót hegesztettünk bele a középső lyukba, amelynél fogva az egészet föl lehet akasztani. Ez az egyik legcsodálatosabb sütőalkalmatosság. A faszenes sütő ugyanis rácsos, és a sülő húsból a java, a szaftja mind lefolyt a parázsra. A tárcsa viszont összegyűjti a zsiradékot, abban lehet párolni, forgatni, lehet benne krumplit is sütni.
Szokott horgászni?
Azt nem nagyon, nincs hozzá türelmem, meg felszerelésem… De a legférfiasabb vadászatnak tartom. Tudniillik, míg a többi vadászatnál az állatok részéről esélytelen a küzdelem, addig a horgászatban testközelben folyik a küzdelem. A halat el kell fogni, ki kell emelni, és bizony vannak 60-80 kilós harcsák is, akkorák, mint egy ember. Ha már a horgászatnál tartunk, nem rég kaptam a hírt, hogy Budapesten a Józsefvárosban az Auróra utcában egy tűzfalat telefestették a Nagy Ho-Ho-Ho Horgász figurájával.  Ennek azért örülök, mert ennél nagyobb reklám nincs a világon, másrészt azért örülök, mert mintha egy kicsit a gyerekekre is gondolnának végre a komor felnőttek.
Mit gondol milyen a mai fiatalok kapcsolata a főzéssel és a konyhával?
Azt gondolom, hogy a főzés tudománya, technikája, az alapanyagok ismerete hozzátartozik a műveltséghez, a kultúrához. Minden népnek megvan a maga különleges étele, és érdemes megismerni másokét is. Mikor a televíziónál dolgoztam a gyerekosztályon, főzős műsorokat is készítettünk a gyereknek, akik szó szerint és képletesen is belekóstolhattak a főzésbe. Sikerült, nem sikerült, nem érdekes, de megismerték a folyamatot. Előtte ki lehetett menni a piacra, hogy lássák, miből van mindez. Sőt gyerekeknek is írtam receptkönyvet, az egyik a Pom Pom főz, a másik pedig Pom Pom meghív uzsonnára. Ebben egyszerű recepteket szedtünk össze egy szakember barátommal, én a mesébe próbáltam beleágyazni a tudnivalókat. A főzés tanítását, mint minden egyéb dolgot is, a gyerekkorban kell elkezdeni. Nem kell, hogy mindenkiből szakács legyen, de hogy egy rántottát ne tudjon megcsinálni egy férfi, olyan nincs, nem elfogadható…

Kapcsolódó tartalmak


Allergén az ételekben…

Hogyan kerülnek az ételbe? Milyen módszerekkel lehet kimutatni a jelenlétüket? Mely rendeletekkel szabályozzák a felhasználásukat?  
Tovább olvasom

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal…?

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal, amelyeket a szállítás, illetve a tárolás során különböző hatások (UV-fény, mikrohullám, magas hőmérséklet) érnek? Kioldódhatnak belőlük az élelmiszerekbe olyan anyagok, amelyek ártalmasak az egészségre?
Tovább olvasom

Related posts

10 DOLOG… AMIT A BÚZÁRÓL TUDNI KELL

eteltcsakokosan

Gyerekek, vásárlás és élelmiszerbiztonság

eteltcsakokosan

Tavaszi nagytakarítás II.–Az éléskamra tisztítása

eteltcsakokosan

Adatkezelési tájékoztatónkban megismerheti, hogyan gondoskodunk személyes adatai védelméről. Weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ a jobb felhasználói élmény érdekében, melynek biztosításához kérjük, kattintson az „Elfogadom” gombra. Elfogad Tovább

Adatkezelési tájékoztató