A csipkebogyó legfőbb erénye a kiemelkedően magas C-vitamin-tartalma. Egy kicsi bogyóban több a C-vitamin, mint egy nagy citromban!
A csipkebogyó a vadrózsa termése, a rózsák elvirágzása után találjuk meg a rózsabokrokon. A növény latin neve (magyar fordításban: kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.
Mivel éppen az őszi ködös, esős időszakban érik, fertőzéseknek kitett szervezetünket is jobban védhetjük, ha kirándulás közben kóstolgatunk pár bogyót.
Szárításra (tea, dísz) a kemény húsú, feszes héjú csipkebogyót keressük. A bogyókat az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtsük és feldarabolva, mag nélkül szárítsuk. Lekvár, szörp, likőr vagy bor készítéséhez, vagy akár friss fogyasztáshoz jobbak a megpuhult bogyók, tehát várjuk meg az első fagyokat! A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. A csipkés tea igazi immunerősítő ital. Élénkít, oltja a szomjúságot és véd a fertőzések ellen. Készítéséhez a kocsánynál vágjuk le a termést és vágjuk félbe. A bogyót nem szabad forralni, forrázni, hogy megtartsa értékes C-vitamin tartalmát. A 12 órán át, hideg vízben kiáztatott csipkebogyót tiszta meleg vízzel öntsük fel. Szárított termésből egy csapott evőkanálnyit 3-4 óráig áztassunk. Hidegen vagy langyosra melegítve ihatjuk, akár 2-3 csészével is.
Tippek
- Ne szedjünk csipkebogyót forgalmas és poros utak mentén!
- Legfeljebb 1-2 napig tároljuk hűtőben a szedés után!
- A termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de húzzunk kesztyűt hozzá, mert a szőrök a bőrön irritációt okozhatnak!
- Nem kell sütőben szárítani, jól szellőző helyiségben megszárad magától.