A törkölypálinka egy kifinomult, izgalmas pálinka, amelynek történelme van, és amire mi, magyarok mind büszkék lehetünk. Hogy mennyire érdekes a története, mennyire fontos is számunkra? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ.
Egy jó törkölypálinka gazdag ízvilágának köszönhetően igazi kuriózum. De miből készül és mi ez, amit sokan nemzeti kincsnek tartanak? A pontos meghatározásáról törvény is rendelkezik, ami kimondja, hogy a törkölypálinka kizárólag Magyarországon termett szőlő törkölyéből készíthető, aminek erjesztését, lepárlását, érlelését, pihentetését és palackozását is Magyarországon végezték. Olyannyira magyar ez az alkoholos ital, hogy a törkölypálinka név eredetvédelmet élvez, és hazánk számára van fenntartva.
A törkölypálinka története nagyon izgalmas, és jó régre nyúlik vissza. Az első említést a XVII. században tették, egészen pontosan 1697-ben. Eredetileg nem közvetlenül törkölyből, hanem a törkölyből kinyert csigert (gyenge minőségű, enyhe szeszes ital – szerk.) párolták le, ez a szokás tartotta magát még a XIX. században is. Népszerűsége töretlennek tűnt, mígnem elérkeztek az 1820-as évek, amikor a burgonyaszeszfőzés miatt az ismertsége visszaesett. Ám a két világháború között ismét visszatért a fősodrásba és törkölyből készítették a legtöbb pálinkát. Az 50-es években a magyar pálinkafőzés 30%-át tette ki.
A jó törkölypálinka alapja a szőlő kíméletes feldolgozása során keletkező szőlőtörköly. Magyarország adottságai kiválóak a magas minőségű szőlőtermesztéshez, mind klímája, talajadottságai és a kultúra miatt is. Az itthon termesztett szőlőfajták zamata, illata kiváló így különösen alkalmasak a törkölypálinka készítésére.
Pontosan meghatározható, hogy milyen érzékszervi kritériumoknak kell megfelelnie egy kiváló törkölypálinkának. Színtelen, tükrösen tiszta, ha kékszőlő törkölyéből készült, akkor lehet halványsárga színű. Szőlőtörkölyre jellemző ízű és illatúnak kell lennie. Az érlelt és ó-törkölypálinka egy picit ettől eltér, hiszen sárgás, borostyánszínű, és a szőlőtörköly alapíz mellett, jól érzékelhetőnek kell lennie a fahordós érlelés során keletkező aromáknak.
