Ételtcsakokosan

Az idei csokinyuszi

2013. március 27.

Olyan jó, hogy mindig van alkalom arra, hogy csokit együnk. Vagy, ha éppen nincs, akkor keresünk magunknak.

De most nincs erre szükség, hiszen jön a húsvét, és vele a csokinyuszi.

Emlékszem, gyerekkoromban a nyuszi mindig a pajtába érkezett. Zala megyében, a nagymamáméknál a szénában, a tyúkok között és mindenhol kerestük a húgommal az ajándékokat, hatalmas élmény volt.

Idén ez vár Pannusra is, bár szerintem lassan kinő ezeknek a jótékony, ajándékozó, ünnephozó „figuráknak” a meséjéből. De sebaj, ha nem a nyuszi, akkor majd mi rejtjük el az ajándékokat, nagy móka lesz megkeresni így is.

De álljunk meg egy kicsit a csokiknál! Mindegy a figura, de nem mindegy az ára, és nem mindegy miből is készült.

Alapvetően elsőre két dolgot tudunk egy csokiról, jelen esetben egy csokinyusziról megállapítani. Egyik a csomagolás, vagyis hogy kedves, barátságos (általában a nyuszi alkati tulajdonságaira kevéssé hasonlító) nyuszi mosolyog–e ránk. A másik az apró címke a termék alján, vagyis az összetevők listája. (Ez általában annyira apróra sikeredik, hogy legjobb szándékkal is nehéz elolvasni, a nagyítót ne hagyjátok otthon!)

Az összetevők listája fölött összefoglaló névként mindig ott van az elnevezés: tejcsokoládé, étcsokoládé, tejbevonó, étbevonó.

Na, a bevonó elnevezés már az első gyanús jel, vagyis nem csokit, csak csokiszerű készítményt veszünk. Már ha veszünk. Figyeljétek meg, hogy a bevonós csokik mindig nagyobbak, olcsóbbak, és ha van a gyártónak, forgalmazónak megfelelő marketing költségvetése, akkor igenis csinosak, figyelemfelkeltők.

De! Nem minden arany –vagyis csoki–, ami fénylik!

Ezek a bevonós csokik transzzsírral készülnek, melyek egyáltalán nem tesznek jót a szervezetünknek, pláne nem a gyermekekének. Rendben van, de olyan sok élelmiszerben vehetünk magunkhoz nem kívánt adalékokat, hogy nagyon fontos mindig ellenőrizni, mit is eszik a családunk.

Ha kicsomagoljuk a csokit, a színe és az illata is árulkodik arról, mire is számíthatunk. A valódi csoki kakaóvajból készül, mely már az illatát is megalapozza a csokinak. Ha nincs illata, akkor tuti, hogy nem kakaóvajat tartalmaz.

Nagyon érdekes, hogy a kakaóvaj a testhőmérsékletünkön olvad. Tehát az igazi csoki az, amelyik azonnal reagál, ha megfogjuk. Ezzel magyarázzák a csokirajongók, hogy miért harapnak rá azonnal a csokira, és pusztítják el szinte a csomagolással együtt.

Végezetül egy jó hír: hazánkban az elmúlt években változott a csokivásárlási trend, vagy inkább úgy mondom, ebben is tudatosabbak lettünk. Ma már inkább (60%-ban) a tej- és étcsokit választják a fogyasztók, és csak a maradékban a bevonót. És ez évről évre javuló tendenciát mutat.

Kapcsolódó tartalmak


Allergén az ételekben…

Hogyan kerülnek az ételbe? Milyen módszerekkel lehet kimutatni a jelenlétüket? Mely rendeletekkel szabályozzák a felhasználásukat?  
Tovább olvasom

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal…?

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal, amelyeket a szállítás, illetve a tárolás során különböző hatások (UV-fény, mikrohullám, magas hőmérséklet) érnek? Kioldódhatnak belőlük az élelmiszerekbe olyan anyagok, amelyek ártalmasak az egészségre?
Tovább olvasom

Related posts

Padlizsán

eteltcsakokosan

A legnépszerűbb teafajták I.

eteltcsakokosan

Mi maradhat a hűtőben?

eteltcsakokosan

Adatkezelési tájékoztatónkban megismerheti, hogyan gondoskodunk személyes adatai védelméről. Weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ a jobb felhasználói élmény érdekében, melynek biztosításához kérjük, kattintson az „Elfogadom” gombra. Elfogad Tovább

Adatkezelési tájékoztató