Olyan jó, hogy mindig van alkalom arra, hogy csokit együnk. Vagy, ha éppen nincs, akkor keresünk magunknak.
De most nincs erre szükség, hiszen jön a húsvét, és vele a csokinyuszi.
Emlékszem, gyerekkoromban a nyuszi mindig a pajtába érkezett. Zala megyében, a nagymamáméknál a szénában, a tyúkok között és mindenhol kerestük a húgommal az ajándékokat, hatalmas élmény volt.
Idén ez vár Pannusra is, bár szerintem lassan kinő ezeknek a jótékony, ajándékozó, ünnephozó „figuráknak” a meséjéből. De sebaj, ha nem a nyuszi, akkor majd mi rejtjük el az ajándékokat, nagy móka lesz megkeresni így is.
De álljunk meg egy kicsit a csokiknál! Mindegy a figura, de nem mindegy az ára, és nem mindegy miből is készült.
Alapvetően elsőre két dolgot tudunk egy csokiról, jelen esetben egy csokinyusziról megállapítani. Egyik a csomagolás, vagyis hogy kedves, barátságos (általában a nyuszi alkati tulajdonságaira kevéssé hasonlító) nyuszi mosolyog–e ránk. A másik az apró címke a termék alján, vagyis az összetevők listája. (Ez általában annyira apróra sikeredik, hogy legjobb szándékkal is nehéz elolvasni, a nagyítót ne hagyjátok otthon!)
Az összetevők listája fölött összefoglaló névként mindig ott van az elnevezés: tejcsokoládé, étcsokoládé, tejbevonó, étbevonó.
Na, a bevonó elnevezés már az első gyanús jel, vagyis nem csokit, csak csokiszerű készítményt veszünk. Már ha veszünk. Figyeljétek meg, hogy a bevonós csokik mindig nagyobbak, olcsóbbak, és ha van a gyártónak, forgalmazónak megfelelő marketing költségvetése, akkor igenis csinosak, figyelemfelkeltők.
De! Nem minden arany –vagyis csoki–, ami fénylik!
Ezek a bevonós csokik transzzsírral készülnek, melyek egyáltalán nem tesznek jót a szervezetünknek, pláne nem a gyermekekének. Rendben van, de olyan sok élelmiszerben vehetünk magunkhoz nem kívánt adalékokat, hogy nagyon fontos mindig ellenőrizni, mit is eszik a családunk.
Ha kicsomagoljuk a csokit, a színe és az illata is árulkodik arról, mire is számíthatunk. A valódi csoki kakaóvajból készül, mely már az illatát is megalapozza a csokinak. Ha nincs illata, akkor tuti, hogy nem kakaóvajat tartalmaz.
Nagyon érdekes, hogy a kakaóvaj a testhőmérsékletünkön olvad. Tehát az igazi csoki az, amelyik azonnal reagál, ha megfogjuk. Ezzel magyarázzák a csokirajongók, hogy miért harapnak rá azonnal a csokira, és pusztítják el szinte a csomagolással együtt.
Végezetül egy jó hír: hazánkban az elmúlt években változott a csokivásárlási trend, vagy inkább úgy mondom, ebben is tudatosabbak lettünk. Ma már inkább (60%-ban) a tej- és étcsokit választják a fogyasztók, és csak a maradékban a bevonót. És ez évről évre javuló tendenciát mutat.
