Pisztácia, fenyőmag, pekándió, dió, mandula- nemcsak finomak, de nagyon egészségesek is, így mindenképpen érdemes ezeket beépíteni az étrendünkbe.
A csonthéjasok nagyon sok értékes anyagot tartalmaznak, ezért egész évben fontos lenne fogyasztani belőlük. Mégis, legtöbben csak a hideg hónapok beálltával építik be őket az étrendjükbe. Az olajos magvakról általánosságban elmondható, hogy magas az E-vitamin-tartalmuk, kiemelkedő B-vitamin-tartalmuk pedig az idegrendszer számára elengedhetetlen.
Pisztácia: Az olajos magvak közül a pisztáciában van a legkevesebb kalória és a benne található zsírok 90%-a egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsír. Nagy előnye a héjas pisztáciának a dióval vagy mogyoróval szemben, hogy nem kell a feltöréséhez külön eszközt használni, hiszen a magok az érés során maguktól felnyílnak.
Fenyőmag: A fenyőmag fogyasztása segíthet abban, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk a felesleges kilóktól. Csökkenti az étvágyat, ráadásul egyik nagy előnye, hogy segít lebontani a szervezetben felhalmozódott zsírmennyiséget, mégpedig úgy, hogy a szervezetünk számára hasznos energiává alakítja át.
Pekándió: Fogyaszthatjuk nyersen, őrölten, reszelten, ill. diópüréként. Előételek részeként, öntetek, saláták, ill. édes desszertek készítéséhez kiválóan alkalmas. A pekándió konyhában való felhasználása sokban hasonlít a hagyományos dióéhoz. Minden egészséges étel részét képezheti.
Dió: A dió tápértéke hőkezelés hatására szinte teljesen megszűnik, inkább nyers állapotban együk. Kifejezetten téli táplálék.
Mandula: A mandulánál különösképpen fontos, hogy vékony, sötétbarna héját el kell távolítani. Le kell forrázni, a héj ugyanis a meleg víz hatására könnyebben levehető. A mandulából mandulatej is készíthető. A leőrölt mandulát fel kell önteni kb. 50-55 °C fokos vízzel (10-15 szem kell 1dl-hez), majd áztatás után át kell szűrni.
Hátrányos tulajdonságuk, hogy viszonylag hamar avasodnak, bár hideg helyen tárolva megnövelhető az eltarthatósági időszak.
Mire is kell figyelnünk a vásárláskor?
- megbízható helyről vásároljunk
- figyeljünk a penészesedés jeleire, amelyeket szabad szemmel is jól láthatunk
- hagyatkozhatunk érzékszerveinkre, hogy megállapíthassuk, avas-e a termék
- a súlyuk alapján következtethetünk a diófélék frissességére, ugyanis a friss példányok viszonylag nehezek
- ha dióféléket vásárolunk, ügyeljünk rá, hogy ne legyen molyos
