A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését.
A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű (10–40 m magas) lombhullató fák, 20–90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett levelik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). Ha dióról beszélünk, akkor a magyarországi kerek dióra gondolunk, pedig ezen kívül előfordul nálunk a feketedió is. Más kontinenseken, az USA melegebb éghajlatú vidékein él az ugyancsak ehető, nagyon jóízű pekándió és a hikoridió.
A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. A diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő galériaerdőkben fordulnak elő; legismertebb eredeti termő-helyük Tiszacsécse és Milota környékén található.
Termesztés
A dió az ország egész területén megterem. Kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős talajokat, de a déli lejtőket is. Hullámtereken is megél, ha az ár 6-8 nap alatt levonul. A téli hidegre és a nyári melegre nem érzékeny, de a tavaszi fagyok gyakran elpusztítják a barkáit, valamint a nyári csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásokat. Messze elhatoló gyökereivel a diófa nagy területről képes a tápanyagokat összegyűjteni, így közvetlen trágyázásra – az egyébként rendszeres tápanyagellátásban részesülő kertben – nincs szükség. A házikertben egy diófa is elegendő.
Szüret
A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén!
Vásárlás
Amennyiben nincs saját diófánk, úgy marad a piacon, boltban történő vásárlás. Mindig kérdezzük meg az eladót, hogy milyen fajtájú diót árul és melyik termőterületről származik, kérjünk kóstolót is belőle. Előre pucolt, csomagolt termékeknél a származási helyét ellenőrizzük először, nézzük meg a szemeket a csomagolásban, csak akkor vegyük meg, ha ép és egészséges darabokat látunk. Darált diónál a származási helyre és a minőségmegőrzési időre is figyeljünk, legyen ép a csomagolás is, így nem fog minket meglepetés érni mikor sütésnél kibontjuk.
Figyeljünk:
- megbízható helyről vásároljunk
- a penészesedés jeleire, amelyeket szabad szemmel is jól láthatunk
- szintén hagyatkozhatunk érzékszerveinkre, hogy megállapíthassuk, avas-e a termék
- a súlyuk alapján következtethetünk a dió frissességére, ugyanis a friss példányok viszonylag nehezek
- ha dióbelet vásárolunk, ügyeljünk rá, hogy ne legyen molyos
Felhasználás
A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható.
Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk. Ezt a háziasszony bejgli, diós tészta, különféle torták és sütemények készítésére használja fel. A cukrászok és az édesipari üzemek egyik nélkülözhetetlen anyaga a dióbél.
Tárolás
A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk.
A legbiztosabb, ha megpucoljuk és a dióbelet fagyasztóban, jól lezárt zacskóban tároljuk.
