A konyhakertben végzett kertészkedés jótékony hatással lehet egészségünkre és kikapcsolódást nyújthat. Sőt, vegyszermaradéktól mentes, egészséges és friss táplálékot biztosíthat magunk és családunk számára.
A fiatal gyümölcsfa csemetéket a termőre fordításig alakító metszésben kell részesíteni, hogy a korona szellős és jól megvilágított legyen. A termőre fordulás után a metszés célja az optimalizált termésmennyiség és -minőség biztosítása. Az egyes gyümölcsfajok termőrészeinek ismerete alapvető fontosságú, erről szakkönyvekből tájékozódhatunk. A metszéssel mindig csak minimális sebzést okozzunk! Sima metszésfelületeket hagyjunk, mert a sebek további fertőzések forrásai lehetnek! Csak éles metszőollót és ágvágó fűrészt használjunk! Rendszeres metszést igényel az alma, a körte és az őszibarack. A csonthéjasok és a dísznövények esetében végezzünk ritkító metszést! Ez a sérült-, beteg-, valamint az egymást keresztező részek eltávolításából áll. Cserjéknél a 4-5 éves részeket folyamatosan leváltjuk a fiatalabb részekkel (pl. ribiszke, díszcserjék). A málna letermett vesszőit tőből eltávolítjuk, termést mindig a másodéves részeken várhatunk. A szőlő metszésénél házikertben a hagyományos váltócsapos metszés ajánlható, amelynek lényege, hogy nem engedjük a tőkét felkopaszodni.
A konyhakert fontos lakói a különböző zöldségnövények. Egy részüket állandó helyre vetéssel, más részüket palántáról termesztjük. A palántákat vásárolhatjuk, vagy magunk is megnevelhetjük. A palántanevelést a tervezett kiültetés előtt 2-3 héttel kezdjük! A helybe vetésnél ügyeljünk arra, hogy talajunk tápanyaggal feltöltött, megfelelő nedvességű, különösen apró magvak esetében aprómorzsás szerkezetű, és egyenletesen elmunkált legyen. Lehetőleg szakboltból, időben gondoskodjunk a vetőmagvak beszerzéséről! Vásárlásnál győződjünk meg a lejárat idejéről, és a vetésnél kövessük a tasakon feltüntetett utasításokat! A vetést végezhetjük sorokba, ágyásba, vagy szemenként. A magra kerülő talajréteg vastagsága ne sokkal haladja meg a mag mérete kétszeresét! Ültetés után, a kiszáradás elkerülése érdekében a talajt a maghoz kell tömöríteni. A helyben maradó növények esetében ügyeljünk a megfelelő térállásra! Kerüljük el a túl sűrű vetést, ennek érdekében az apró magvakat vetés előtt homokkal keverhetjük. A kikelő növényeket egyeljük vagy ritkítjuk. Egyes hidegtűrő zöldségnövények vetését meg lehet kezdeni „amikor a talajra már rá lehet menni” – saláta, vöröshagyma, gyöngyhagyma, borsó –, a többieket márciusban, áprilisban vetjük, amikor a talaj felmelegedése már hamarabb bekövetkezik, és a mag „nem fekszik el” – például petrezselyem, sárgarépa, cékla, retek. A melegigényes csemegekukorica, spárgatök, sárgadinnye, görögdinnye, uborka, cukkini, patisszon, bab vetését célszerű április 10. utánra hagyni. A vetéseket rendszeresen öntözzük és gyomláljuk!
A paprika, paradicsom, zeller, káposztafélék, kabakosok esetében az állandó helyre vetés helyett érdemesebb palántát ültetni, mert fejlődésük így biztonságosabb és gyorsabb. A palántákat a „fagyos szentek” után, május közepétől lehet biztonsággal kihelyezni. Palántázáshoz a nedves talaj és az eső utáni, borult idő az ideális. A palántákat a paradicsom kivételével ne ültessük mélyebbre, mint ahogy eredetileg voltak! Csak egészséges palántát használjunk! A talajt a gyökérhez tömörítjük, és azonnal beiszapoljuk.
A burgonyánál elit vagy utántermesztett, minősített vetőgumót, vagy mini gumót használjunk, amelyet a NÉBIH-es címkéről ismerhetünk fel! Ültetését április elején kezdhetjük. Ha a zöldhagymához ősszel nem ültettük el a dughagymát, tegyük meg, amint rá lehet menni a talajra. Ügyeljünk arra, hogy a hagymák tönkje lefelé nézzen, és a hagymákat 7-10 cm vastag föld takarja.
