A farsang utáni első nap, a hamvazó szerda, a nagyböjt első napja. Most már jócskán benne vagyunk ebben a böjtben, érzik is ennek minden szépségét, esetleg nehézségét, akik betartják.
A böjti időszaknak van egy vallási háttere, több vallás magyarázatot ad arra, kik, miért találják fontosnak, követendőnek a megtartóztatásnak ezen a formáját.
Nem venném a bátorságot ahhoz, hogy filozófiai eszmecserébe kezdjek a hitrendszerek rejtelmeivel kapcsolatban, inkább a hétköznapok szemszögéből nézem, mit is jelent számunkra a böjt.
Ma, ha azt hallom valakitől, hogy böjtöl, az jut az eszembe, hogy valamit nem eszik. Ez általában húsételt jelent, és ezen a ponton valóban meg is található kapcsolat a hamvazó szerdán induló nagyböjttel.
Azonban ma valakik a böjt szón a fogyókúrát vagy az étkezésből való bizonyos ételek kizárását, netán a teljes léböjtöt, méregtelenítést értik.
Én személy szerint mindig tartok a szélsőségektől, az olyan diétáktól, amelyek teljesen, méghozzá hosszú távon kizárnak bizonyos élelmiszertípusokat az étkezésből, és ez nem is egészséges! A szélsőséges diéta egyrészt egészségtelen fogyást eredményezhet, másrészt viszont következtében anyagcsere-zavar vagy szív-és érrendszeri panaszok, sőt egyéb veszélyes és nem kívánt mellékhatások is előfordulhatnak.
A böjttel kapcsolatban azért megint elgondolkodom azon, hogy hajdanában még mennyire együtt tudott működni az ember a természettel. Akkor volt a disznóvágás, amikor a hideg idő kedvezett a hús eltarthatóságának, akkor füstölték a húst, amikor a téli tűzifa összevágása után megmaradt a forgács a füstöléshez, és akkor kezdtek el például böjtölni, amikor a téli, kinti munkában szegényebb napok következtek, és a nehezebb fogásokkal tűzdelt ebédek után a szervezet kívánta a pihenést, a felfrissülést. Így készült fel az ember a természet megújulásával együtt a tavaszra.
A húsmentes időszakokban mindig felértékelődnek a vega ételek. Imádom a zöldségeket, és ha feldobhatom túróval, sajttal, az még jobb. Rengeteg recept van már a neten, amelyekből válogatni lehet. A még rendelkezésünkre álló „téli zöldségek” is kiválóan alkalmasak arra, hogy finom, és kicsit „böjtös” ebédet dobjunk össze.
Itt van például a céklás rizottó. Én is a neten találtam ezt a receptet:
A céklát megmossuk és feltesszük főni. Ha megfőtt, megpucoljuk, és apró kockára vágjuk.
Közben kevés olajon megdinszteljük a hagymát, hozzáöntjük a rizottó rizst (az arborio a legjobb, de lehet másfélékkel is próbálkozni). Kicsit megpirítjuk a rizst, míg valamennyire áttetszővé válik. Ekkor akár több részletben hozzáadjuk a bort, közben folyamatosan kevergetjük. Ha a bort megitta, jöhet a húslevesalap-lé, ez is több lépésben: először egy keveset, majd ha azt megitta, akkor megint, és megint, amíg el nem fogy az alaplé. A rizst addig öntözzük, amíg meg nem puhul. Erre a célra a továbbiakban lehet vize használni.
Ha a rizs megfőtt, hozzákeverjük a felkockázott céklát és a mozzarellát, majd meghintjük petrezselyemzölddel. Pár percig főzzük.
Darált dióval és további petrezselyemmel tálaljuk. Mozzarella helyett használhattok jó kis házi kecskesajtot, fehérbor helyett vöröset, úgyis jól megy a cékla színéhez!
A tavasz egyre több színt hoz a világba és az étkezésünkbe is. Jönnek majd a fogyókúrák, és sokan már a nyári bikiniszezonra készülnek.
Egy régi, sportoktató barátnőm írt a blogomra, és kérte, hogy írjam le, hogy ilyenkor, tavasszal kezdenek az emberek a fejükhöz kapni, hogy mennyire egészségtelenül táplálkoztak egész télen. Pár hét alatt akarják ledobni magukról a plusz kilókat, esztelen és inkább káros fogyókúrákkal, vagy az agyonhirdetett káposztaleves-módszerrel, vagy még rosszabb esetben a káposztaleves kapszulákkal.
Nem árt azonban nem elfelejteni, hogy akik utánjárás nélkül, görcsösen, önsanyargatva fogyóznak, méregtelenítenek, azok jóllehet, hogy időlegesen leadják a plusz kilókat, azonban általában a fogyókúra befejeztével újra visszahíznak. A barátnőm személyes tapasztalata az, hogy ezekkel a módszerekkel az ember legfeljebb valamiféle löketet, motivációt adhat magának, de hosszabb távon mindenképp egy életmód változtatásra van szüksége! Bármit is választunk (paleo, vegetáriánus, szétválasztás, vércsoport szerinti étkezés…), szakemberrel egyeztetve és fokozatosan kell bevezetni az életünkbe. A lényeg, hogy nem szabad szenvedni tőle! Meg kell találni az alkatunknak és életmódunknak megfelelő táplálkozást, ami egészséges és örömet is nyújt. Én például hiszek abban, hogy mindenre -beleértve a csokit és akár a bort is- 🙂 szüksége van a szervezetünknek, de nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben és mennyit fogyasztunk belőle!
