A konyha anno…

Korábban már közre adtunk pár részletet „Az ideális háztartás” című háziasszonyoknak szóló szakkönyvből. A kiadvány megtanítja a fiatal asszonyokat a rendre, a takarékosságra, pontosan leírja milyen eszközökre és bútorokra van szükség egy lakásban, mivel érdemes takarítani, hogyan zajlik egy nagymosás vagy bevásárlás, vagy hogyan kell bánni a cseléddel. Érdekes betekinteni 1930-as évek világába, az akkori gondolkodásba és szokásokba. Ma már el sem tudjuk képzelni milyen ha magunknak kell gondoskodnunk a meleg vízről, mivel nem volt akkoriban minden konyhában falba épített hideg-meleg vizes csap. A konyhaszerek listájából pedig már nem is értük az összes kifejezést.

Ha nem nagy is, legyen szellős és világos. A tűzhely felett legyen megfelelő erejű villanykörte. Ha nincsen a falba épített hideg-melegvizes mosogató, egy konyhafelszerelési üzletből beszerzendő egy mosogatóláda, mely azt kellőkép helyettesíti s efölé alkalmazzuk a gáztársaságtól bérelhető automatikus gázvízmelegítőt. A konyhafal köröskörül lehetőleg csempés legyen, – így legkevesebb munkával és legbiztosabban tartható tisztán, – a padozat világos, szintén tisztasági szempontból. A csempézett részen felül, – a mennyezetet is beleértve – a legpraktikusabb mód, ha a fal olajfestékkel van áthúzva, mert a gázon főzés rengeteg gőzt fejleszt, amitől felhólyagzik és porlani kezd a festés. Az edények számára van egy szekrényem, amely nagyon magas is lehet, ebben legfelül azokat az eszközöket tartom, amelyeket csak ritkán használok, amilyenek: a befőzéshez szükséges edények, hal- és sonkafőzők, zöldségszárító, nagyobb formájú koch-, parfait- és tortaformák, amelyekre most már talán sohasem kerül sor, de ha már megvannak, megtartom őket. Az edényszekrény polcain és fiókjaiban fehér viaszosvászon legyen, a sarokban rajzszöggel rögzítve. Ezt hetenként langyos vizesruhával letörlöm, leszárítom, így mindig tiszta marad. Vannak 32 esztendős viaszosvásznaim jó állapotban, – ha papírt használok kezdettől fogva, mennyit kellett volna ráfizetnem.

Kell egy linoleumborítású asztal, két konyhaszék a mosogató mellett, szárító rács, egy szenes- és faláda, melynek nem szabad oly nagynak lennie, hogy könnyen el ne tolhassam a helyéről, s egy csukható szemetesláda.

A falra lehetőleg nem akasztok semmit, legfeljebb egy üvegburás faliórát, a kredencre nem állítok csak mérleget.

A konyhában életbevágóan fontos – a tiszta friss levegő. takarítás után – és akkor nem lehet benn senki – erős léghuzatot csinálok. Az asztalt is is lehetőleg az ablak alá kell helyezni; szükséges, hogy balkéz felől jöjjön a világosság. A tűzhelyet is úgy kell elhelyezni, hogy aki főz, ne álljon háttal a világosságnak.

A konyha legfontosabb eleme: a tűzhely és a sütő. Rézedény a mai konyhában jóformán csak dekoráció, mert csak a mozsár és a habüst készül rézből. Háború alatt a rézszerszámokat be kellett szolgáltatni, helyette porcelánt vettünk, megszoktuk és annál maradtunk. A zománcedény épségére különös gondot kell fordítanunk, mert a lepattogott zománc már sok vakbélgyulladást okozott. Az agyagedények meglehetősen divatjukat múltak, pedig lekvárhoz, káposzta- és uborkasavanyításhoz ma is nélkülözhetetlenek. Tűzálló tálak nélkül nem lehet ma főzni. Nagyon szép, de túldrága az üvegből való.

Ha nincsen megfelelő folyosóm, vagy más helyem, a szárítókötelet vagyis fregolit is kénytelen vagyok a konyhában elhelyezni, mert különösen ott, ahol kisgyerek van, – teljességgel nélkülözhetetlen.

Mielőtt főzni kezdenék, mindent kikészítek az asztalra, hogy kéznél legyen és hogy az ide-oda futkosással, fiókhúzással, ajtónyitással ne veszítsek időt és ne piszkítsam be a kilincseket.

Főzésnél mindig legyen kéznél melegvíz.

Az ételek főzése sok gőzképződéssel jár és a sütő falai ettől idővel berozsdásodnak. Éppen ezért tűzrakás előtt a sütőt mindig ki kell seperni, hogy a rozsda a készülő ételbe ne hulljon.

Forró tepsit sohase teszek le az asztalra, hanem egy felfordított pléhtálcára helyezem, mert különben könnyen kár eshetik az asztalt borító linoleumban.

A takarék- vagy gáztűzhely perepmén sohase hiányozzon egy fogóruha, mely jól mosható puha anyagból készül.

Zománcos edényt nem szabad üresen a tűzre tenni, mert lepattog.

Rozsdamnetes kést használjunk, hogy meg ne feketedjen és ne klljen minduntalan tisztítani.

Ha üvegtálba forróételt öntök, alája és köréje hidegvizes ruhát teszek, így nem reped meg.

A konyharuha. Ha mosogatásnál megtartom a szabályt, leborítom az edényfélét, üvegholmit, a víz hamarosan lecsurog és mire eltörlésre kerülne sor, javarészt már majdnem száraz; jóval kevesebb konyharuhára van is szükség. De üvegneműnek, evőeszköznek, porcelánnak, vasedénynek azért így is meg legyen külön-külön törlőruhája. Ezeket a ruhákat egy, a falba erősített sokágú törölközőtartón szárítom, majd összehajtom és félreteszem őket. Ezekhez a ruhákhoz még fogóruha és konyha törülköző járul. Az előbbi a takaréktűzhely peremén, az utóbbi a vízvezeték melletti porcelánszegen lóg. Zsíros tálat és kezet nem törlök ruhába, törülközőbe és gyümölcs levétől is óvom. Hetenként kb. kétszer cserélem őket, ez persze a főzés tömegétől, vendégségtől függ. A konyharuhákon már a legkisebb hézagot, lyukat is kijavítom, nehogy tovább szakadjon. konyhámnak meg van a saját külön porruhája és seprűje, nem szeretem, ha a szobáéval közösen használják.

 Azok a konyhaszerek, melyek még egy leépített háztartásban is okvetlenül szükségesek: