„Kiböjtöltük” – mondjuk olyankor, amikor valami rég áhított dologra sokáig várunk, s kétség nem férhet hozzá, hogy megérte a várakozás. A nagyböjt alatt a kamrában tárolt, saját készítésű, jó minőségű sonkára bizony érdemes (volt) várni. Manapság, akik nem vágnak disznót otthon, vagy a városokban élnek, igen széles palettáról választhatnak sonkát az ünnepi asztalra.
Aki nem fogyaszt rendszeresen sonkát, annak talán nehezebb kiigazodni a termékkínálatban. Elsőként is döntsük el, hogy nyers vagy főtt sonkát szeretnénk-e vásárolni, s ha már tudjuk a választ, amely számos tényező mérlegelése után kristályosodik ki (többek között például, hogy mekkora a család, mennyi időt szánunk az ünnepi főzésre, pénztárcánk mit enged meg, kezdő vagy tapasztalt sonkavásárlók vagyunk-e, csakis sonkát eszünk vagy még a sonkaléhez is vannak receptötleteink), nekivághatunk a beszerzésnek.
A Magyar Élelmiszerkönyv 3 féle alcsoportot különböztet meg: a nyers és a hőkezelt (főtt vagy sült) sonkát, továbbá a formában vagy bélben kezelt sonkát. Ez utóbbinak legalább 55%-ban kell húst tartalmaznia. A nyers sonkát pácolással vagy füstöléssel tartósítják, és a módszerek között is vannak eltérések. A gyors pácolású húsáru olcsóbb, mint a lassan érlelt, füstölt termék. Aki idegenkedik a gyorspácolás során használt adalékanyagoktól vagy aromáktól, és megteheti, válasszon inkább hagyományos eljárással tartósított sonkát! A szépen induló ünnepet elronthatja, ha a feltálalt sonka nem ízlik a családnak, és így a háziasszonynak is kárba vésznek az órái, melyeket az előkészületekkel töltött. Azt a sonkát, amely vákuumcsomagolást kapott, kissé vizes állagú és nyomkodásra könnyen enged, nagy valószínűséggel gyorspácolással érlelték. Ha megnézzük a csomagoláson lévő címkét, a termékre vonatkozó minden tudnivalót megtalálhatjuk rajta, amely az elkészítés módjáról is tájékoztat. A „kevesebbet, de jó minőségűt” elv alapján vásárolhatunk tudatosan és takarékosan. Javasoljuk, hogy a sonkavásárlást se hagyjuk az utolsó pillanatra!
Tudta? A húsvéti időszakban körülbelül 6000 tonna sonkát fogyasztunk el Magyarországon.
Sonkát nem csak klasszikus disznócombból vagy lapockából állítanak elő, hanem csülökhúsból, karajból, tarjából, sőt, marhából, pulykából, csirkéből is. Honnan tudjuk, hogy a kiszemelt sonkadarab miből készült? A disznóhús kivételével ezt az információt is fel kell tüntetni a csomagoláson. Ellenőrizzük azt is, hogy meddig fogyasztható, s hogy a csomagolás sértetlen-e!
Tipp: ha nyers sonkát veszünk, tegyük egy éjszakára hideg vízbe, hogy a felesleges só kiázzon belőle.
