Az élő fenyő az igazi -25

Aki csak teheti, karácsonykor élő fenyőt vásárol, mert a műfenyő, ugyan többször felhasználható és praktikus, de csak utánzata az illatozó igazinak. Vásárláskor felmerül a kérdés, hogy milyet vegyünk, melyik a szebb, tartósabb, illatosabb, és ahogy azt ma divatosan mondjuk, jobb ár-érték arányú.

Ültetvényben termesztik
A karácsonyfaárusoknál kapható fenyőfák nem az erdőből kerülnek ki, hanem az e célra létesített ültetvényekben nevelik őket 4-6, akár 10 évig is. A telepítéshez magról nevelt, egy-, kétéves csemetét ültetnek ki. Az ültetvényben a fák közét rendszeresen művelni, gyomirtózni vagy kaszálni kell, és a növényeket gyakran növényvédelemben is kell részesíteni, mivel egyre több a károsítójuk. A fákat a nevelés kezdetétől egysudarúra és formásra nevelik, mert csak abból válik igazán szép, szabályos karácsonyfa.
A karácsonyfák zömét Somogy, Zala illetve Vas megyében nevelik, ahol fejlődésükhöz megfelelőek a talaj- és klimatikus adottságok, így gyakran öntözés nélkül termesztik őket. A karácsonyfák kisebb része Nyugat-Európából, főleg Dániából jön hozzánk, mert ezek optimális életfeltételei nálunk nem teremthetőek meg. Így már érthető, hogy ezek ára miért olyan magas.
Gyökeres vagy vágott
Gyökeres fenyő vásárlását, abból a célból, hogy majd a kertbe kiültetjük, nem ajánljuk. A meleg lakásban eltöltött két vagy több hét maradandó, szemmel sokszor nem látható károsodást okoz a növényekben. A lakásból kikerülő fákat azonnal ki kellene ültetni, de januárban a talaj általában fagyott, ültetésre nem alkalmas. A kiültetés után a legyengült, hulló tűjű fenyő sokáig nem talál magára, vontatottan fejlődik, legtöbbször el is pusztul.
Egyetlen előnye van a konténerbe, cserépbe ültetett földlabdás karácsonyfának, hogy öntözni tudjuk, így tovább friss marad.
Leggyakoribb fenyőfajták
A legegyszerűbb, sokak szerint legelegánsabb karácsonyfa a kéttűs feketefenyő (Pinus nigra). Tűi hossza a 10-12 centimétert is eléri, kevés, de erős ágat hoz, amelyen jól mutatnak a lelógó, akár nagyobb díszek. Fiatalon furcsa, kövér alakot képez, ezért igazán csak nagyobb méretben mutatós. Sötétzöld tűit nem hullatja. Általában hazai ültetvényekből hozzák, ezért ára megfizethető.
A leghagyományosabb karácsonyfának valót a lucfenyő adja (Picea abies). Gyakran már kiskorában is szabályos kúpformát ad, ezért gyakran árulják cserepes formában is, amely jelentősen növeli az árát. Ágai szabályosan, gyakran örvökben helyezkednek el a törzsön. Színe világoszöld, tűi kicsik, szúrósak, egyesével állnak jobbra-balra az ágacskákon. Illata adja azt a hamisítatlan „karácsony illatot”, amelyet kevés más fenyőfaj produkál. Hátránya, hogy tűi melegben nagyon hamar hullani kezdenek, a fa hamar lekopaszodik. A tűhullást mérsékelhetjük azzal, ha frissen kitermelt, vagy edénybe ültetett, gyökeres fát vásárolunk belőle.
Sokan szeretik az ezüstfenyőt (Picea pungens), amely szürkés árnyalatú, egyes fajtái azonban különösen szép, szürke benyomást keltenek (f. glauca, Glauca, Koster, Edit, Hoopsii). Habitusa szép, szabályos, tűi hosszabbak és erősebbek a lucnál. Ez is szúrós, illata azonban kevésbé érződik. A tűhullatást a lucnál később kezdi, jelentősen tartósabb. Nagyobb példányai igen mutatósak.
Ritkábban kapható, nagyon hálás karácsonyfa a szintén egytűs duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii). Megjelenése, lombozata a lucfenyőre emlékeztet, de levelei szürkébbek, lágyabbak és hajlékonyabbak. Tűi megdörzsölve erősen narancs illatúak, erről könnyen azonosítható. A levelek fonákán két keskeny, fehér csík fut végig. Legelőnyösebb tulajdonsága, hogy a tűi egyáltalán nem hullnak, hanem a fán száradnak meg.
Ritkán kapható, szürke, szúrós csoda a szerb luc (Picea omorica). Szabályos, karcsú koronát nevel. Lucfenyőre hasonlít, attól szürkébb lombozata különbözteti meg. Tűi felül fényesek, a fonákukon végigfutó légzőnyílások azonban az egész növény szürke benyomását keltik.  Szobában tartósabb a lucnál.
Hazánkban jelenleg a kaukázusi- vagy  Nordmann-fenyő (Abies nordmanniana) a legdivatosabb, legkeresettebb és legdrágább fenyő. Nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta.  Neve a köznyelvben „normann”, illetve „normand” fenyőként terjedt el. Észak-Európából behozott fenyőféle. Élénkzöld, nagyon tartós, fényes lombjával és szép karcsú alakjával méltán vívta ki a vásárlók tetszését. Fényeszöld levelei a hajtás felső részén félkörben, kefeszerűen állnak, fonákukon két fehér csík húzódik végig. Megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak. Csak vágott formában és nagyobb méretekben kapható.
Újabban kis méretük miatt más, karácsonyfának nem tipikus fenyőket is használnak, például hamisciprusokat, vagy a cukorsüveg-fenyőt (Picea glauca). A cserépben értékesített, élénkzöld, vagy szürkés, nagyon szabályos kúpot képező növény ágaira díszeket nem függeszthetünk, de boával, egyéb körbetekerhető dísszel mutatós, de nem olcsó karácsonyi asztaldíszt kapunk.