Télen érdemes csírákat növesztenünk, de friss zöldséget termeszteni. Erre a zsázsa a legalkalmasabb, mivel a vetéstől számított 12-14 nap múlva már fogyasztható.
Ajánlott folyamatosa vetni és folyamatosan vágni a zsázsát, mert a snidlinggel ellentétben, vágás után nem nő újra.
A kerti zsázsa apró, barna magját télen bármikor vethetjük. Fontos, hogy friss, jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti földbe vessük, az edény lehet lapos tálka, tányér, műanyag doboz. Két-három ujjnyi vastagságú földréteg már kielégítő lesz a növény számára. Ne használjunk magvetésre más szobanövények cserepéből származó földet, mert az rendszerint fertőzött, az ilyen talajból kikelő növénykék szára elvékonyodik, a növények eldőlnek és elpusztulnak.
A földet nyomkodjuk le, és vessük rá a magvakat. Ne takarékoskodjunk a vetőmaggal, ha sűrűn vetünk, bőséges “aratásunk” lesz. A magokat ezután fedjük le 1-2 mm vastag föld- vagy homokréteggel, és ezt is nyomkodjuk le.
Az így előkészített edényt állítsuk sötét helyre, vagy fedjük le kartonpapírral, hogy a vetést ne érje a fény. A növényeket addig tartsuk sötétben, amíg kibújnak a földből, így nem marad a maghéj a levél hegyén. Ezután már bőséges megvilágításra, napfényre van szükségük, tehát a legjobb helyük az ablakpárkány belső – szoba felé eső – részén lesz. A zsázsa kedveli a meleget, legjobban 20-22 °C-os hőmérsékleten növekszik.
A vetés után három-négy nap múlva már megfigyelhetjük, hogy milyen erélyesen csiráznak a magok, hogyan tolják magukat a talaj felszínére. Ekkor bőséges öntözéssel kell őket segíteni, mert a zsázsának elsősorban sok vízre van szüksége. A vetést ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek. Ha vízáteresztő az edény, akkor állítsuk naponta 5-10 percre vízbe, hogy a talaj jól átnedvesedhessék.
A vetés utáni 10-12. napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. A növénykék két sziklevelük fölött ilyenkor már két-három apró lomblevelet is fejlesztenek. Ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megkezdjük a zsázsa “betakarítását”.
A kerti zsázsa azon kevés növény közé tartozik, amelyeket nem kell föltétlenül földbe vetni. Ha egy tányérba több réteg itatóspapírt fektetünk, azt alaposan benedvesítjük, akkor erre is vethetjük a magokat. Természetesen ezt a vetést is le kell takarni. Erre a célra a legalkalmasabb a vékony vattaréteg, amelyen a kis zsázsanövények átbújnak.
Amit a növénykéből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Ha kissé tovább engedjük a növénykéket nőni, akkor megjelennek az első, zsenge lomblevelek is, amelyek éppen olyan kellemes ízűek, mint a sziklevelek.
A levágott növények természetesen nem sarjadnak újra! Ezért az a termelés célszerű módszere, hogy hetenként vetünk be egy-egy edényt maggal, így a “letermettek” helyébe mindig új vetések lépnek és télen, állandóan, folyamatosan lesz vágható és fogyasztható növényállományunk.
A földet csak egyszer használjuk fel termesztésre, mert könnyen előfordul, hogy a nedves talajban elszaporodik a palántadőlést okozó gomba, amelynek következtében a kikelő növénykék idő előtt összeroskadnak, a földre fekszenek és emiatt fogyaszthatatlanná silányulnak.
Termelhető a kerti zsázsa szabadföldben is. A vetésére március végétől júniusig – több szakaszban – kerülhet sor. Fontos, hogy a földjét gondosan készítsük elő, finoman műveljük el, hogy az apró magok jó magágyba kerülhessenek. Alapos beöntözés után itt se kell egy hétnél hosszabb idő a növények kikeléséhez, és az egész termelési időszak nem tart tovább három hétnél.
Forrás: balintgazda.hu
Fotó forrása: bywilma.com
