A szőlőt már az óbabiloniak is „az élet füvének” nevezték, az ősi asszírok a bort a halhatatlanság italának tartották, de a szőlő elterjedten a bőség, a jólét, a gazdagság, az áldás és az öröm szimbóluma volt. A görög Dionüszosz, a római Bacchusz, vagy az etruszk Fufluns a bor, a mámor istene volt, annyira fontosnak tartották a szőlőt és a szőlőből készült bort, már az ókorban is, hogy isteni lényekre bízták.
- A szőlő (Vitis) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának egyik sok fajt és sok alfajt magában foglaló nemzetsége. Minden idetartozó növény közös jellemzője, hogy fásszárúak, terméseik 6–40 szemből álló fürtökben helyezkednek el, s a levelük általában tenyeresen összetett. A fürtöt (a termést)a fürtágazat és különböző színű bogyók alkotják. A bogyók felületét vékony viaszréteg borítja, amely a kórokozóktól és a párolgástól is véd. A bogyó kocsánykoronából, ecsetből, héjból, bogyóhúsból és magból áll, s bogyókocsánnyal kapcsolódik a fürthöz. A szemek színe egy alfajon belül is eltérő. Jellemző szín a fekete, az arany, a lila, a piros, a rózsaszín, a barack és a fehér.
- A FAO (Food and Agriculture Organization) adatai szerint a Föld területéből mintegy 75 866 négyzetkilométeren folyik szőlőtermesztés. A világ termésének körülbelül 71%-ából bort készítenek, 20%-át friss gyümölcsként adják el, további 2%-ból mazsolát készítenek. Kisebb hányadának levét édesítőszerként használják a cukormentes befőttekhez. A szőlőhegyként használt területek évente 2%-kal növekednek.
- A szőlő 100 grammja 78 kcal-t tartalmaz. Szénhidráttartalma fajtától, termőhelytől és évjárattól függően 18–20 g/100 g (glükóz és fruktóz formájában). Ennek köszönheti édes, zamatos ízét. A vércukorszintre gyakorolt hatása, vagyis a glikémiás indexe nagy (45), emiatt gyorsan felfrissíti a fáradt szervezetet, hasznos fokozott szellemi munka idején. Vitaminok és ásványi anyagok tekintetében kiemelkedőa foszfor-, kalcium-, kálium-, magnézium-, cink-, szelén-, illetve B1-, B2-, C- és K-vitamin-, folsav- és biotintartalma. Antioxidáns hatása a rezveratrolnakés a kvercitinnek köszönhető. 100 gramm szőlő 5,4 gramm élelmi rostot – cellulózt és pektint – tartalmaz, amely kedvező hatású az emésztésre és a bélműködésre. 79 százalékos víztartalma révén kiváló szomjoltó.
- A szőlő egészségre gyakorolt kedvező hatásai közül kiemelkedő a gyulladás- és LDL-koleszterin-szintet csökkentő, illetve HDL-koleszterin-szintet növelő hatás. A szőlő és az étkezések alkalmával mértékkel fogyasztott vörösbor biológiailag aktív anyagokban gazdag, így gátolja a vérrögök kialakulását, s fokozza az értágító hatású nitrogén-oxid termelését. Naponta 1-2 dl vörösbor számottevően csökkenti a szív-ér rendszeri betegségek kialakulásának esélyét. Jótékonyan hat továbbá az immunrendszerre, segíti az emésztést és a bélműködést, így ajánlható székrekedés megelőzésére, kezelésére. Jótékony hatású a szőlőből készült lekvár, gyümölcslé vagy szőlőmagolaj is.
- A szőlő magja csaknem 50%-nyi olajat tartalmaz. A szőlőmagolajat hidegen préselik, hogy a tápanyagtartalma ne károsodjon. A szőlőmagolaj jellemzően többszörösen telítetlen zsírsavakból áll, 72%-a linolénsav. Különösen gazdag E-vitaminban. Zöldessárga színű, s dióhoz hasonló illatát, kellemes ízét még 200 °C feletti hőmérsékleten is megtartja. Jobban bírja a hőkezelést, mint a többi olaj, sütés során kevesebb káros égéstermék keletkezik. Felhasználásának legelőnyösebb módja, ha salátákat, pácleveket vagy hidegkonyhai készítményeket ízesítünk vele. Kedvező zsírsavösszetételének köszönhetően kis mennyiségben fogyasztva is jótékonyan hat az ideg- és az érrendszerre. A kozmetikai ipar kéz- és arckrémekhez, fürdő-, szauna- és masszázsolajokhoz keveri, mert szabályozza a sejtek vérellátását, segíti a kollagénrostok, így a bőr rugalmasságának megőrzését. A külsőleg használt, szőlőmagolajból készült termékek a ráncok elleni küzdelemben lehetnek hasznosak.
- A szőlő korai létezését számos lelet bizonyítja. Már a harmadkor elején létezett a Földön. Későbbi írásos források, különböző edények és görög amforákat díszítő motívumok is mind arra utalnak, hogy őseink ismerték a szőlőt. Számos esetben utal rá Homérosz, Horatius, Cicero és Vergilius írásaiban, sőt, még a Biblia is több helyen említi. Hazánkba római közvetítéssel jutott el a szőlőművelés kultúrája, s a területen már megkezdett hagyományokat a türk népektől ellesett tapasztalatokkal kiegészítve folytatták honfoglaló őseink.
- A szőlőfajták két nagyobb csoportra oszthatók: csemegeszőlőre (például saszla, muskotályos, pannónia, otello) és borszőlőre (például fehér vagy vörös borszőlő, direkt termő, festőszőlő).
- Fontos, hogy a növény az adott fajtának lehető legmegfelelőbb feltételek között, optimális ökológiai adottságok mellett, a legalkalmasabb műveléstechnika alkalmazásával fejlődjön. A minőségét a termőtalaj, az éghajlat és a domborzati viszonyok is befolyásolják. A minőségi bor termesztésének feltétele a viszonylag tápanyagszegény talaj, amely terjeszkedésre kényszeríti a növény gyökereit. Hazánk bővelkedik szőlő- és bortermelő vidékekben, példaként említhető Tokaj, Hegyalja, Badacsony és a Mátra.
- Egyik divatos diéta az őszi „szőlődiéta”, amely a szőlőben levő víznek, ásványi anyagoknak, vitaminoknak és élelmi rostnak a bőrre, a vesére és a bélrendszerre gyakorolt kedvező hatását használja ki. A diéta kizárólag egészséges felnőtteknek és rövid ideig ajánlható. A kúra alatt naponta 2-3 kg friss gyümölcs fogyasztható, legalább 2,5 liter folyadékkal (víz, szénsavmentes ásványvíz, forrásvíz, gyógyteák) kiegészítve.
- Színe, íze, mérete miatt igen meghatározó, s a belőle készült must, valamint bor tovább növeli a gyümölcs jellegzetességét. Az ősz egyik legnépszerűbb gyümölcse. A bor közkedveltségét rengeteg népdal, népmese, szüreti bálok, illetve az éttermek széles italválasztéka is mutatja.
Forrás: Új DIÉTA 2010/5
