A húsvét egyik jellegzetes húsfélesége a sonka. Van csontos, csont nélküli, kötözött, hosszan füstölt, házi vagy nagyüzemi, hazai és külföldi – a lényeg a jó minőség.
A keresztény vallás szerinti a böjt nagypéntek után véget ért, így kerülhet a már véteknek nem számító sonka is az asztalra.
A sonka a hagyományos paraszti házaknál a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, a nagyböjt alatt pedig nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával. Ez a szokás pedig nagyon jól megmaradt.
A füstölt sonkát már akkor is nagy üstben, lábosban megfőzték, és úgy tálalták fel a húsvéti asztalra.
De a leve is nagy kincs ám! Nagyon finom bableves- vagy lencseleves-alapot ad, mi azóta is ennek levéből készítjük el a bablevest a húsvét egyik napjára. (Érdemes azért előtte való nap kivenni a sonkát a hűtőből, és egy kicsit kiáztatni, az első vizet leönteni. Nagyüzemekben ugyanis gyakran túlsózzák a sonkát, így több sót vihetünk be a szervezetünkbe az ajánlottnál.)
A fontos az, hogy a sonka legyen jó minőségű, és ennek kiderítéséhez kérhetünk segítséget is szakértőtől, vagy magától a hentestől is.
Az, hogy mekkora sonkát veszünk, attól függ, hogy milyen nagy a család. Ettől függően vegyetek hátsó, első sonkát, vagy a kisebb fajta kötözött sonkát. Figyeljetek a vásárláskor arra, hogy soha ne gyors pácolású, olcsóbb fajtát válasszatok, hanem a hagyományosan, lassan érlelt, füstölt kerüljön az asztalra. A csomagoláson (ha szabályos a jelölés) minden információt megtalálhatsz az elkészítés módjáról.
A nejlonba csomagolt, könnyen benyomható, kissé vizes állagú sonka biztosan gyors pácolású. Ilyenkor nem várható el a jó minőség sem a hústól. Valószínűleg a hús nagyon sós, a sok állagjavítótól vizes, puha állagú, és inkább csak füst aromát látott, füstöt nemigen. Tudom, hogy anyagilag nem mindegy, mennyiért kerül a sonka az asztalra. De inkább legyen kisebb, de jó minőségű, mint nagy, szépnek tűnő, de állagjavítókkal „finomított” hús.
Húsvétkor majd’ 6000 tonna sonkát fogyaszt el a magyar lakosság. 13 milliárd forintot költünk el sonkára, tojásra és csoki nyuszira, szóval üzletileg is nagy ünnep ez az időszak. De ha már ennyi pénzt áldozunk erre az ünnepre, adjuk meg a módját! Egész évben rendszeresen mondjuk, mondják mások is, hogy inkább a „kevesebbet, de jobbat”-elv alapján vásároljunk! Igaz ez a sonkára is, de nagyon. A nagymamám korában ez még nem volt kérdés, minden akkor került az asztalra, amikor annak eljött az ideje. A természet diktálta, vagy a rászánt munka miatt ekkor volt szezonja. 
Ma már bármit, bármikor, bármennyi idő alatt el lehet készíteni, el lehet fogyasztani. Vajon a szemfényvesztésnek nem magasabb-e az ára hosszú távon, mint akkor, ha inkább maradunk a kevesebb és hagyományos elv mentén?
