Rizzsel, tarhonyával, tojással, friss kenyérrel, bármivel is, de a nyár egyik legkedveltebb étele a lecsó. De, honnan ered a név? Hogy lett sokak kedvence az egyszerű, mégis nagyszerű, gyorsan elkészíthető, tápláló étel? Ezekre keressük a választ cikkünkben.
A minap különös beszélgetés fültanúja voltam a villamoson. Egy 5 év körüli kislány beszélgetett a nagymamájával és a heti menü összeállításában kérte az unoka segítségét.
Mit szólnál, ha holnap például lecsót készítenénk?”
Hmmmm, lecsó? Jaj azt imádom!”
„Készíthetünk hozzá, rizst vagy tarhonyát, vagy tojást ütünk bele?”
„Tényleg imádom a lecsót.” Aztán az ablakhoz fordulva csak úgy mellékesen hozzátette: „Csak a paprikát és a paradicsomot nem szeretem benne, de amúgy imádom a lecsót.”
A nagymama hangosan felnevetett és az én szám is mosolyra húzódott. A kislány értetlenül nézte a nagyi reakcióját, aztán továbbra is bámult ki villamos ablakán.
Nem a történelme miatt tekinthető tipikusan magyar ételnek. Érdekes kérdést vet fel, talán sokan nem is tudják, hogy valójában honnan származik a lecsó szó és mikor tűnt először fel a hazai gasztro-történelemben? Illetve mennyire ismert ez az étel más országokban?
Íme, egy kis lecsó história
A lecsó alapját képező zöldpaprika a 19. század végétől a bolgárkertészeknek köszönhetően kezdett meghonosodni a városok mellett és nyers fogyasztásuk után kezdett elterjedni a zöldségek főzése. Amikor már a paradicsomot sem tartották mérgező zöldségnek és elkezdték nagyobb tételben termeszteni és kereskedelmi forgalomba is kerültek ezek a zöldségek, nagyjából a 20-as évek elején, azokban az időkben jelent meg a paradicsom és paprika ízletes egyvelegét képező étel.
Az, hogy mikor jelent meg először az elnevezés és mi alapján nyerte el a paprika paradicsom hagyma só kombinációja a lecsó nevet több feltételezés is van:
Kapitán Mária 1936-ban megjelent receptkönyvében például Szerb paprika (lecsó) néven jelenik meg az étel leírása, de még ugyanebben az évben jelent meg Karinthy Frigyes Nevető beteg című kötete, melyben Skarlát című novellájában így említi meg a lecsót:
„Többször kikukkantam a konyhába, s elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska”(…) Élénken láttam a lecsó aranypiros levét, az úszkáló kolbászkarikákat s a sárga, ruganyos-kemény galuskán sustorgó csípős juhtúrókupacokat”
Az 1932-es Csak csók és más semmi című Eisemann Mihály operettben láthatjuk a Lecsó című foxtrottot, egy 1920-as Osztrák-Magyar kereskedelmi szerződésben is olvasható a lecsó definiálása:
„Paradicsomkonzervként kezelendők a légmentesen elzárt, úgynevezett lecsóval, azaz paradicsomból, hagymából és paprikából készült salátakeverékkel megtöltött tartályok.”
Mégis, a legkorábbi 1914-ből származó nyelvészeti adat szerint, egy folyóirat „Népnyelv” című rovatában diósjenői tájszóként jelenik meg a „lëcső, lëcsó” a következő meghatározással: „zöldpaprika paradicsommal”
Nemzetközi viszonylatban nézve ez a könnyű nyári zöldségpörkölt határainkon túl is kedvelt eledel, megbolondítva vagy kiegészítve más fűszerekkel vagy zöldségekkel. Szívesen fogyasztott étel a balkáni lecsóként is ismert szerb gyuvecs, vagy a francia ratatouille, amibe padlizsán és cukkini is kerül. Az olasz lecsó változat a peperonata, ami az igazi olasz fűszerektől nyeri el itáliai jellegzetességét, illetve az arab-zsidó shakshuka pedig a tojásos lecsóhoz hasonlítható, őrölt pirospaprikával fűszerezve.
Egy azonban biztos, lehetünk bárhol a nagyvilágban, kalandozhatunk a gasztronómia színes világában bármerre, az igazán ízletes, magyaros lecsó csak itt hazai földön készíthető. A kellemesen édeskés, paprika vagy éppen olyan csípős és erős mint a magyar virtus és a mézédes paradicsom, amitől szinte örömkönny szökik a szemünkbe, a nélkülözhetetlen hagyma egy kevéske só, ebben áll az igazi magyar lecsó titka.
Természetesen ne feledjük, a zöldségeket felhasználás mindig alaposan mossuk meg folyó víz alatt!
Forrás: http://www.foodandwine.hu/2015/08/07/a-lecso-tortenete-a-lecso-szuletese-es-igaz-tortenete/
