Azon szerencsések, akiknek nincs laktóz intoleranciájuk, tejérzékenységük és ihatják a tejet, ehetnek egyéb tejtermékeket, napi szinten építik be a változatos étrendjükbe ezeket a táplálékokat.
Gyermekkoromban én még igazi tehéntejet ittam. Méghozzá habosan, rögtön azután, miután a nagypapám megfejte a tehenet. Tudom, ma már ezt nem ajánljuk, nem szabad így fogyasztani. Ha tehéntejet veszünk frissen a piacon, akkor is saját üveget kérnek hozzá, és forralás után javasolják csak a fogyasztást.
Gyermekkoromban volt iskolatej program is. Talán akkor nem tűnt olyan nagy dolognak, bár az volt!
Ma más világot élünk. A felgyorsult társadalom és az élet sok rossz szokást (persze jót is) hozott magával. Nagy a kínálat, gyorsan választunk, nem mindig tudatosan…és nem mindenki engedheti meg magának, hogy minden nap, mindenféle tápanyag kerüljön az asztalára. Ilyenkor nagy jelentősége van egy olyan kezdeményezésnek, amely ma újra létezik, vagyis az óvoda- és iskolatej programnak.
Ezen program keretében a csatlakozott intézmények napi szinten biztosítanak a gyermekek számára tejet, kakaót, joghurtot.
Szép kezdeményezés, de ezen túl most valami más mozgatott meg inkább!
Beszélve egy-két szülővel és pedagógussal hallottam, hogy nem mindig úgy kerül felhasználásra az „ajándék”, ahogy azt normális esetben elképzeli az ember.
Sok kisgyerek (vagy talán a nagyobbacskák), nem élnek ezzel a lehetőséggel. Inkább mennek a büfébe vagy az ital automatákhoz, és ott vásárolnak egyéb innivalókat. Ebből látszik, hogy sok múlik a szokásokon, a nevelésen és rajtunk szülőkön. A szülőknek joguk, hogy tudjanak erről a nagyon jó lehetőségről! De kötelességük is, hogy a gyermekeikkel elbeszélgessenek erről, a jelentőségéről, az adományozás súlyáról és annak értékeléséről.
A döbbenetemet azonban inkább az okozta, hogy állítólag gyakran lesz a dobozos tej ceruzadöfés áldozata, de tuti jól alkalmazható taposóaknának és levegőbombának is. Felháborító!!! Akkor inkább ne kérjék el ezek a gyerekek a tejet! Hogy jut el egy fiatal odáig, hogy játszik az étellel, hogy semmibe vesz egy ingyenes lehetőséget, esetleg mást kizárva ezzel a magatartással… hogy nem törődik semmivel az égvilágon, csak magával és az egyszerű poénjával…
Múlt héten volt a tej világ napja. Ezt hazánkban 1957. óta ünnepeljük ezt a napot.
Nagy a tejválaszték a polcokon. Van külföldi, van magyar, és nehéz felvenni az olcsó külföldivel a versenyt!
De egyben nem szabad engedni! Nem lehet játszani az étellel! Meg kell tanítani – akinek ez nem jön alapból – az ételek tiszteletét. Azok tiszteletét, akik dolgoznak ezen, akik az állatokat/növényeket nevelik, akik feldolgozzák, előállítják, szállítják…vagy csak átérezni, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk megadatik, a mindennapi falat, adományok, társadalmi programok szervezésében is!