Bár mai életvitelünkben háttérbe szorultak a régi idők babonái, az év bizonyos szakaszaiban mégis erőre kapnak és szokásaink részévé válnak.
AZ ELMÚLT ESZTENDŐ HÁTRAHAGYÁSA és az új évre való felkészülés mindig fontos eseménynek számított. Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is – tartja a régi közmondás. Ennek okán az emberek, hogy az egész évi jó szerencséjüket biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni és olyan ételeket enni, amelyek révén a következő év egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hoz számukra. Minden kultúrának megvannak a maga szerencsehozó élelmiszerei, s az ezekből készített hagyományos ételei, amelyekkel az emberek az újesztendőt várják. A szilveszteri „gasztro-babonáknak” régi paraszti gyökereik vannak. Magyarországon az a szokás, hogy a lencsének az újév első napján mindenképpen az asztalra kell kerülnie.
VAJON MIÉRT? A lencse több mint ötezer éve az emberiség tápláléka, és a szerencsehozó szimbolika egyik jellegzetes étele is. A régészeti ásatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a dél-ázsiai eredetű lencsét az emberek már az i. e. 8000 környékén is fogyasztották a mai Palesztina, Szíria, Görögország, valamint Törökország területén. A lencse fontosságáról a Biblia is megemlékezik: Ézsau egy tálnyi lencséért eladja elsőszülöttségi jogát öccsének, Jákobnak (1Móz 25,29–34). A zsidó vallásban ez az étel a kör alakjának köszönhetően a születés és a halál ciklusának is jelképe volt. Az egyiptomiakon kívül a görögök és a rómaiak is ismerték ezt a növényt, az ókorban is fontos szerepet játszott, nem csak ételként, hanem gyógynövényi státuszra is szert tett. Hippokratész a májbetegeknek javasolta a lencse fogyasztását.
Bár a középkorban a lencse továbbra is a szegények fontos eledelének számított, de elterjedt nézet volt, hogy a lencse felelős az epilepsziáért és a rémálmokért, mondván, nehezen emészthető, ez okozza a zavarokat. Ma már tudjuk, hogy a lencse sok fehérjét tartalmaz. Ezek mellett a lencsében sok a kalcium, a foszfor, a magnézium és található benne vas és kálium.
JANUÁR ELSEJÉN, ELSŐ ÉTKEZÉSKÉNT kell enni, mivel aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája, hiszen a lencse az aprópénz jelképe. Viszont a szerencse csak abban az esetben következik be, ha a megfőtt lencse pontban éjfélkor kerül a konyhaasztalra. Az sem árt, ha éjfél után zsebre teszünk még pár szem lencsét, mert ez is fokozhatja a bőséget. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. Hagyomány ide vagy oda, a lencse vásárlásánál mindig figyeljünk oda, hogy tiszta, száraz lencsét vegyünk. S bár a lencsének nincs meghatározott eltarthatósági ideje, mégis érdemes egy éven belül felhasználni a felhalmozott készleteket.
A lencsét légmentesen, zárt edényben tartsuk, hűvös, fénytől elzárt helyen! Főzés előtt öblítsük át, mert a lencseszemek között gyakorta megbújnak kavicsok, kövecskék. Egyvalamiben szinte minden hazai babona vagy szokás azonos: az évet lezáró napon az ételek segítenek abban, hogy a problémáink az évvel együtt múljanak el. Mindenki tehát maga döntse el, hogy miben hisz, a lényeg, hogy optimistán várjuk a jövő évet, jobb jövőt kívánva magunknak és embertársainknak egyaránt.
