Street food kesztyűs kézzel

Pár éve hatalmas divat lett az úgynevezett „street food”. Valóságos divat hullám söpört végig, elsősorban Budapesten és csak kapkodtuk a fejünket a számtalan utcai ételárus megjelenésén. De tisztában vagyunk-e azzal, hogy mekkora élelmiszer-biztonsági kockázat, ha rosszul megválasztott helyen állunk meg enni?

Szokás a „street food”-ot, mint valami új, eredeti és nagyon menő dolgot felfújni. Tagadhatatlan sok újdonságot tartogat, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy nekünk, magyaroknak is komoly hagyományaink vannak e téren, csak akkoriban még nem adtak neki ilyen remekül hype-olható nevet.
Jussanak rögtön eszünkbe gyermekkorunk lángososai, lacipecsenyései, halsütödéi, ahol a család bármikor elfogyaszthatta „könnyű” reggeliét, ebédjét, vagy vacsoráját. Én is emlékszem, mikor hétvégi reggeleken, piacra menet megálltunk a sarkon, hogy frissensült, forró lángossal lakjunk jól. Akkoriban persze csak sima, fokhagymás és itt-ott káposztás lángos volt kapható. Ráadásul a káposztát nem külön dinsztelve, feltétként, hanem a tésztába keverve kínálták.
A rendszerváltást megelőzően aztán megjelentek a hot dog-osok, hamburgeresek. Kétnapi menzapénzt megspórolva jött össze egy hot dog-ra való. Persze az amerikaiak sírtak volna, ha megtudják, mit nevezünk itt hot dog-nak. Keresztbe félbevágott óriáskifli, amit ráhúztak egy forró acéltüskére, majd mustárt és/vagy ketchup-ot locsoltak bele, végül beledugtak egy langyos vizes fazékban ázó virslit.
Később megjelentek a gyros-osok, pizzázók, taco-sok, a kézműves hamburgerek és mostanra egész komoly nemzetközi konyhakultúra virágzik az utcákon.
Ami mindegyikben közös volt régen és sok helyen most is, hogy a kiszolgáló kezelte a kasszát és ő állította össze az ételt is. A törvényi szabályozás követte a fejlődést és hamarosan előírták, hogy a kasszakezelést és az ételek elkészítését nem végezheti ugyanaz a személy. Ennek higiénés, élelmiszer-biztonsági okai vannak, nevezetesen az a személy, aki a pénzt kezeli ne érjen hozzá a piszkos kezével az ételhez.
Vannak azonban „street food egységek”, ahol ez nem megoldható, egyszerűen nincsenek elegen, esetleg mindössze egyetlen ember viszi a boltot. Erre a helyzetre jelent megoldást a gumikesztyű használata. Mikor a szakács/kiszolgáló az étellel foglalatoskodik, akkor felveszi a gumikesztyűt, mikor a kasszában áll, leveszi a gumikesztyűt. Működőképes konstrukció, de csak akkor, ha megvalósul.
Számtalanszor látom, hogy a kesztyű gondosan fent van a kézen, az élelmiszer elkészítése során, ám jaj! akkor sem kerül le a kézről, mikor a pénz kerül elő. A kiszolgálást végző személy simán elveszi a pénzt, előszedi a visszajárót úgy, hogy közben mindaz a piszok, baktérium és vírus tenyészet, ami a pénzen burjánzik, vidáman ragad át a kesztyűre, majd onnan az ételre. Ha mindezt puszta kézzel csinálná, legalább abban reménykedhetnénk, hogy időnként kezet mos, de ha egész nap kesztyűben van, biztos vagyok benne, hogy a gumikesztyűt sosem fertőtlenítik.
Összegezve, ha azt látja, hogy az ételt elkészítő, és a kasszát kezelő személy egy és ugyanaz, csak akkor vásároljon ott, ha arról is meggyőződött, hogy a két munkafolyamat elválasztásaként a személyzet rendeltetésszerűen használja a gumikesztyűt. Ellenkező esetben inkább étkezzen máshol!