Sajtoljunk

Általánosan megfogalmazva a sajt tejből és egyéb összetevőkből álló keverék savanyításával és/vagy oltó hozzáadásával nyert alvadékból, savóelvonás útján előállított tejtermék, amely frissen vagy rövidebb-hosszas érlelés után fogyasztható.

A sajtok a tehéntejen kívül készülhetnek pl. juhból, bivalyból, kecskéből is (a tehéntejtől eltérő tejből készült sajtoknál fel kell írni, hogy melyik állat tejéből készült), ízesítésük is különböző lehet (pl. köményes sajt, különböző füstölt sajtok), valamint zsírtartalmuk (pl. zsíros, félzsíros) és állományuk (pl. kemény, félkemény, lágy) alapján is tovább csoportosíthatók.
A Magyar Élelmiszerkönyv tejtermékekről szóló előírása két nagy csoportba sorolja a sajtokat alvasztási módjuk szerint: oltós alvasztású érlelt sajtok (alvadásuk oltóenzim hatására következik be és rövidebb-hosszabb érlelés után fogyaszthatóak), valamint a savas és vegyes alvasztású sajtok (gyártás után azonnal, vagy rövid érlelés után fogyaszthatóak, ide tartoznak a túróféleségek is). Ezeken kívül megkülönbözteti még a sajtkészítményeket és az ömlesztett sajtokat, valamint az ömlesztett sajtkészítményeket, amelyek savas és/vagy oltós alvasztású sajtokból, és más összetevők hozzáadásával (pl. ízesítőanyagok stb.) speciális technológiai műveletek alkalmazásával előállított, általában kenhető állományú termékek.
Az előírás tartalmazza a különböző sajtok leírását, a rájuk vonatkozó minőségi követelményeket (pl. zsírtartalom, szárazanyagtartalom, stb.) és az érzékszervi tulajdonságaikat (pl. külső tulajdonságaik, ízük stb.), így a különböző sajt-megnevezések csak akkor használhatók, ha megfelelnek az előírás követelményeinek. Ezen kívül két Magyar Élelmiszerkönyvi irányelv szabályozza a megkülönböztető minőségre utaló jelölés (pl. különleges) valamint a „kézműves” jelző használatát. Az irányelvekben nevesített sajtoknak (pl. Kézműves Tejtermék) szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelniük.
Sajtok összetétele:
A sajtok összetétele a készítési módtól függően változik. A sajt fontos alkotórésze a fehérje, pontosabban a kazein (a latin kazeusz szóból, jelentése “sajt”), amelyből az érlelés során sajtra jellemző ízű és szagú bomlástermékek keletkeznek. A zsír ugyancsak meghatározó szerepet játszik, hiszen mennyisége hatással van a sajt állományára és ízére is (zsírdús, zsíros, félzsíros, zsírszegény, sovány). A tejcukor nem minden sajtfélében található meg, mivel az érés során bomlik, így a laktóz (vagyis tejcukor) érzékenyek is fogyaszthatnak bizonyos sajtokat (pl. Pannónia, parmezán). A sajtok ásványi só tartalma igen különböző (legfontosabb a kalcium és foszfor), a kemény sajtoké (pl. ementáli) általában magasabb, mint a lágyaké (pl. Camembert), pl. 100 g kemény sajttal a napi ajánlott kalciumadagot teljesen, a foszforszükségletet pedig 40–50%-ban fedezni lehet. A sajtok különböző vitaminokat is tartalmaznak (pl. A, D, E, K, B-vitaminok), amelyek egy része a tejből származik, másik részét a sajtkultúra baktériumai termelik. A sajtok sárgás színét a tej természetes színezőanyagai (karotin, riboflavin) is befolyásolják (pl. kecsketejben nincs ilyen színezőanyag, ezért a kecskesajt mindig fehér). Egyes sajtokban megengedett színezékek használata is. Érlelés közben a sajtokban széndioxid gáz keletkezik, amely folyamatnak köszönhetően lesznek lyukak a sajtokban.
Sajtgyártás:
Nincs jó minőségű sajt, jó minőségű tej nélkül. A jó minőségű tej nemcsak megfelelő összetételű (pl. tejhibáktól mentes), friss, hanem azokkal a tulajdonságokkal (pl. megfelelő alvadó- és erjedési képesség) is rendelkezni kell, amelyek alkalmassá teszik a sajtkészítésre. A tej alvadása oltóenzim hatására (pl. kemény sajtok), oltóenzim és sav együttes hatására (friss sajtok), sav (pl. tejsav) hatására (ilyen az étkezési túró) következik be. Beoltással a tej rövid idő alatt „megalszik” és  lágy alvadék képződik. A tej alvadása után következik az alvadék kidolgozása, amely során az alvadékot felaprítják, melegítéssel szilárdítják és savó távozik el. Ezután a kívánt formába teszik és préselik. A préseléssel eltávolítják az alvadékban maradt savót és kialakul egy egynemű tésztaállomány. A sajt fajtájától függően a préselés 0-24 óráig tarthat. További vízelvonás és kéregképződés előmozdítására a sajtokat sózásnak vetik alá. A különböző sajtokat a különböző sózási műveletnek (pl. sólében tartás, száraz sózás stb.) vetik alá meghatározott ideig. A sajtgyártás végső szakasza a sajt érlelése, amely során – bonyolult kémiai, fizikai és biológiai folyamatok eredményeképpen – a tej egyes alkotórészei lebontásával kialakulnak a sajt jellegének megfelelő tulajdonságok. A sajtérés közben lejátszódó folyamatokat enzimek irányítják, amelyek származhatnak a sajtból, a sajt felszínéről vagy tejsavból (pl. tejsavbaktériumok, a rúzsbaktériumok, és a nemespenészek enzimei). Az érlelés néhány naptól akár évekig is eltarthat. Az érlelés nélkül fogyasztott sajtokat nevezzük friss sajtoknak. Az érlelés technológiától függően megkülönböztetünk hagyományos érlelést és bevonatban történő étlelést. Hagyományos érlelés alatt a sajtokat rendszeresen kezelik, pl. hogy a megfelelő kéregflóra alakuljon ki pl. rúzsflóra elszaporításával (pálpusztai sajt) vagy nemespenész elszaporításával (Camembert sajt). Bevonatos érlelésű sajtoknál az érlelésben a kéregflóra nem játszik szerepet, ilyenkor a sajtokat műanyag fóliában, vagy különböző bevonatban érlelik (pl. viasz).
Híres sajtok:
Léteznek olyan sajtok, amelyeknek előállítását egy bizonyos helyhez kötik, tehát máshol nem lehet előállítani, ilyen például a parmezán (kétfélék lehet: Grana Padano és Parmagiano reggiano), amelyet a pármai régió területen élő tehenek tejéből készítik, és minimum 12-18 hónapig érlelik. A parmezánnak rendkívül intenzív, tömény tejes íze van, picit savanykás-sós mellékízzel, ami még áthatóbbá teszi pompás zamatát. A franciák eredetvédett roquefort sajtja nyers juhtejből, Penicillium roqueforti gomba hozzáadásával a dél-franciaországi Roquefort környéki barlangokban készül. Íze pikánsan csípős, enyhén sós, jellegzetesen markáns, színe kékes-zöldes erezetű a penész miatt.
Sajttárolás:
A felvágott sajtot a hűtőszekrényben úgy tároljuk, hogy ne érintkezzen más élelmiszerekkel és olyan csomagolóanyagot válasszunk, amely biztosítja a sajt kellő levegőzését, ugyanakkor megakadályozza a kiszáradását (pl. nemespenésszel érő lágysajtoknál a sűrűn kilyukasztgatott alufólia). Csak annyi sajtot vegyünk, amennyit pár napon belül elfogyasztunk, ugyanis a vágási felület hamar beszáradhat illetve megpenészedhet.
Óvakodjunk az imitátumoktól, avagy a sajtnak tűnő készítményektől. A boltok polcain megtalálhatóak a sajtnak látszó, tej- és növényi eredetű összetevőket, vagy csak növényi eredetű alapanyagokat tartalmazó imitátumok (pl. pizza feltét), amelyek táplálkozásbiológiai értéke és gasztronómiai élménye meg sem közelíti a sajtokét. Amennyiben sajtot akarunk venni, figyeljünk oda, hogy a szokásos árfekvésnél jelentősen alacsonyabb árkategóriájú sajtnak látszó termék valóban sajt- e.