Padlizsán

A húskedvelők és vegetáriánusok által egyaránt kedvelt csemege. Jellegzetes, sütés után kialakuló kesernyés ízét nyáron élvezzük, ám az eltett padlizsánkrém egész évben rendelkezésünkre áll.
Mire figyeljünk vásárláskor?
• A fényes héj, az élénkzöld kocsány a frissesség jele.
• A barnás foltok a romlás jelei.
• Ne válasszunk gyűrött héjú, megpuhult egyedeket, mert ezek az elidősödött példányok olykor keserűek.
• Válasszunk a méretéhez képest nehéz padlizsánt.
• Az éretlensége miatt csak enyhén színeződött, esetleg zöldes árnyalatot mutató termésben ugyanaz a mérgező vegyület halmozódott fel, mint a napfényre kitett burgonyában. Ha szobahőmérsékleten néhány napig tartjuk, a termés beérik.
• A hűtőszekrényben néhány napig tárolhatjuk. Csakis felhasználás előtt mossuk meg.
Hogyan használjuk fel?
A padlizsán szeleteléséhez rozsdamentes kést használjunk, különben elszíneződik a húsa.
A nagyobb bogyók és a fehér változat héja vastag és kemény lehet, amelyen hámozással lehet segíteni.
Ausztrál kutatás szerint az összes zöldség közül a padlizsán képes a legtöbb zsiradék felszívására. Egy adagnyi mélysütött padlizsán szelet négyszer annyit szív fel, mint a vele azonos tömegű burgonya. A mélysütés helyett az alábbi lehetőségeket javasoljuk:
Sütés: villával szurkáljuk meg a padlizsán héját, 200 fokos sütőben süssük 30-40 percen át. Az ilyen sütés puha, könnyen kenhetővé alakítható padlizsánhúst eredményez.
Rostonsütés: hosszában vágjuk fel a padlizsánt és éles késsel karcoljuk meg. A rácsra helyezés előtt kenjük meg olajjal. A szeletek a lángoktól legalább 12-13 cm-re legyenek. Ha barnul, fordítsuk meg. A szeletek egy-egy oldala kb. 5 percig sül. Ha a szeletet sütés előtt megsózzuk, kevesebb olajat szív magába.