A kenyérféleségek adják egyik legfontosabb táplálékunkat. Évente 73 kg kenyeret, másfajta péksüteményből pedig 13 kg-ot fogyasztunk személyenként.
A gabonalapú élelmiszerek jelentős szerepet játszanak az energia- és szénhidrátbevitelben, fehérjetartalmuk is számottevő. Hozzájárulnak a szervezet vitamin- és ásványianyag-szükségletének kielégítéséhez. Rosttartalmuk számos betegség (bélbetegségek, szív- és érrendszeri betegségek, rák, cukorbaj) megelőzésében fontos. A szénhidráttartalom nagy része keményítő, kisebb része cukor és rostanyag. A gabonamagvak héjrésze jelentős mértékben, a magbelső rész mérsékeltebb arányban tartalmaz rostanyagot. A gabona és korpafélék élelmi rost tartalma 17-60 % közötti a gabonaterméktől függően. A teljes kiőrlésű liszteket teljes értékű elnevezéssel is szokták jellemezni, ami azt jelenti, hogy a gabona a feldolgozás során megőrzi teljes eredeti tápanyagtartalmát. Ebbe a körbe tartoznak a teljes őrlésű lisztek és a belőlük előállított termékek, az olajos magvak, a magokkal, korpával díszített, dúsított sütőipari termékek, gabonapelyhek. A kenyérfélék sótartalma jelenleg: 1,5-2,8 m/m %. A kenyerek konyhasó tartalmának megengedett mennyisége az EU sócsökkentő programjához csatlakozva két lépcsőben csökken: 2015. január 1-től (1,3-2,5 m/m %), 2018. január 1-től (1,3-2,35 m/m %).
A kenyerek készítése során alapfeltétel, hogy kovászos technológiával vagy kovászt helyettesítő készítmény felhasználásával állítsák elő. A kenyér ízéhez az élesztőgombák működésén túl szükség van a tejsavas erjedésnél keletkező rengeteg hasznos enzimre, amelyek az ízét adják a tésztának. Mindezt “előtésztával” lehet befolyásolni ez a kovász és az öregtészta.
Öregtészta (Pâte fermenteé, Alter Teig, Masa madre)
Európa különböző országaiban más-más néven, és nagyon különböző módszerrel készítik, lényege, hogy egy régebben elkészített tésztát adunk a liszthez. Ha zsemlét akarunk sütni, vagy olyan fehér kenyeret, ami hamar el fog fogyni, akkor az öregtészta is jó alternatívája a kovásznak. Elkészítéséhez 500 g kenyérlisztet, 3 dl langyos vizet és 1 dkg élesztőt összegyúrunk, 5-6 perc dagasztás után szobahőmérsékleten hagyjuk megkelni, majd összeesni. 12 óra érlelés után mehet a hűtőbe egy zárható műanyag dobozban. Legalább két naposnak kell lennie, ahhoz, hogy használhassuk. A dagasztás előtt egy órával vegyük ki a hűtőből a szükséges mennyiségű öregtésztát és hagyjuk felmelegedni. Normál hűtőben 8-10 napig eláll az öregtészta, szükség esetén le lehet fagyasztani – a már legalább 3 napos öregtésztát – 25 dekás adagokban, majd sütés előtt normál hűtőben hagyjuk kiolvadni. 500 g liszthez legalább 25-30 dkg öregtésztát használjunk, majd ehhez keverjük a 3 dl folyadékot (ami lehet víz, joghurt, kefír, sör, burgonya főzővíz ), majd só, cukor, olaj és 1 dkg friss élesztő kerül bele, ekkor kezdődik a dagasztás, amíg kemény, de rugalmas, sima tésztát nem kapunk és a duplájára hagyjuk kelni.
Kovász (Levain, Sauerteig, Sourdough)
Ha bőven van időnk és minőségi kenyeret szeretnénk készíteni, akkor a legjobb lehetőség valamilyen kovásszal sütni. A kovásszal sült kenyér sokkal ízletesebb és tovább tartható el, mint az öregtésztás változatok. Sajnos az elkészítése, életben tartása nehéz feladat, türelem és gyakorlat kell hozzá! Sok féle recept, megoldás van a kovász elkészítéséhez, most csak egyet mutatunk be. Ugyanannyi liszt és víz az alapja (lehet kizárólag fehér lisztből készíteni, de érdemes fele részét rozslisztből). Alaposan összekeverünk 50 g langyos vizet, 50 g lisztkeveréket egy befőttesüvegben, lefóliázzuk és állandó meleg helyen 1 napig állni hagyjuk, jó jel ha buborékok jelennek meg a masszában. Második nap a buborékos kovászkezdeményből kiveszünk 50 g-ot, hozzáteszünk újabb 50 g langyos vizet és 50 g lisztkeveréket. Hiszen a cél, az erjesztés és a lisztes környezethez szoktatás, majd még aznap megismételjük a folyamatot és a keverést is. A további nyolc-kilenc napban ugyanígy növeljük a hozzákeverendő mennyiséget. Látni fogjuk, hogy a kovászunk egyre magasabbra nő, egyre buborékosabb, lazább lesz. Az illata pedig kellemesen savanykás. Ilyenkor már alkalmas a kelesztésre, ha gyakran sütünk, akkor ezt a kovászt érdemes életben tartani és 100 g vízzel, valamint 100 g lisztkeverékkel már csak naponta egy alkalommal összekeverni.
Reformok és ellenőrzések
A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság régóta dolgozik az előírások megreformálásán, szigorodik az egyes kenyércsoportoknál a minimum felhasználandó lisztek mennyisége. A jelenleginél jóval több védett nevet határoznak meg a péksütemények körében (például a rozs- és rozsos kenyerekhez több rozslisztet írnak elő, a „Graham kenyér”, és a „teljes kiőrlésű kenyér” megnevezés is védett lesz). A sütőipari termékek laboratóriumi vizsgálatakor a leggyakrabban előforduló hibaok az alacsony savfok, az előírt határértéket meghaladó sótartalom. A töltelékes termékeknél (különösen a túrós batyu ilyen) és egyéb gyengén sült termékeknél előfordul a „szalonnás bélzet” (a héj mentén 3 mm-nél vastagabb, tömött, rugalmatlan, nedves tapintású réteg). Az olajos magot (diót, mákot) tartalmazó készítmények (főleg beigli szezonban) gyakran avas, dohos tölteléket tartalmaznak. Összetételi hibaként tapasztalható még a dúsított tésztából készült termékek előírtnál alacsonyabb cukor- és zsírtartalma. A helyszíni ellenőrzések kapcsán néhány esetben arra is fény derült, hogy a félbarna kenyeret és a rozs, rozsos kenyeret nem az előírt liszt-összetétellel készítették, illetve a vajas kifli készítéshez margarint használtak fel. A kereskedelmi hálózatban fordult elő csomagolt penészes kenyér, illetve lejárt minőség-megőrzési idejű termék.
A pékáruknál is alapvető kritérium az élelmiszer-biztonság, azaz mikrobiológiai tisztaságuk feleljen meg a vonatkozó előírások/rendeletek követelményeinek. A sütőipari termékek döntő többsége rövid (24 óra) minőség-megőrzési idejű, ezért nem jellemző a mikrobiológiai romlás. A csomagolt kenyerek esetében előfordul penészesedés, de a megfelelően kiválasztott és adagolt tartósítószerrel valamint odafigyeléssel (melegen ne csomagolják be) elkerülhető a probléma.
