Ma már számos olyan élelmiszerrel találkozunk, amelyek csomagolásán valamilyen felirat, logó, védjegy hívja fel a figyelmet az élelmiszer magyar eredetére, kiválóságára vagy hagyományos elkészítési módjára. Az élelmiszer-vállalkozók korábban igen eltérően értelmezték és alkalmazták ezeket a jelöléseket. Régen fogyasztóként megelégedtünk azzal, hogy tudjuk a termék nevét, gyártóját, mennyiségét, eltarthatósági idejét és árát. Ma egyre több, a vásárlói érdeklődés felkeltését célzó jelöléssel találkozunk az áruk csomagolásán. A tudatos vásárlók egyre bővülő köre igényli, hogy az élelmiszerrel kapcsolatban minél teljesebb tájékoztatást kapjon. Változtak az elvárásaink − és a jogi szabályozás is, amely igyekszik a fogyasztói elvárásokat minél jobban figyelembe venni.
Az uniós tagországokban a kötelező jelölések tartalmát és módját egységes, részletekbe menő közösségi rendeletben szabályozták (az olyan, szó szerinti „apróságokra” is kitértek, mint hogy meghatározták a csomagoláson feltüntethető legkisebb betűnagyságot). Újdonság, hogy minden élelmiszeren kötelező a tápérték-jelölés, és hangsúlyosan ki kell emelni, ha a termékben allergiát okozó anyagok találhatók.
Az önkéntes szabályozásra azért van szükség, hogy a jelölésben feltüntetett fogalmakat egységesen értelmezzék a termelők, gyártók és kereskedők. Nekünk, fogyasztóknak ezzel lehet egyértelmű és biztonságot jelentő tájékoztatást adni. Ha egy fogalom nem egyértelmű, a fogyasztók úgy értékelhetik, hogy becsaphatják, félrevezethetik őket. Így a jószándékú információk is inkább a bizalmatlanság növeléséhez vezethetnek. Az élelmiszerek csomagolásán feltüntethető önkéntes megjelöléseket éppen ezért külön nemzeti jogszabályban is szabályozzuk.
A szabályozást megelőzően egyes esetekben a csomagoláson vagy a reklámokban szereplő jelölések azt sugallták, hogy a termék valamennyi alapanyaga Magyarországról származik és itt dolgozták fel, vagyis „magyar termék”. Hasonlóan változatosan értelmezték a piaci szereplők a különleges, kiváló minőségre, vagy a kézműves jellegre utaló elnevezéseket, melyek ugyancsak egyre több fogyasztó számára jelentenek fontos kiegészítő információt a termékekről. A Vidékfejlesztési Minisztérium, annak érdekében, hogy tiszta helyzetet teremtsen ebben az értelmezési zűrzavarban, 2012-ben egy rendeletben határozta meg az ilyen jelölésekkel szemben támasztott követelményeket. A termékeket – a felhasznált alapanyagok eredete szerint – három kategóriába soroljuk: magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék.
A RENDELET CÉLJA, HOGY A FOGYASZTÓK HITELES INFORMÁCIÓT KAPJANAK A TERMÉK RŐL ÉS MEGVÉDJE ŐKET A FÉLREVEZETŐ JELÖLÉSEKTŐL.
Magyar termék az, amelynek termelése (akár állati, akár növényi eredetű) és feldolgozásának minden lépése is Magyarországon történt. Vannak olyan feldolgozott élelmiszerek, amelyek gyártása során – általában kis mennyiségben – olyan anyagokat is felhasználnak, amelyek a termék jellegének, érzékszervi tulajdonságainak kialakításához, az eltarthatóság biztosításához szükségesek. Az ilyen összetevők, pl. a konyhasó, egyes fűszerek,
vagy adalékanyagok egy része Magyarországon jellemzően nem bányászható, termeszthető, vagy nem állítják elő, ezért ezek egy magyar termék esetében is származhatnak külföldről.
A „hazai termék” megjelölés akkor tüntethető fel egy feldolgozott élelmiszer csomagolásán, ha a felhasznált összetevők több mint 50%-a „magyar termék”, és az előállítás minden egyes lépése Magyarországon történt.
„Hazai feldolgozású terméknek” jelölhető az az élelmiszer, amely többségében import összetevőket tartalmaz, de minden feldolgozási műveletet Magyarországon végeztek. A magyar termék, hazai termék valamint hazai feldolgozású termék megnevezések feltüntetése nem kötelező.Fontos kiemelni, hogy például a „magyar termék” megjelölés nem jelent automatikusan magas minőségi fokozatot is.
Melyik élelmiszer nevezhető különlegesnek, kiválónak, extrának?
Napjainkra egyre népszerűbbek a jobb minőségre, a termék különlegességére utaló állítások az élelmiszerekkel kapcsolatban: „különleges”, „kiváló”, „extra”, „prémium” és így tovább. A jelzők mögött valódi tartalomnak is kell lennie, s ezt bizonyítani is kell. A Magyar Élelmiszerkönyv például egyre több élelmiszercsoportra megadja a minőségi elvárásokat. A különleges minőség feltételeit meghatározó szabályozás eddig mézekre, lekvárokra, szörpökre, egyes tejtermékekre, édességekre és sütőipari termékekre készült, s rövidesen megjelennek a fűszerpaprika-őrleményre és az egyes sörökre vonatkozó szabályok is. Példának vegyük most a lekvárt: csak akkor nevezhető különlegesnek, ha a gyümölcstartalma legalább 60%-os (az átlagos lekváré 33%-os), nem tartalmaz mesterséges színezéket, aromát, tartósító és
mesterséges édesítőszert.
Mikor beszélünk hagyományos, kézműves előállításról?
Egyre több fogyasztó részesíti előnyben a hagyományos, kézzel készített termékeket, melynek következtében egyre több vállalkozás alkalmazza a hagyományos, manufakturális technológiát és értékesíti termékeit „kézműves” megjelöléssel. Általánosságban nehéz meghatározni azt, hogy az egyes ágazatokban mikor beszélünk kézműves előállításról. A sütőiparra például jellemző,
hogy főként olyan technológiát alkalmaznak, ahol a kézi munkát könnyítő egyedi gépeket használnak. Ebben a szakágazatban tehát például kenyerek készítése során a kézműves, a hagyományos termék előállítása alatt elsősorban kovászolásos technológia alkalmazását, a kézi csípést (a nagy tészta tömegből kisebb mennyiség kiszakítása), a kézi adagolást, a mérést kell érteni. A lekvárkészítésnél a hagyományos nyitott üstben történő főzés, besűrítés jelzi a kézműves technológiát, míg az a tény, hogy milyen töltő, vagy zárógépet használnak, csak másodlagos szempont lehet.
A kézműves tejtermékek (például rögös túró, tejföl, egyes sajtok) esetében már szintén kidolgozásra került a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozása. Ezek olyan élelmiszerek, amelyeket hagyományos technológiával, hagyományos eszközökkel, döntően kézzel végzett, vagy kézi beavatkozással irányított, nem automatizált technikák alkalmazásával állítottak elő. Jellemző a gyártás kis volumene, a napi maximum 5000 liter tej feldolgozásával előállított tejtermék-mennyiség. Nagyon fontos, hogy egyértelműen igazolható legyen a kézi munka meghatározó szerepe.
Néhány szó a logókról, védjegyekről
A logók és védjegyek legfontosabb célja, hogy megkülönböztesse és kiemelje a termékeket és szolgáltatásokat más hasonló termékektől és szolgáltatásoktól. A logó olyan védjegy, mely egy szervezet, áru vagy szolgáltatás egyedi, azonosításra szolgáló jele. Lehet szó, ábra, kép, zene, leggyakrabban azonban valamilyen grafi kai elem. Megkülönbözteti egymástól a piaci szereplőket és a termékeket. A logó általában védett szellemi termék, melyet kizárólag a védjegyre jogosult, vagy az általa felhatalmazott személy, szervezet használhat. A tanúsító védjegy abban különbözik az egyszerű logótól, hogy tulajdonosa valamilyen előre meghatározott feltételrendszer alapján, egy független ellenőrző testület közbeiktatásával meggyőződik arról, hogy a védjegyhasználatot kezdeményező teljesíti a feltételeket és ennek tényét egy tanúsítási okmányban igazolja. A tanúsító védjegyet elnyert termékeket a védjegyhasználat időtartama alatt is ellenőrzik.
KIVÁLÓ MAGYAR ÉLELMISZER VÉDJEGY (KMÉ)
A Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy a Vidékfejlesztési Minisztérium által működtetett olyan tanúsítási rendszer, melynek célja, hogy kiemelje a magas minőségű termékeket a kereskedelemben lévő tömegtermékek kínálatából. A védjegy használata ösztönzőleg hat az élelmiszer-előállítók versenyére, a folyamatos minőség ellenőrzésére és -fejlesztésére, valamint a fogyasztók tájékoztatásán keresztül a fogyasztói döntések befolyásolására, a magasabb minőségi színvonalú élelmiszerek vásárlása érdekében. A tanúsítványt és a védjegyhasználati jogot az a termék nyerheti el, amelynek minőségi paraméterei megfelelnek a szabályzatban meghatározott követelményeknek: nem elegendő csupán megfelelni az általános élelmiszer-biztonsági és -minőségi követelményeknek, hanem a termék egy vagy több jellemzőjében meg kell haladnia azokat. A védjegy használatának engedélyezését egy független szakértőkből álló Bíráló Bizottság végzi. A Bíráló Bizottság az élelmiszer előállításának helyén ellenőrzi a minőségügyi feltételeket, továbbá laboratóriumi vizsgálatok során az élelmiszer összetételét. A védjegy használatát meghatározott időre, általában 3 évre engedélyezi a tanúsító szervezet. A KMÉ védjegyet jelenleg több mint 90 gyártó mintegy 400 terméke viseli (édességek, tejtermékek, húskészítmények, szeszes italok, fűszerek, stb.).
HÍR VÉDJEGY
A Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) program 1998-ban indult el, eredményeként létrejött Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek és élelmiszereinek gyűjteménye abból a célból, hogy e speciális termékek gazdasági hasznosítása lehetővé váljon. A 2000. december 31-én lezárt HÍR gyűjteményben 300 jellegzetesen magyar, illetve különleges regionális élelmiszeripari termék (zöldségek, gyümölcsök, húsipari termékek, sütőipari termékek, italok, tejtermékek, édesipari, cukrászati, és malomipari termékek, fűszerek és száraztészták), továbbá egyéb növény- és állatfajták szakmai-történeti leírása található. A HÍR gyűjtemény nyomtatott formában és elektronikusan is kiadásra került, tartalma a www.elelmiszerlanc.kormany.hu honlapról letölthető. A HÍR védjegy használatára olyan termelők, előállítók vagy olyan csoportok (közösségek, civil szervezetek, szakmai érdekképviseletek stb. tekintet nélkül azok jogi formájára vagy összetételére) pályázhatnak, amelyeknek tagjai a HÍR gyűjtemény követelményrendszerének megfelelő terméket állítanak elő. A terméknek
legalább kétgenerációs (50 éves) dokumentált történelmi múlttal kell rendelkeznie. Kötődnie kell Magyarország egy vagy több tájegységéhez (település, régió stb.). Alapvető követelmény, hogy a termék előállításának legalább egy eleme helyi, speciális tudáson alapuljon. Lényeges szempont a termék ismertsége, legalább az előállítási körzetben. Végül, de nem utolsó sorban a terméket rendszeresen vagy időszakosan elő kell állítani, illetve forgalmazni kell. Jelenleg 45 termelő 104 terméke nyerte el a HÍR védjegy használati jogát. Minden évben megrendezésre kerül a HÍR-es Íznapok, ahol az érdeklődők megismerhetik a Hagyományok-Ízek-Régiók gyűjteményben szereplő hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinket és élelmiszereinket.
CIVIL SZERVEZETEK ÁLTAL MŰKÖDTETETT TANÚSÍTÓ VÉDJEGYEK
Néhány civil szervezet is működtet az élelmiszertermékekre is használható tanúsító védjegyet. 2012-ben a Magyar Termék Nonprofi t Kft., csatlakozva a Vidékfejlesztési Minisztérium magyar termék rendeletének szellemiségéhez, átalakította saját működési szabályzatát és a „Magyar Termék” tanúsító védjegyük mellé bevezette a „Hazai Termék” és a „Hazai Feldolgozású Termék” védjegyeket is. Ezek tehát olyan tanúsító védjegyek,
amelyek egyértelműen a termék eredetére utalnak. Mivel a fogyasztók számára egy védjegy mindig egyfajta minőségi elvárást is megjelenít, a tanúsítási folyamatban meggyőződnek a pályázó termékek jogszabályi és egyéb vállalt kötelezettségeik teljesítéséről is. A Magyar Termék Nonprofi t Kft. védjegyei így megalapozzák a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy használatának lehetőségét, annak első szintű követelmény-meghatározásával.
teli tulajdonságait.
Az Európai Unió elismerési rendszere
Az Európai Unió annak érdekében, hogy védelmet nyújtson az egyes földrajzi területhez kötődő, hagyományos termékeknek, létrehozott egy, a termékek elismerését biztosító minőségügyi rendszert, melynek célja, hogy
a gazdálkodók számára lehetővé tegye termékeik piacon való megkülönböztetését és a fennmaradását. Három alapfogalma:
EREDETMEGJELÖLÉS: olyan terméket jelöl, amely egy meghatározott helyről, régióból vagy – kivételes esetekben – országból származik. A termék minősége vagy jellemzői az adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők és a termék előállításának minden lépése a meghatározott földrajzi területen történik. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselheti hazánkban többek között
az Alföldi kamillavirágzat, Hajdúsági torma, Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, vagy a Makói vöröshagyma.
FÖLDRAJZI JELZÉS: olyan terméket jelöl, amely egy meghatározott helyről, régióból vagy országból származik, a termék valamely tulajdonsága, hírneve vagy más jellemzője alapvetően a földrajzi eredetnek tulajdonítható és a termék előállításának legalább egy lépése a meghatározott földrajzi területen történik. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés szimbólumát viselheti többek között a Szőregi rózsatő, Magyar szürkemarha hús, Gönci kajszibarack, Gyulai kolbász, Csabai kolbász.
HAGYOMÁNYOS KÜLÖNLEGES TERMÉK: olyan terméket jelöl, amely az adott termékre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül, vagy amely a hagyományosan
használt nyersanyagokból vagy összetevőkből készül. Az Európai Unióban elismert hagyományos különleges termék a pozsonyi kifli, de Magyarország már benyújtotta a Rögös túró Hagyományos termék iránti kérelmét is.
