Így tavasszal egyre több fesztivál kerül megrendezésre, egyre több rendezvény kínálja tematikus dolgait, portékáit, értékeit.
Az elmúlt években nagy keletje van hazánkban a magyar árunak, a magyar minőségnek, mert értékeiben a hazait, a jó minőséget, a közösséget jelképezik. Beszéljünk ételekről, tárgyakról, nevezetességekről, magyar találmányokról, vagy a közismerten finom, magyar borról.
Mint azt már többször leírtam, nem vagyok borivó (sőt egyéb alkoholokat is csak „kívülről” csodálok), de a férjem nagy szerelmese magyar borvilágnak. Bár egyik nagy magyar borrendünk tagja, azért inkább laikusként ízleli csak ezt a finom nedűt 🙂
Gyakran megfordul hozzáértő barátaival bormustrákon, így nagy örömére szolgált, amikor elmondtam neki szombat délutáni programunkat, hiszen egyik munkámnak köszönhetően meghívást kaptam egy rosé bormustrára.
A híres, nagy múltú szálloda már magában biztosíték volt a jó hangulatra és a profi szervezésre 🙂 És bár nem hozzáértőként mentem el a mustrára, jó szívvel vettem részt életem első kóstolóján.
Na, az én kóstolásom elmaradt, de vendéglátóimmal folytatott hosszas beszélgetés, női csevegés annál jobbat tett a lelkemnek.
De térjünk inkább vissza a borhoz!
A rosé méltatlanul háttérbe van szorítva a fehér illetve vörös borok mögött. Sok borász mondja, – amit persze nem áll szándékomban bírálni – , hogy a bor legyen fehér vagy vörös, és mindenképpen száraz!
A rosé egy légiesen elegáns, színeiben is nagyon nőies, kecses, mindenhez alkalmazkodó bor. Na jó, nem egy karakán jelenség! Na és? Egy nyári estén, egy behűtött rosé, egy habzó vagy gyöngyöző bor, hát még engem is kísértésbe ejt. Valami egyszerű saláta, egy kis halas vagy csirkés falatka, amikor a nyári este már egy kicsit fülledt, a gondolatok egyre mélyebbek, na akkor jöhet a frissítő, jókedvre derítő rosé 🙂
Azért az megfordult a fejemben, hogy ha még pár ilyen mustrán részt veszek, a végén tényleg elvisz a szenvedélyem, és a még kóstoló , majd fogyasztó válik belőlem 🙂
De nekem maradt most a nyüzsgés, a vendéglátók kedvessége, a jégvödrökben álló rosé borok látványa, melyeket büszkén kínáltak a nagyon jól ismert vagy kevésbé ismert borászok és pincészetek.
Szeretem ezt a hangulatot! Szerettem utána a gesztenyefák alatt meghúzódó jazz zenét, a kinti autentikus bódék további kínálatát, kalács és a kolbász illatát.
A szombat délután sötétedésbe fordult, és a férjem elégedetten, pár üveg újabb borszerzeménnyel köszönte meg, hogy részt vehettünk ezen a bormustrán. Tényleg jó volt, köszönöm én is!
Kép: Chaerani
