Lekvárnak, befőttnek, pálinkának…

…mi lehet a közös nevezője? A szilva! A magyar hagyományokban legmélyebben gyökerező gyümölcsöt keresve a szilva mindenképpen a jelöltek között van.
 Gondoljunk csak a szilvalekvár, szilvabefőtt, aszalt szilva, szilvapálinka évszázadok óta töretlen népszerűségére, a szilvával kapcsolatos helységnevekre (pl. Szilvásvárad, Újszilvás, Szilvásszentmárton) és kifejezésekre (pl. hétszilvafás nemes).
VALAMIKOR A SZILVA VOLT Magyarországon a legelterjedtebb gyümölcs, az 1895-ös összeíráskor több szilvafa volt hazánkban, mint minden egyéb gyümölcsfa együttvéve. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a szilva viszonylag igénytelen – vagyis inkább nagy tűrőképességű, ezért gyakorlatilag kevés munkával szinte bárhol termeszthető. A szilvafák nagy része nem is kertekben, hanem szinte vadon nőtt mindenhol: mezsgyéken, utak mellett, szőlő között, ártereken. Így alakultak ki (pl. a Tisza és a Szamos mentén) az ártéri gyümölcsösök, amelyek nagyobbrészt szilvafákból álltak. Ezekben a nagy kiterjedésű, félig vadon növő gyümölcsligetekben szelektálódtak ki azok a tájfajták, amelyek megalapozták ezen vidékek hírnevét, mint például a penyigei (más néven „nemtudom”) szilva, amely a méltán híres szatmári szilvapálinka alapanyaga. Az ilyen régi művelésmódú, „dzsungelgyümölcsösnek” is nevezett ártéri gyümölcsösökből mára mutatóba is alig maradt. Kisar község határában egy 16 hektáros rész viszont máig megvan, természetvédelmi oltalom alatt áll.
A JÓL BEVÁLT FAJTÁK széles körben elterjedtek, mint pl. a Besztercei szilva, amelynek eredete a régmúlt homályába vész (valószínűleg ázsiai eredetű, első írásos említése 1522-ből való), viszont az idők során több változata is kialakult. Finom ízű, magvaváló gyümölcse lekvárnak vagy aszalványnak is kitűnő, de kiváló pálinka is készíthető belőle. A neki megfelelő, azaz nyirkos, kötöttebb talajokon rendszeresen és bőven terem, öntermékeny. Egykor a legelterjedtebb fajta volt, bár a sok szakszerűtlen, magról szaporítás miatt az állomány az ötvenes évekre eléggé leromlott. A fajtának a hazánkban ekkor megjelenő sharka vírus tette be végleg a kaput, amely betegség gyorsan terjedt és a szilvafák a fertőzés következtében igen hamar leromlottak és elpusztultak. Az üzemi termesztésben a vírusra kevésbé érzékeny vagy toleráns fajták vették át a szerepet (pl. csacsaki fajták, Stanley), a Besztercei visszaszorult a házikertekbe.