Nosztalgikus típusúak vagyunk, szívesen nyúlunk vissza a régi divathoz, szokásokhoz, szeretünk ámulni a fekete-fehér képeken és az idilli polgári életen. Hosszú idő után ismét elővettük Az ideális háztartás című könyv 1934-es kiadást, ami dr. Hevesi Sándorné szakkönyve a háziasszonyoknak. Még mindig érvényesek az itt leírt szabályok terítésnél, bár pár előíráson mai fejjel megdöbbenünk!
„Az asztalt leborítom az abrosszal és minden személyre legalább 60 centiméter helyet számítok. Az asztal közepére helyezett futó vagy miliő kezd kimenni a divatból, de ha nemes anyagból van az abroszom, nincs is sok értelme, mert a feltett evőeszközök, a különböző poharak és a virágdísz úgyis betöltenek minden helyet.
Legelső dolog elhelyezni a tányérokat. Ha húslevest vagy úgynevezett krémlevest adok, csészében tálalom fel. Másfajta levesekhez jobb tányért használni. A franciák délben csészében, este tányérban adják fel a levest, szóval éppen fordítva mint nálunk. A levest a tálalóasztalról osztom ki s úgy teszem mindenki elé, jobb felől. Az evőeszközök felrakása úgy történik, hogy jobboldalra kerül a kés, élével mindig a tányér felé fordítva, valamint a kanál, a lapjával alól (hogy a lapjával felül legyen, ez éppolyan pongyola dolog, minthogy némely kocsmában ma is a szájukkal lefelé rakják asztalra a poharakat). Az az evőeszköz van kívül, amelyre előbb kerül a sor. Baloldalra kerül azután a villa, amelynek a fogai persze felfelé állnak. Ha az asztalra halat adok fel és nincs evőeszközöm, akkor két villával helyettesítem. Ez esetben persze az egyik villa jobboldalra kerül, mert a kést pótolja – ha leves után jön a hal, akkor a leveses kanáltól balra helyezem.
A tányér mögé teszem a kis evőeszközöket, kis kanalat, esetleg fagylaltkanalat, vagy gyümölcs evőeszközt (ennek ezüstből kell lennie).
Ezután következik a poharak felrakása, jobbról-balra, kezdem a vizes pohárral, azután a fehér borhoz való poharat teszem le – aztán – ha valaki teheti – jön a vörös bornak való és a pezsgős pohár. …
A vendégfogadás művészet; tapintat és műveltség kell hozzá és a házigazdák kedvessége és öröme hozzájárul a sikerhez.
A nagy tányér mellé kis tányért rakok. Az asztalkendőt elhelyezem a tányértól balra, egyszerűen kétrét hajtva ráteszem a kenyeret, zsemlyét. Ha vannak apró sótartóim, akkor személyenként a terítéktől jobbra teszek egyet-egyet, ha ódivatú, nyitott sótartóim vannak, akkor három-négy személyre számítok egyet. A névkártya és a papírhuzatos fogvájót is a terítéktől jobbra teszem. Ha vendégeim között szenvedélyes – ennélfogva türelmetlen – dohányosok is vannak (amire az ember manapság szinte okvetlenül számítson, még a hölgyek között is), akkor nagyon lekötelezhetem őket azzal, hogy apró ezüst tányérkákra minden személy elé kiteszek két-három darab cigarettát, melléje apró gyufaskatulyát, amelyre a saját monogrammal ellátott címkét ragasztottam. Ez olcsó és otthoniassá, kedvessé teszi a legprimitívebb gyufaskatulyát. …
A különböző tálakba való eszközöket előre odakészítem a tálaló asztalra s amint a megrakott tálak a konyhából a tálaló asztalra kerülnek: minden egyes tál rövid úton megkapja, ami beléje való. A halas tálba lapátot és villát adok, de ha mártásos a hal, villa helyett kanalat alkalmazok. Húsostálba húsvilla és kanál kerül. Külön körítésekhez, komptóhoz, főtt tésztához két nagy kanál, mert ezekkel szolgálhatom ki magamat legügyesebben. A mártáscsészébe mártáskanalat, a nálánál kisebb méretű pecsnyezsírcsészébe kis kanalat rakok. Sohasem szabad a nagy tálat teleönteni a lével, viszont épp oly hiba teljesen szárazon feladni a pecsenyét vagy puddingot. …
- Felhordásnál kétszer kínálok, sohasem többször.
- Kínálás mindig jobbról balra megy és a tálat a vendég tányérjának a széléig kell tartani.
- A leszedést csak akkor kezdhetjük meg, ha már minden vendég befejezet az étkezést.
- Italt a vendégnek jobb oldalról öntök.”
http://eteltcsakokosan.hu/2014/11/a-konyha-anno-es-most/
http://eteltcsakokosan.hu/2014/01/mosogatas-anno-es-ma/
Képek forrása: Fortepan
