A forralt bor története a rómaiakhoz kapcsolódik. Mint a legnagyobb borfogyasztók, szerették volna minél tovább eltartani a boraikat, így valamilyen tartósító eljárást találtak ki hozzá. A bor forralása és ízesítése különben azért alakult ki, mert a borok íze idővel változik. A minőség határozza meg, hogy jó vagy rossz ízű bor les-e belőle hónapok, évek múltán. A gyengébb minőségű borok bizony fura ízt tudnak produkálni már pár hónap elteltével is, melyre – bár nem romlott a bor – jó hatással vannak a fűszerek ízei, hiszen elnyomják a bor ízét.
Erre a rómaiak is rájöttek, így egy újabb színfolt lett a palettán a „fűszerbor”, vagy jól ismert mai nevén a forralt bor.
Kezdetben hidegen fogyasztották ezt a borfajtát, de aztán a hideg időjárás rávitte őket a melegítésre. Tűzben felforrósított követ vagy vasrudat tettek a borral teli poharakba, így kölcsönözve megint egy újabb hatást ennek a nedűnek.
Minden évben szilveszter tájékán, ahogy most is, én is elkészítem az itthoni forralt bort. A neten megtalálhatóak a hozzávalók arányai, de ha közben kóstolgatsz, nincs is szükség a receptre, saját ízlésed szerint alakíthatod.
Én mindig teszek bele fahéjat, szegfűszeget és citromhéjat is. De volt már olyan, amikor kipróbáltam a mézeskalács fűszerkeveréket hozzá… Húúúú, most vajon hányan szisszentek fel a nagy forralt bor-ivók közül? Különben létezik már a piacon kifejezetten forralt bor fűszerkeverék is, vagyis ha nagyon aggódsz, legvégső esetben használhatod azt is!
Persze nekem csak a kóstolás erejéig létezik ez az alkoholfajta, ebben a formában sem esik igazán jól.
Szilveszter éjjelén szokás nálunk, hogy egy kisebb tűzijátékot csinálunk az udvarban. Ekkor áthívjuk a szomszédokat, meg egy-két barátot. Fáklyákat és gyertyákat gyújtunk az udvarban. Kiteszem a forralt bort, meg egy jó adag meleg teát és a karácsonykor sütött mézeskalácsunkat egy asztalra. Szól a zene, szépek a fények, így búcsúzunk az óévtől és köszöntjük az újat!
