Fekete, fehér, tarka…

Az alapélelmiszernek számító bab – hasonlóan a burgonyához vagy a kukoricához – Amerikából származik, az indiánok évezredek óta termesztették.

 

Amerika felfedezésével került Európába, és innen hódította meg az egész világot. Nem véletlenül, hiszen könnyű termeszteni, nagyon kedvező a tápanyag-összetétele, szinte teljes értékű táplálék. Az évszázadok során nagyon sokféle változata alakult ki, kb. 40 000 fajtáját termesztik szerte a világon. A legnagyobb szárazbabtermelő országok Myanmar, India, Brazília, USA.
A veteménybab mint alapfaj (Phaseolus vulgaris, ide tartozik a zöldbab és a szárazbabok közül többek között a tarkabab, a fehér gyöngybab, a vörös Kidney bab) mellett több rokon fajt is termesztenek, pl. tűzbab (P. coccineus), limabab (P. lunatus), mungóbab (P. mungo). Babnak nevezik, de csak távoli rokon a lóbab (Vicia faba).
Mint már említettük, a bab igen értékes tápanyagokkal rendelkezik, sok fehérjét, vitaminokat (A-, B₁-, B₂-, E-vitamin), káliumot, vasat, foszfort, nyomelemeket tartalmaz. A hasznos fehérjéken kívül a legtöbb bab több-kevesebb lektintípusú fehérjét is tartalmaz, ami mérgező, rosszullétet, hányást, hasi görcsöket okozhat, ezért csak főzve szabad fogyasztani, nyersen nem, mert a lektin hő hatására lebomlik. Figyeljünk oda, ha a manapság divatos nyers ételekbe, salátákba tennénk babot is, előtte mindig főzzük meg.
A bab alapvetően kúszónövény – de vannak nem folytonos növekedésű, ún. bokorbabfajták is –, ezért a növekedéshez támasz szükséges. Őshazájában az indiánok kukorica mellé vetették, és a kukorica szára szolgált támasztékul, amely ősi módszert még nagyon sokáig alkalmazták a telepesek is. Ha házi kertbe szeretnénk babot ültetni, érdemes valamilyen támrendszert építeni, amire felkapaszkodhat. Pl. néhány hosszú, hajlékony rudat körben leszúrunk, a felső végüket gúlaalakban összekötjük, mint egy indián sátort, és a rudak tövébe vetünk pár szem babot. Így aztán futhat felfelé, de egyszerűbb esetben akár a kerítésre is futtathatjuk. Átlagos kerti talajban jól megél, de sekélyen gyökerezik, ezért érzékeny a talaj kiszáradására. Gyakori öntözést igényel. A felszínhez közeli gyökerek miatt a kapálással is vigyázni kell. A különféle tűzbabfajták szép, élénkpiros virága (innen a neve) nagyon mutatós, dísznövénynek sem utolsó. A kb. három hónap múlva beérett termés pedig fogyasztható, vagy kiszárítva sokáig eltárolható.