Cseh Lászlót hatszor választották meg „Az év magyar férfi úszójának”, és érmeinek hosszú listája be sem fért interjúnk mellé. Az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok magyar úszónak sok nehézséggel kellett megküzdenie, de nem érzi, hogy bármiről le kellett volna mondania az úszósikerek érdekében.
Tudjuk, nem elég, ha valaki tehetséges, kemény munka is kell ahhoz az eredményhez, mint amilyet Te a magadénak mondhatsz. Téged mi motivál?
Az igazi motivációs erőm az, hogy a legjobb akarok lenni – mindig ez hajt előre. Ha mégsem sikerül, akkor mindig az lendít át, hogy igenis, én ennél többre vagyok képes, teljesítettem már jobban. Olyankor még keményebben edzek és mindent beleadok, hogy a legjobb legyek. Ez a fajta erő sok időszakon átsegített már, és remélem, ez a jövőben is így lesz.
Milyen akadályokkal kellett megküzdened?
Ha őszinte akarok lenni, elég sok dolog akadályozott a pályafutásom során. Kezdetben sokat kellett kihagyom, mert kiderült, hogy asztmás vagyok – 10 éves lehettem, és ez akkor elég nagy problémának tűnt, amit leküzdöttem és keményebben kezdtem el dolgozni. Később a térdemmel adódtak problémák, de az után is teljes erőbedobással ugrottam vissza a medencébe és edzettem tovább. Egy élsportolónak tisztában kell lennie azzal, hogy nem mindig nyerhet – ez a tudat egy időben nagyon aggasztott, főleg, amikor második, harmadik helyezéseket értem el, de valahogy akkor is hajtottam és elhatároztam, hogy megmutatom: lesz ebből még aranyérem.
Miről kellett lemondanod a versenysport kedvéért, és mit adott neked?
Érdekes kérdés. Az életvitelem számomra természetesnek tűnik, pedig sokszor mondják, hogy milyen spártai életet élek. Mindennapos rutin a sok edzés, és az úszásból adódó elfoglaltság, de nekem ezek már alapvető dolgok. Nem érzem, hogy miattuk bármiről is le kellett volna mondanom. Mindenem megvan, ami úszás nélkül is meglenne, csak talán kicsit másként. Sikerült összhangba hoznom a sportot, a versenyeket és a magánéletet.
Mit tanácsolnál azoknak, akik még keresik, mi felé akarnak elköteleződni?
Nekem már kis korom óta az úszás a mindenem. Elég hamar elköteleződtem, nem kellett sokat gondolkodnom rajta. Nagyon fontos, hogy csak olyat csináljunk, ami teljes szívből jön, és az is lényeges, hogy még a legrosszabb, legkellemetlenebb időszakban is legyen olyan apróság, ami örömet nyújt.
Úgy tudjuk, hogy régóta horgászol, és ebben is szereted a versenyt. Mi az, amit nagyon kedvelsz a pecázásban?
A pecázás az, ami igazán kikapcsol. Azért szeretem, mert bedobom a botot és reménykedek, hogy halat fogok. Semmi sem biztos, sőt, számtalanszor van, hogy sokáig ott ülök, és nincs kapás, ám amikor horogra akar a hal… Az szuper érzés. Azt érzem, hogy jól teljesítettem és ez nekem nagyon fontos, a vízparton és a medencében egyaránt.
Az élet minden területén fontos a tudatosság, legyen az tanulás, sport vagy táplálkozás. Te mire ügyelsz különösen, amikor étkezel?
Most nagyon elkezdtem odafigyelni arra, mit és hogyan eszem. Megpróbálok zsírmentesen étkezni, viszont sok szénhidrátot és fehérjét kell bevinnem az edzések miatt. Természetesen fontos, hogy a szénhidrát ne csoki legyen, de azért néha az is „lecsúszik”. Másrészt nagyon fontos számomra a minőség: olyan alapanyagokat próbálok használni és olyan ételeket enni, amiről tudom, hogy honnan származnak.
Mi a kedvenc ételed?
A bélszínt nagyon szeretem, viszont azzal csínján kell bánni, mert ha sokat eszünk belőle, megárt a gyomrunknak.
