Ételtcsakokosan

Az elfeledett sárgadinnye

2021. június 21.

A sárgadinnye (Cucumis melo) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó faj.

A korábbi századokban az őszi gyümölcsök beérése előtt fontos táplálkozási szerepe volt. Közép- és Dél-Európában csemege, Ázsia egyes helyein nagy jelentőségű élelmiszer. Turkesztánban pl. a búza után a legfontosabb növény. Őshazája valószínűleg India. I. e. 3000 körül már ismerték. Az ókori D-európai népek igen kedvelték. A kora középkorban terjedt el Európa északibb tájaira is. Valószínűleg már a honfoglaló magyarok is ismerték a sárgadinnyét. A 16. sz.-ban már szépen virágzott Magyarországon a dinnyészkedés.
Ma a legjelentősebb hazai termesztő körzet Bács-Kiskun megyében található. Az időjárási anomáliák miatt egyre többen térnek át szabadföldi termesztésről a biztonságot jelentő, fóliasátras termelésre. A hazai fogyasztás szerény, évente átlagosan kb. 1,6 kg /fő, ami összesen 1 sárgadinnye elfogyasztását jelenti évente.
A hazai hazai sárgadinnye termelést két típus uralja. Az egyik a kantalup fajtakör, melybe tartozó fajták jellemzően erőteljes fejlődésűek, nagy fokú ellenállósággal, sok esetben pultontarthatósággal, jó szállíthatósággal, jó megújuló- és termőképességgel rendelkeznek. A kantalup dinnyék enyhén gerezdelt héjúak, általában jellegzetes narancssárga hússzínűek. Az összes hazai termelés mintegy 80 %-át adják.

A másik jellegzetes típus a gália (Magyar kincs) típusú dinnyék csoportja, mely gömbölyű termésalakú, felületük hálózatosan parás. A legrövidebb tenyészidejű fajtacsoport. A fogyasztók körében a zöldesfehér hússzíne és az intenzív édes íze miatt a legtöbben cukordinnyeként ismerik. Ez a típus adja a hazai termelésünk fennmaradó 20 %-át. A jelenleg használt hibridek már ebben a fajtakörben is keményebb húsúak, szállíthatók, pultontarthatók.

Nagyon sok más sárgadinnye típus is létezik, melyekkel csak alkalmanként főként importból vagy utazásaink során találkozhatunk.

Ananász: A Közel-kelet fajtatípusa, megnyúlt alak, narancssárga héj és finomabb paralécezettség jellemzi. Húsa fehéres néha enyhén rózsaszínes árnyalattal. Termése 3-4 kg-osra is megnő.

Western Shipper: Gömb alakú, nagyon vastag és sűrű parásodással gerezdek nélkül. Hússzíne narancssárga.

Amarillo (Canari): Termésalakja oválistól elliptikusig változik, élénk sárga színű, fényes, sima, nem cseres, enyhén barázdált felületű. Itthon leginkább importból ismert fajta. A kereskedelemben inkább a téli, tavaszi időszakban találkozhatunk ezzel a típussal gyakran a déli féltekéről importálva. Fehér, kemény húsa igen édes, ha megfelelő érettségben szedik le. Ez sajnos az import áruk esetében gyakran nem teljesül. Szállíthatósága, pultontarthatósága kiváló.

Charantais: Gömb alakú termései gerezdesek. A franciák kedvelt típusa, narancssárga húsú, jellegzetes ízvilággal.

Honey Dew: Gömb alakú, fehéres héjszínű, húsa zöldesfehér, a magház felé világosodik. Felülete sima, általában parásodás nélkül.

Ogen (Muskotály): Különlegesen finom, üdítő ízű sárgadinnye. Húsa világoszöld, olvadékony, nagy cukortartalmú, kellemes, sajátos muskotályos zamattal.

Piel De Sapo: Megnyúlt alak, jellegzetes békazöld külső jellemzi néhány paraléccel. Hosszan tárolható spanyol típus, amit a spanyolok a Serrano sonkához fogyasztanak. Igen magas cukortartalom és jó íz jellemzi. A másik 2 zöldhéjú típushoz hasonlóan leszedés után az egészséges termések megfelelő körülmények között több hónapig is tárolhatók. Importból az áruházak késő ősszel kínálják.

Ehhez hasonló spanyol típusok még a középzöld Rochet és a nagyon sötétzöld héjú, erősen redőzött felületű Tendral.

A sárgadinnyék érettségét a régi illatos, puha húsú fajtáknál jól mutatta az illatuk. A keményebb húsú, jobban szállítható fajták illata azonban már jóval kevésbé árulkodó, számos típusnál pedig egyáltalán nem segíti az érettség megállapítását.

A termesztésben általában a kocsány leválása mutatja az érést, de ez sem jellemző minden típusra. A keményebb tárolható sárgadinnyék között vannak olyan fajták, melyek kocsánya egyáltalán nem válik el. Ezeket a hosszabb pulton tartáshoz illetve tároláshoz kocsánnyal szedik. Az érést csak a külső színük mutatja. Optimális szedési idejük megállapítása fajtánként megfelelő tapasztalatot igényel.

 


 

Kapcsolódó tartalmak


Allergén az ételekben…

Hogyan kerülnek az ételbe? Milyen módszerekkel lehet kimutatni a jelenlétüket? Mely rendeletekkel szabályozzák a felhasználásukat?  
Tovább olvasom

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal…?

Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal, amelyeket a szállítás, illetve a tárolás során különböző hatások (UV-fény, mikrohullám, magas hőmérséklet) érnek? Kioldódhatnak belőlük az élelmiszerekbe olyan anyagok, amelyek ártalmasak az egészségre?
Tovább olvasom

Related posts

Mit árul el a csomagolás?

eteltcsakokosan

Egészségesen, olcsón és biztonságosan!

eteltcsakokosan

Mossuk-e meg a tojást? Hogyan tároljuk?

eteltcsakokosan

Adatkezelési tájékoztatónkban megismerheti, hogyan gondoskodunk személyes adatai védelméről. Weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ a jobb felhasználói élmény érdekében, melynek biztosításához kérjük, kattintson az „Elfogadom” gombra. Elfogad Tovább

Adatkezelési tájékoztató