Ismét elővettük kedvenc szakkönyvünket Az ideális háztartás című könyvet és célirányosan a kávézást kerestük benne, miután sokan olvasták A kávézás három hulláma című cikkünket. Hihetetlen aprólékos előírások voltak a szervírozás módjára, eszközeire és helyszínére.
„A feketekávét közvetlenül étkezés után, vagy az ebédlőasztalon, vagy a fogadószobában adom. (Ha a kettő már úgyis egyesült ebédlő és fogadó: akkor már nem kell választani. Vannak »tisliző« vendégek, akik nem szívesen kelnek föl az asztaltól a feketekávéért, mert azt tartják, hogy a korai asztalbontás a kedélyesség rovására megy. A háziasszony szempontjából kellemesebb, ha a kávét is az asztalnál szervírozhatja, mert a lakás többi részét kímélheti, míg a szalónban vagy fogadószobában való feketézés előnye, hogy hamarabb lehet az asztalt leszedni, kilevegőzni, esetleg tánchoz, bridghez készülni s a személyzet is hamarabb jut pihenéshez.
Ha nem bontunk asztalt, a kávéscsészéket csészealjjal és kanállal, nagy tálcán egymás mellé állítva a háziasszony elé teszik. Ha régi módi, úgynevezett karlsbadi csöpögtető főzőedényben készítjük a kávét a konyhán, akkor a nagy tálcára helyezett ezüst vagy porcellán-kávéskannából töltöm a csészékbe és a felszolgáló egyenként viszi körül és teszi le a vendég elé. A kávéscsészéket bal kézben hordja, jobb kézben kis ezüst tálcát tart, rajta cukortartó fogóval, kis tejszínes kanna, szaharinos doboz. Egy kis üveg konyak sem felesleges, mert sokan szeretnek belőle pár cseppet a kávéjukba. A kávé édesítését mindig a vendégre kell bízni, mert nincs bosszantóbb, mintha két kockacukrot dobtak a csészémbe, mikor én egy szaharinnal iszom a kávét vagy tejszínt loccsantottak bele, amikor a feketét tisztán szeretem.
A kávé mellé olyan és annyiféle pálinkát adunk, amennyit a budgetünk megenged. Feketéhez talán a legízesebb és legjobb a barackpárlat, amelyben benne ég a magyar napsugár. Ahány külföldit eddig megkínáltam vele, mind megkérdezték, hol lehet ilyet kapni és vitt belőle haza. …
Ha a szalonban adjuk a kávét, s ha nem áll rendelkezésre teáskocsi, akkor nagyobb teaasztalra an szükségem. Az asztalkát leterítem, ráteszem a legnagyobbik ezüst tálcámat, vagy ha nincs ilyen, akkor a terítőre rakom ki a csészéket csészealjjal és kanállal együtt. Ha a tálcáról adom, akkor, ha sok a csésze, a tálca peremén összetolom őket koszorúba, a csészealjakat két részben egymásra halmozva, a kiskanalakat is két csomóba helyezve. A cukortartót és a tejszínes kannát külön tálcácskára teszem. Ha espresso- vagy más modern masinán főzöm a kávét, magam készítem el, ha csak nincsen nagyon megbízható valakim hozzá.
A kis asztalról kínálják a vendégeket, viszik utánuk a csészét oda, ahol ülnek vagy álnak, ilyenkor azonban a csésze alá a csészealjnál nagyobb ezüst tányérokat adjunk, hogy a zongorát, asztalokat megvédjük. Közönséges vizen kívül (sokan csak ezt szeretik) friss ásványvizet is felszolgáltatok (sok vendégnek viszont ez a kedvenc frissítő itala).
Ha a feketekávés csészék másodszori kínálása után is kiürültek, elszedetem a csészéket, leszedetem az asztalt…”
Korábbi cikkek:
Hogyan terítem a vendégasztalt
Mosogatás anno és ma?
Az éléskamra, avagy mit nem szabad a mindenes szakácsnénak prédául kiszolgáltatni
A konyha anno
